Csehszlovák toborzóplakátok gyűjteményükból

Úgy tűnt, hogy az egyezmény az egyedüli útja annak, hogy véget érjen a csehszlovákiai magyarság másfél éve tartó kálváriája, amely során megfosztották őket csehszlovák állampolgárságuktól, elbocsátották állásaikból, megszüntették nyugdíjaik kifizetését, vagyonuk kezelésére nemzeti gondnokokat neveztek ki, betiltották az anyanyelvi oktatást és vallásgyakorlást, sokakat vittek csehországi kényszermunkára, tízezreket elűztek otthonaikból. Ugyanakkor a nagyhatalmak nem járultak hozzá a magyarok egyoldalú kitelepítéséhez, így a két ország képviselőinek tárgyalóasztalhoz kellett ülniük.

A lakosságcsere-egyezmény szerint a magyarországi szlovákok lehetőséget kaptak arra, hogy Csehszlovákiába történő áttelepülésre jelentkezzenek. A csehszlovák kormány a jelentkezett szlovákok számának megfelelően jelölhetett ki felvidéki magyarokat Magyarországra való áttelepítésre. Annak érdekében, hogy minél több szlovákot rábírjanak a költözésre, a csehszlovák kormány intenzív agitációs munkát kezdett Magyarországon, erre az egyezmény biztosított lehetőséget. A toborzás lebonyolítására érkezett Magyarországra a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság, akik a budapesti központjuk mellett vidéki kirendeltségeket is létrehoztak azokban a városokban, ahonnan nagyobb számú kitelepülőre számítottak. Így Nyíregyházán is kirendeltség alakult, a XIII. számú.

Hat hét állt rendelkezésre a toborzás elvégzésére. A bizottság munkáját segítette a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja, valamint számos csehszlovákiai kulturális és művelődés szerv, sőt a csehszlovákiai egyházak is. Rendkívüli anyagi erőforrásokkal rendelkeztek, amely lehetőséget adott arra, hogy központi helyen béreljenek irodát, azt berendezzék, a helyi szlovákokat ajándékokkal, segélyekkel nyerjék meg. A propaganda eszközeként számos szóróanyagot, könyveket, újságokat juttattak el a lakossághoz. Ezekben a Csehszlovákiában lévő egzisztenciális jólétet mutatták be, népszerűsítették a lakosságcsere ideáját, a szlovák összetartozást. Valósággal elárasztották ezekkel a kiadványokkal az országot, hiszen szórólapból 540 000, plakátból 118 100, brosúrából 274 000 darabot terítettek szét. Így jó néhány közülük közgyűjteményben is fennmaradt. Az MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltárában Nyíregyháza Város Polgármesterének iratai őriznek néhány propaganda-anyagot (MNL-SZSZBVL-V.77.c. I. 5/1946.), amelyek közül néhány érdekesebbet mutatunk be.

1.       A szlovák anya várja gyermekét

A toborzás emblematikus plakátján egy nő és egy kislány látható, amint épp átölelik egymást, felettük pedig az alábbi felirat olvasható: „Szlovákia hív téged!”. A nő az anyaországot, Szlovákiát, a kislány pedig a rég elveszett, ám most végre hazatérő gyermeket, azaz a magyarországi szlovákokat jelképezi. A „Mať volá” (magyarul: A szülőanya hívja gyermekét) kampány hangsúlyos eleme volt, hogy a lakosságcserével a szlovákok tulajdonképpen „hazatérnek”, szlovák földön fognak élni és boldogulni.

2.       Szlovákok! Magyarországon született fivéreink és nővéreink!

„Szülőföldünk, a szlovák föld hív Benneteket!” kezdődik ugyanazzal a felütéssel a fenti szórólap. Erőteljes érzelmi retorikát alkalmaz: a „vér”, az „anya”, a „szülőföld” és a „hazatérés” motívumai a nemzeti összetartozás érzetét erősítik. A szöveg a szláv összetartozás eszméjére és a Vörös Hadsereg győzelmére is hivatkozik, a történelmi pillanatot sorsfordító lehetőségként állítja be. A propaganda a múltbeli sérelmekre és a kisebbségi lét nehézségeire is utal, amivel szemben a Csehszlovák Köztársaságot gazdaságilag erős, demokratikus és igazságos államként mutatja be. Ígéretet tesz társadalmi felemelkedésre, anyanyelvi oktatásra és teljes jogú állampolgárságra.

3.      A nyíregyházi nagygyűlés plakátja

A csehszlovák toborzók lehetőséget kaptak arra, hogy minden településen nagygyűlést tartsanak. Nyíregyházán a Városháza előtti térre, 1946. április 7-re tervezték annak megtartását, azonban az egyéb források tanúsága szerint egy héttel később, 14-én valósították meg. A rendezvényen felszólalt Daniel Okáli csehszlovák kormánybiztos, Alexander Horák, a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontjának elnöke, istentiszteletet tartott Julius Dérer, a szlovákiai evangélikus egyház feje. Nem szerepelnek a plakáton, de a felszólalók között hangsúlyos szerepet játszottak a nyíregyházi szlovákok képviselői: Márkus József András metodista lelkész és Pokoraczki András, akik szlovákiai tanulmányútjukon szerzett tapasztalataikról számoltak be. A nyíregyházihoz hasonló propaganda rendezvényeket díszes külsőségekkel valósították meg. De fontos szerep jutott a házaknál, kisebb közösségeknek tartott gyűléseknek és ún. felvilágosító előadásoknak is, ahol közvetlenül magyarázhatták el a magyarországi szlovákoknak, milyen előnyöket tartogat számukra a Csehszlovákiába költözés vállalása. 

A nyíregyházi levéltárban őrzött propaganda-plakátok néhány évvel ezelőtt az Európa Digitális Kincsei (European Digital Treasures) projekt keretében létrehozott nemzetközi kiállításon is szerepeltek.

Bánszki Hajnalka PhD.

főlevéltáros