Gáspár Pál vármegyei másodaljegyző hirdetménye statáriumról

Kaposvár, 1868. november 12.

A november hónap dokumentumának választott irat némi betekintést enged a 19. század második felének Somogy vármegyei közállapotaiba.

Magyarországon az 1700-as évek eleje és az 1800-as évek vége közötti időszak kedvezett a bűnbandák kialakulásának és működésének. Somogy pedig különösen érintett területnek számított, mivel nagykiterjedésű erdőségei jó búvóhelyet, a nagylétszámú pásztortársadalom pedig folyamatos utánpótlást adott a betyároknak. Az általuk elkövetett bűncselekmények igen változatosak voltak: lopás, rablás, állatok (elsősorban sertések és juhok) elhajtása, irathamisítás, gyújtogatás, verés, útonállás, istenkáromlás, fegyveres csavargás, nemi erőszak, gyilkosság. Leginkább a tehetősebbnek vélt kereskedőket támadták meg, de a papokat, a nemeseket és a parasztokat sem kímélték. Több segítőjük is akadt, elsősorban a csárdabérlők, akik orgazdaként vállalták a lopott tárgyak, állatok elrejtését, valamint továbbadását. Ezen kívül még a betyárok feleségei, szeretői, illetve a bűnözőktől félő falusiak is segítették őket: étellel, itallal, szállással, információval, illetve az észlelt bűncselekmények elhallgatásával.

Somogy tehát egyáltalán nem volt biztonságos vármegye, így a vezetői kénytelenek voltak lépéseket tenni a közbiztonság helyreállítása érdekében. Kezdetben a forgalmasabb helyeken, a falvak kijáratainál elrettentésként akasztófákat állíttattak fel, és elrendelték a kóborlók összegyűjtését. Mindez azonban kevésnek bizonyult, ezért 1766. április 29-én létrehozták a pandúrság intézményét, amely már vármegyei szinten központosítva igyekezett leszámolni a bűnözőkkel. A helyzet azonban nem oldódott meg, ezért a hatóságok országszerte egységesen léptek fel: a büntetéseket szigorították, a lakosságot jutalmazásokkal, valamint szigorú előírásokkal tették érdekeltté a gonosztevők elfogásában, szinte folyamatosan működtették a statáriumot, azaz a rögtönítélő bíróságot, amely halálos ítéleteket szabott ki, az akasztásokat pedig nyilvánosan, az ítéletet követően szinte azonnal végrehajtották. A félreeső helyeken álló csárdákat igyekeztek lebontatni, és irtóhadjáratokat vezettek a betyárok ellen.

A 19. század vége felé bekövetkező társadalmi, gazdasági változások is elősegítették a betyárvilág megszűnését. A vasút- és útépítések, a távíró-, majd a telefonhálózat kialakítása miatti erdőirtásokkal és mocsárlecsapolásokkal a betyárok életterét, a pásztorok létszámának drasztikus csökkentésével pedig a betyárok fő utánpótlási bázisát szüntették meg. 1884-ben megalakult a Magyar Királyi Csendőrség, ezzel a bűnüldözés végleg központi irányítás alá került és a közbiztonság jelentősen javult.

A hónap dokumentumául választott irat Gáspár Pál vármegyei másodaljegyző által 1868. november 12-én kiadott hirdetmény statáriumról, a hatálya alá tartozó bűnözők részletes leírásáról és a várható büntetés kiszabásáról szól.

Felhasznált irodalom:

Berta Gyula: Betyárok, hóhérok, börtönök Somogyban. Kaposvár, 2002.

Az irat jelzete:

HU-MNL-SVL-XV.77. Plakátgyűjtemény, IX. c. Körözvények

Dr. Lesz Éva