In memoriam Boda László (1945–2016)

Boda László (1945–2016)

Vannak emberek, akik különösen kirívó, vagy figyelemfelkeltő teljesítmények nélkül is tudnak maradandót alkotni. Életművüket a nap, mint nap lelkiismeretesen elvégzett, pontos és alapos munkával építik fel.
   A Vas Megyei Levéltár dolgozói és a levéltárban megforduló kutatók 2016 júniusának végén megdöbbenve értesültek a kutató-, és ügyfélszolgálatban évtizedekig helytálló, segítőkész, mindig mosolygó Boda Lászlónak tragikus hirtelenségű haláláról.

   A szombathelyi és szelestei felmenőkkel bíró kollégánk a Szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban tett érettségije után postai kézbesítőként kezdte pályafutását.
1966-ben került a Szombathelyi Állami Levéltár alkalmazásába. A példás szorgalmú levéltári munkaerő kisebb fondok rendezésével tanult bele a levéltár-kezelői munkába. Első mértani pontosságú betűkkel megírt iratfedő lemezeit követendő példaként mutogatták az őt követő generációnak. 
   Rövid idő alatt megbecsült dolgozója lett a levéltárnak. Az intézmény tanácsi irányítás alá kerülésekor az iratrendezések után a kutató-, és ügyfélszolgálat nagy empátiát igénylő munkája lett fő feladata. Nagy odafigyeléssel igyekezett segíteni és adott esetekben tanári módon tudta kezelni a nem mindig felkészült és a kellő türelem hiányától gyakran szenvedő kutatók viselkedését.
   A fénymásoló berendezéseket nem ismerő időszak munkaviszony igazolásainak kiállítása, az írógéppel ezerszámra készítendő másolatok legendás esetei fűződnek nevéhez. 
   Boda László a levéltár polgári kori, és tanácsrendszerből származó irat együtteseinek, kiemelten az ipartestületi irattárak ismeretében, különleges jártasságra tett szert. Ez utóbbi sokat kutatott, sokat használt, sokak számára egzisztenciálisan is fontos adatokat tartalmazó anyagnak egyre finomított példás rendjének kialakítása az ő nevéhez fűződik. Hozzáértése ezzel párhuzamosan felülmúlhatatlan volt a reménytelennek látszó építési ügyek aktáinak sokszor detektív munkát igénylő előkerítésében. Ezt a munkát 2005-ben történt nyugállományba vonulása után alkalmazotti minőségben, majd 2012-től önkéntesként is rendületlenül végezte.
   Évtizedeken keresztül volt feladata a levéltár tűz-, és munkavédelmi rendjének felügyelete és ezt a munkát is a tőle megszokott precizitással végezte. 
   Nem szerette a feltűnést és nem szeretett középpontban lenni, de az észrevétlenségben megértő és a munkatársai érzékenységeire mindig figyelő közösségi személyiségként viselkedett. Számon tartotta kollégáinak név-, és születésnapját. Köszönésben, jókívánságban nem lehetett és sajnos már nem is tudjuk megelőzni. Június 27-én neve napjának megünnepléséről, megköszöntésének módjáról tanakodtunk, amikor a drámai hír megérkezett.
   Lelkiismeretes munkájának, szeretetre méltó szíves egyéniségének emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. Nyugodjék békében!

Feiszt György