Fénykép és híradás kerületi cserkésztalálkozóról

Kaposvár, 1924. december 6–7., 10.

A VI–VII. Cserkészkerület 1924-ben Baranya, Bács-Bodrog, Somogy és Tolna vármegyékre terjedt ki. A tisztek képzésére, vizsgáztatására fokozott gondot fordítottak. Az egyes vármegyei vezetőségek szorosan együttműködtek egymással minden területen. 1924 decemberének elején Kaposvárott tiszti vizsgákra került sor.

Az 1920-as évek elején kialakított VI. számú, Kaposvár központú cserkészkerület rövidesen elvesztette önállóságát (ez külön ismertetőt igényel) és beolvasztották VI–VII. cserkészkerületbe, melynek központjává Pécset tették meg. Somogy ezt követően sikertelenül igyekezett önállóságát visszaszerezni. Az országos vezetést folyamatosan próbálták meggyőzni a VI., önálló kerület létjogosultságáról, többek között rendezvények sorával. Majd’ minden alkalommal és majd’ minden fórumon előhozták a témát. Az 1924. december 6–7-i kaposvári találkozón is felvetették a szétválás szükségességét (minden eredmény nélkül).

A cserkészek jelentős hangsúlyt fektettek a protokolláris eseményekre is. Vendégek érkezésekor, távozásakor, illetve rendezvények alkalmával díszsorfalat, díszmenetet adtak tiszteletükre, gyakran került sor csoportképek készítésére – jelen forrásközlés is egy ilyen fotó.

A magyarországi cserkészet az 1910-es évek eleji létrejöttétől az 1948-as felszámolásáig viszonylag jól dokumentált mind írásban, mind képekben. Az 1920-as évektől számítva ugyanez elmondható az utóbb 151-es számot kapott kaposvári csapatról is. A 2024. december hónap dokumentumának választott fénykép ennek a csapatnak az egyik naplójából származik.

A búrkalapos gyereksereg mellett és mögött cserkészruhás, civilruhás, valamint katonai sapkát/ruhát viselő felnőttek láthatók. A csapat parancsnoka a jobb szélen áll. Szél Ferenc 1948-ig meghatározó cserkészvezető volt Kaposvárott, illetve egész Somogyban. A többi felnőtt a helybeli tiszteken kívül a cserkészvizsgákra érkezett, illetve a helyi katonaság képviselője volt. A honvédség előszeretettel oktatta térkép- és terepismeretre, jeladásokra, valamint számos más, a harcászatban hasznos tudásra a cserkészeket, akik szívesen vették ezen „felnőttes” tudás átadását.

Forrás:

HU-MNL-SVL-X.218. Magyar Nemzeti Szövetség Somogy Megyei Köre Által Szervezett Kaposvári 151. Sz. Cserkészcsapat iratai. 1921–1927. évi csapatnapló, 10. A képet Fejes László digitalizálta.

Kaposváron rendezik a cserkészkerületi olympiászt. Új-Somogy 1924. december 10. 2.

Felhasznált szakirodalom:

Récsei Balázs: A kaposvári cserkészet történetéből, 1913–1948. Krónikák, képek, kalandok. (Kézirat)

Récsei Balázs

A cserkészkerületről

A Baranya, Somogy és Tolna megyére kiterjedő VI. Cserkészkerület 1922 tavaszán Kaposvárott tartotta közgyűlését. A résztvevők összetétele nem ismert. A mozgalom szervezeti kereteinek kezdetlegességét mutatja, hogy a kerületi elnök, Tallián Andor alispán csak a harmadik napirendi pontban tartotta szükségesnek az alapszabályok ismertetését. Az ötödikben viszont már egy kerületi cserkészotthon létrehozását tárgyaltatta.[1] A gyűlés lefolyásáról, döntéseiről egyelőre nem kerültek elő források.

A pécsi székhelyű VII. Cserkészkerület 1922. május 7-én alakult meg. A VKM 1924-ben kiadta az 1921. évi LIII. tc. végrehajtási utasítását. Ebben a leventeintézmény országos szervezeti kereteit is rögzítették. Megvalósítása a cserkészet egyközpontúságára is döntőnek bizonyult. A cserkészet vármegyei irányító szervei a kerületek kialakítását követően csak évekkel később jöttek létre.[2]

A Magyar Cserkészszövetség V. (ekkortól VII.) kerülete 1924. évi rendes (egyébként összességében a második) közgyűlését február 2-án Pécsett, a ciszterci főgimnázium cserkészotthonában tartotta. Napirendre került a kerület határainak megállapítása. Úgy döntöttek, hogy területe kiterjed Somogyra és a bajai háromszögre is, valamint Baranya és Tolna megyére, illetve nevében csak a VII. kerületszám lesz. A somogyi vezetők kérésére a VI., kaposvári székhelyű kerület visszaállítása elől az összegyűltek nem zárkóztak el, de érdemi lépésekről nincs információ. A VII. Cserkészkerület székhelye Pécs lett. (Ez 1920–1922 közt Kaposvárott, majd Szekszárdon volt. A Kaposvárról való áthelyezését a Somssich gimnázium csapatának felfüggesztésével indokolták.) A pécsi gyűlés résztvevői konstatálták, hogy a VII. kerületben huszonöt fiú- és egy leánycserkészcsapat működött, utóbbi nagy valószínűséggel Szekszárdon. 1924 elején Somogy vármegyében hét cserkészcsapatot tartottak számon, ebből Kaposváron hármat. Ez a létszám még inkább arra ösztönözte a somogyi cserkészet vezetőit, hogy visszaszerezzék a VI., kaposvári cserkészkerületet önállóságát. A csapatok rajonként évente öt kg búza tőzsdei középárát fizették be a kerület fenntartására.[3]

— Megszűnik a szekszárdi cserkészközpont. Ismeretes, hogy a VII. számú cserkészkerületnek, amelyhez Tolna, Baranya és Somogy vármegyék, valamint a bajai háromszög cserkészei tartoztak, eddig Szekszárd volt a központja. A szombaton délután Pécsett tartott kerületi cser- készgyülés, amelyen a központot Faragó Ede főtitkár, dr. Borsitzky Géza országos ellenőrző megbízott és Kemény Ödön gazdasági főtitkár képviselték, akként határozott, hogy a központ ezentúl nem Szekszárd, hanem Pécs lesz.[4]

A cserkészkerület áthelyezése. E hó 2-án tartotta a Magyar Cser' készszövetség Pécsett a cisztercita főgimnázium cserkész otthonában II, közgyűlését, mely iránt cserkészkö- rökban nagy érdeklődés mutatkozott és mint már a múlt számunkban is megírtuk, megjelentek azon a központ képviseletében Faragó Ede orsz. főtitkár, Borsiozky Sándor országos ellenőrző megbizott s Kemény Ödön országos h. gazdasági főtitkár. A köz- gyűlést a kerület közszeretetben álló elnöke, dr. Igaz Béla preiátus kano nők vezette. A közgyűlés határozata értelmében a kerület területe kiterjed To'na, Baranya és ideiglenesen Somogy vármegyékre, valamint az u. n. bajai háromszögre. A kerület székh lye Pécs. Éri Emil titkár be számolójából kitűnt, hogy ez a kerület egyike az ország legnagyobb kerületeinek, amennyiben 25 cserkészcsapat tartozik a kerülethez. A kerület uj tisztikara a következő- képen alakult meg: Elnök: dr. Igaz Béla, társelnök Buzássy Abel c. főigazgató, dr. Horváth Viktor főreái- iskolai igazgató, Kun Kálmán polg. iskolai igazgató, ügyvezető elnök Kiss József c. igazgató, főtitkár dr. Baumgartner Alán főgimn. tanár, fő- pénztáros Somssich Sándor. A köz gyűlés meleg ünneplésben részesítette a kerület éléről Pestre távozó volt kerületi főtitkárt, Éri Emilt, a fiuk kedvelt Mili bácsiját, aki több mint egy évtizede egyik vezetőférfiu a magyar cserkész mozgalomban.[5]

A kerületi központ helye nem csak presztízskérdésnek számított. Az 1924. februári pécsi gyűlésen semmi érdemleges sem lett a VI. kerület visszaállítására tett somogyi indítványból. A baranyai megyeszékhely rátermettebb, idősebb vezetői érdekérvényesítése sikeresnek bizonyult, így a régióban megszerezték a hegemóniát. Ez a somogyiakat anyagilag is hátrányosan érintette: sok pénz ment el levelezgetésre, telefonálásra, utazgatásra, a rajonként fizetendő kerületi hozzájáruláson kívül is. Egy harminctagú csapat táborozása ekkor mintegy hatmillió koronát tett ki, tehát fejenként kétszázezerbe került (a Somogyi Újság egy lapszáma 1924 februárjában ötszáz korona volt). Tagdíjakból, aminek ezen időszakban alkalmazott mértékét nem sikerült kideríteni, ezt nem lehetett fedezni, így a fiúk szüleinek áldozatkészségére kellett ebben is támaszkodni. Ráadásul a tagdíjak jelentős részét a kerületi központtal való kapcsolat emésztette fel, ezért feltétlenül szükséges lett volna a Kaposvár központú kerület visszaállítása.[6]

Kaposvárott tanácskozott 1924 decemberében Baranya, Bács-Bodrog, Somogy és Tolna vármegye egyesített cserkészkerülete. Az összejövetelt dr. Baumgartner Alán kerületi főfelügyelő jelenlétében tartották. Szél Ferenc, a 151-esek parancsnoka fogadta a vendégeket. Este a Turul Szálló nagytermében bankett volt, ahol elhatározták, hogy a következő év tavaszán Kaposvárott vagy Pécsett rendezik meg a kerületi „cserkészolimpiászt”. A végső döntést alapvetően befolyásolta, hogy a két megyeszékhely közül melyik ajánl fel több anyagi és erkölcsi támogatást. Másnap, vasárnap ünnepélyes keretek közt tartottak tiszti vizsgákat. A 84. sz. és 151. sz. csapatból Boross Jenő, Koch József, Márkus József, Sey Sándor, Schippert Ferenc és Sugár Ferenc, a 280-asoktól Watz István, míg Rudolf László a 280-asoktól tett segédtiszti vizsgát. Ezt követően mintegy kétszáz cserkész vonult a város főterére, ahol liliomos zászlajuk alatt tettek fogadalmat. A rendezvény dr. Baumgartner Alán főfelügyelő buzdító beszéde, és a cserkészeknek a Fő utcai vármegyeház előtti díszlépéses elvonulása zárta, amit számos helyi előkelőség is megtekintett.[7]