140 éve született dr. Kepes János közjegyző
Levéltári Mozaik
2026.03.12.
140 éve született dr. Kepes (Henrik) János (1886–1944) közjegyző, királyi kormányfőtanácsos és jogi szakíró, a két világháború közötti időszak egyik legismertebb közjegyzője, a Királyi Közjegyzők Közlönyének főszerkesztője.
Kepes Székesfehérvár és egyben Fejér vármegye közéletének kiemelkedő alakja volt, sőt helyi művészeti mecénásként is tekinthetünk rá.
A zsidó származású, de római katolikus vallású Kepes János 1886. március 2-án látta meg a napvilágot New Yorkban, a közjegyző születési adatait ezért még ma sem könnyű feltárni.
A város 1886. évi születési anyakönyvében március 2-án megtalálni „John Henry Kepes” nevét. Ő a 32 éves „Joseph Kepes” és a 21 éves „Bertha Lipser Kepes” gyermeke, a születés pontos helyszíneként Manhattan lett megadva. (New York, New York City Births, 1846–1909, FamilySearch, https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:2WM6-TSD).
A New York-i házassági anyakönyveket böngészve a digitalizálásnak köszönhetően a szülők esküvőjének dátuma is megtudható, amennyiben a nevek különböző írásmódjait is kipróbáljuk: 1885. március 6-án vette el „Josef Kepes” (pontos születési idő itt nincs megadva) a 21 éves Beti Zipsert (születési hely Kálló, Nógrád megye).
Josef Kepes felmenőinek nevét még egyedibb írásmódban találjuk, édesanyja Hani Dentsel (másik anyakönyvben Hain Dentsab), míg édesapja „P. Sal Kepes”.
Joseph Kepes neve később Ohio államban tűnik fel 1921. február 11-én, amikor magának és feleségének útlevelet kér egy éves körutazásukhoz (Nagy-Britannia-Franciaország-Belgium-Svájc-Csehszlovákia-Olaszország). A kérelem alapján a férfi 1854. október 1-én Magyarországon, „Bertha Kepes” pedig 1866. február 19-én született hazánkban (tehát „John Henry” születésekor elírták az anya korát). József foglalkozásánál a „drogista” (gyógyszerészt is értenek alatta) szerepel, Clevelandben élt, illetve dolgozott. A dokumentumból megtudható, hogy Kepes József még 1881-ben vándorolt ki az USA-ba Hamburgból (1888. január 25-én lett New York-i állampolgár) és 40 évig élt megszakítások nélkül Amerikában.
Édesapja (vagyis Kepes János feltételezett nagyapja) „Frank Kepes” (Kepes Ferenc) volt, nem pedig „P Sal”.
Az édesapa és felesége után a következő kérvény a lányuké, Irma Kepesé. A hölgy 1895. június 25-én született Magyarországon, a lány 1912-től 1920-ig megszakítások nélkül lakott Ohio-ban és a gyógyszerészhivatást választotta. A beadvány igazolja, hogy a család (vagy legalábbis Kepesné) visszatért egy időre hazánkba és ott szülte meg kisebbik gyermekét. Irma együtt utazott szüleivel az európai nyaralásra.
Kepes középiskolai tanulmányait Nagybányán és Budapesten végezte, kiváló angol- és németnyelv-tudásra tett szert. A fiatalt a jogtudomány érdekelte, így beiratkozott a Kolozsvári Tudományegyetemre, majd a Budapesti Tudományegyetem hallgatója lett. 1908-ban szerezte meg a jogi doktori címét, az egységes bírói és ügyvédi szakvizsgát pedig 1911-ben tette le.
1911-ben a fővárosban ügyvédi irodát nyitott, és a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjaként bűnügyi védőként is tevékenykedett.
1912. június 9-én kötött házasságot Márkus Dezső (1862–1912) kúriai bíró, neves jogi szakíró lányával, a szintén zsidó származású, de római katolikus vallású Márkus Ibolyka Violával (1890. december 14. – 1944, pontos időpont nem ismert). A házassági anyakönyvben Kepes Henrik Jánosként szerepel a közjegyző, vallási hovatartozása a római katolikus. Az irat Kepes János szüleinek pontos nevét is tisztázza: Lipser Berta és Kepes Jakab József.
A házaspárnak nem született saját gyermeke, ezért később, már 1921-ben örökbe fogadták a négyéves – nem zsidó származású - Gittát. A lány felnőve követte apját a pályán, az 1943. évi Székes-Fejérvári Naptár alapján a Székesfehérvári Királyi Járásbíróság irodagyakornoka volt. Szülei halála után is járásbírósági tisztviselő maradt.
Kepes 1913-tól Győrben működött közjegyző-helyettesként, már ekkor elkezdte szakírói tevékenységét is. Szorgalmazta egy „Közjegyzők naptára” létrehozását, a Királyi Közjegyzők Közlönyében (19. évfolyam, 1916/10. szám) fejtette ki újító ötletét: „A közjegyzők és közjegyzőhelyettesek részére és használatára készítendő naptár kettős czélt szolgálna: gyakorlati és ideális czélt. Fontos és hasznos kézikönyvünk lenne a mindennapi praxisnál. Lenne egy megfelelően összeállított naplónk előjegyzések részére, díjskálával, az új illetékfokozatokkal és egyéb fontosabb illetékszabályokkal, az új postai díjszabállyal s mindazon tudnivalókkal, amelyek általában egy jó naptárt és egy jó szaknaptárt karakterizálnak. Egy szakszerűen összeállított naptár feleslegessé tenné sok kisebb-nagyobb szétszórtan megjelenő, jó drágán árusított rendeletnek, vagy más jogszabálynak megvételét. Az ideális czélját abban látnám a szaknaptárnak, hogy a közjegyzői állásoknak, közjegyzők és helyettesek kivonatos személyi adatainak, a kamarák s egyes közjegyzőségek ügyforgalmának vázlatos feltüntetésével végre tisztán látnák a közjegyzőség intézményét egységesen, élő formában.”
1917-ben Budapestre tette át székhelyét, ahol dr. Holitscher Szigfrid királyi közjegyző irodájában lett helyettes. Jogi szakírói munkássága jelentős, tanulmányai megjelentek többek közt az Adó- és Illetékügyi Közlönyben, a Királyi Közjegyzők Közlönyében, a Bűnügyi Szemlében és a Pénzügyi Szemlében. Legismertebb művei közé tartozik a Közjegyzői díjszabás és az Illetékügyi útmutató. Mentora, Dr. Holitscher Szigfrid lemondását követően a Királyi Közjegyzők Közlönye egyedüli szerkesztője lett: „Éveken át 1909. végéig Dr. Charmant Oszkár mellett, mint főmunkatárs működött, Dr. Holitscher Szigfrid a Közlöny élén. Amidőn 1909. december 18-án a Kir. Közjegyzők Országos Egyesületének központi bizottsági ülésén Charmant Oszkár a szerkesztői tisztről lemondott, helyére Dr. Holitscher Szigfrid lépett, aki azóta szakadatlanul a lap élén áll. 1919. január havában vette maga mellé főmunkatársként Dr. Kepes Jánost. […] Ezúton kérjük a kamarákat annak tudomásul vételére, hogy Holitscher Szigfrid szerkesztői tisztéről lemondott, s hogy a Közlönyt ezidőtől egyedül Dr. Kepes János szerkeszti.” (Királyi Közjegyzők Közlönye, 1923 / 1. szám)
1919. február 15-én lett Székesfehérvár állami, majd királyi közjegyzője, ahol egészen 1944. május 31-ig vezette hivatalát: „Székesfehérvári kir. közjegyzői hivatalok.
Dr. Horváth Kálmán kir. közjegyző Bankutca 7. telefon 300. Dr. Szemző Dezső kir. közjegyző helyettes. Várkörút 29. Ifj. Jámbor Zsigmond gyakornok, Horváth Margit gépírónő. Dr. Kepes János kir. közjegyző, Rózsa-utca 1. (A zirci templommal szemben.) — Telefon 3.91. Dr. Herényi Jenő kir. közjegyző helyettes, Grünschnek Mária gépírónő.” (Székes-Fejérvári Naptár, 1928). A Rózsa utca 1-be Nosz Gyula közjegyző tette át először székhelyét a Jókai utca 3. szám alól. Nosz halálát követően helyét Kepes foglalta el, hivatalvállalását korábbi felettese és pályatársa Holitscher Szigfrid is támogatta. Székesfehérvárnak ekkor volt egy másik közjegyzője is, Horváth Kálmán, akivel Kepes jó viszonyt alakított ki. Ugyanígy történt Horváth utódja esetében, Csiky Ödönnel (1931. augusztus 1-jétől vette át Horváth helyét) szintén barát jellegű kapcsolatot mondhatott magáénak.
Kepes 1919. október 5-én a Prohászka Ottokár püspök ösztönzésére alakult székesfehérvári római katolikus önkormányzatú hitközség főtitkára lett. A hitközség egyházi elnöke dr. Klaucz György prelátuskanonok, világi elnöke dr. Kövess Emil királyi főügyész volt. A főtitkár szerepe az egyházközség megszervezésében kiemelkedő. A képviselő-testület tagjaiból megválasztott tanács és tisztikar 1919. november 9-én tette le az esküt, 1919 végén már megjelent Debreczenyi István könyvnyomdájában „A székesfehérvári római katolikus önkormányzatú egyházközség szervezeti szabályai" című működési szabályzatuk. Az egyházközség a hitélet elmélyítése mellett a rászorultak segítését vállalta magára.
Közjegyzői működésén túl Székesfehérvár közéletében is szerepet vállalt: 1920. március 31-én Kepes és pályatársa Horváth Kálmán egyaránt a Fejér Megyei Takarékpénztár közgyűlés választmányi tagjai lettek.1922-ben Kepes bekerült a város törvényhatósági bizottságába, 1924-ben nyerte el a város tiszteletbeli főügyésze címet. A Magyarországi Királyi Közjegyzők Országos Egyletének központi bizottságában is rendszeresen tevékenykedett.
1927-ben Kepes tartotta Prohászka püspök hagyatéki tárgyalását a püspök végrendelete alapján. Kepes közjegyzőként több alkalommal együttműködött a legendás püspökkel és rokonaival. A végrendelet magasztos szavakkal kezdődik: „Örömmel halok meg, mert így Krisztushoz mehetek és remélem, hogy dicsőséges arcába nézhetek. Ezt kiáltom híveim felé is: Úgy éljetek, hogy nagy reménységben halhassatok meg!” Prohászka három részre osztott vagyonát az államkincstár (katolikus célra kellett fordítani), az egyházmegye (templom renováltatásra, szeminárium létesítésére és falusi templom építésére a végrendeletben megjelölt községek egyikében használhatták fel), illetve családja (Nagy Alfonzné Prohászka Irma és özvegy Prohászka Gusztávné Simonides Ilona) kapta. Rokonai százmilliót elosztottak az Ottokár Hadiárvaház, a Regnum Marianum, a budatétényi missziósház, a lelkigyakorlatos ház, a fehérvári szegények közt, de jutott belőle a püspök egykori portásának is (lásd: Kis Újság, Budapest, 1927. szeptember 2. száma).
A közjegyző a fehérvári ifjúság nevelésében is részt vett, még 1923-ban a székesfehérvári Hunyady fiú felsőkereskedelmi iskola meghívott tanáraként nemzetgazdaságtant oktatott, javadalmát jótékony célokra ajánlotta fel: „A lemondás következtében új tanerőkről kellett gondoskodni. A jogi ismeretek tanítására dr. Mathey Béla kir. ügyészt, a közgazdasági ismeretek tanítására dr. Csitáry G. Emil városi főjegyzőt és dr. Kepes János kir. közjegyzőt kértük fel. Nevezett urak kérésünknek a legnagyobb készséggel tettek eleget és munkásságukat az iskolai év elején meg is kezdték. […] Itt még hálás köszönettel kell megemlítenem, hogy Dr. Csitáry G. Emil és dr. Kepes János urak munkájukat teljesen díjtalanul végezték és az őket megillető tiszteletdíjukat részint a segítő egyesületnek, részint a dr. Schuk Béla-féle alapítványnak ajánlották fel.” (Iskolai értesítő - Hunyady fiú felsőkereskedelmi iskola, Székesfehérvár, 1923) Az intézményt anyagilag is támogatta: 1923-ban 187 880 korona, 1924-ben 60 000 koronás pénzadományáról számolnak be az iskolai értesítők. Európai tanulmányútjain szerzett ismereteit előadásokon adta át az érdeklődőknek, de felolvasó estet is tartott a székesfehérvári Iparos Körben.
Széles körű kulturális és mecénási tevékenységet folytatott Fehérvárott. Kepes könyvtárának ritka darabjaiból 1933-ban 77 kötetet ajándékozott a Szent István Király Múzeum jogelődjének, a Fejérmegyei és Székesfehérvári Múzeum Egyesületnek. A Székesfehérvári Szemle 82 kötetes adományt említ, de itt csak a „könyvtár” kifejezés szerepel. 16. századi művekről is lemondott a közjó érdekében: „Első helyen kell megemlítenünk Dr. Képes János adományát. A 82 kötetes adományban ott találjuk Alb. Magn. orvostud. művét 1580; […] Jac. Raevardus könyvét 1564-ből, Aristoteles műveit: velencei nyomtatvány 1568-ból. A XVII. század híresebb kiadványaiból Barclay: Argenisét és annak XVIII. sz. magyar fordítását; Hildebrand: Mágia naturalis-át, Myltus: Basilica philosophia-ját. A magyar nyelvű nyomtatványok közül Hatvani prof. műve 1757-ből; Pápai Páriz szótárának első kiadását, […] Kossuth: Válasz Széchenyinek első kiadásait stb.” (Székesfehérvári Szemle 4. évf., 1934)
Az egyletnek tisztviselője és egyben lelkes tagja volt. Somsich István halála után Kepes lett a múzeum egyesület ügyvezető alelnöke. A társaság 1932. december 21-én megtartott választmányi gyűlésén ő indítványozta az 1938-as év Szent István emlékévvé nyilvánítását, az ünnepségsorozat megszervezését. Az 1934. évi tisztikarban Marosi Arnold „múzeum igazgató”, gróf Széchényi Viktor elnök (főispán), Dr. Havranek József (alispán), Csitáry G. Emil alelnökök (polgármester) mellett ott találjuk ügyvezető alelnökként. (Székesfehérvári Szemle 4. évf. 1934)
Szenvedélyes műgyűjtőként tekintélyes képzőművészeti kollekciót hozott létre (nevezhetjük „Kepes-gyűjteménynek”), különös figyelmet fordítva a kortárs fiatal művészekre és pályájuk pártolására. A kollekcióban Csók István és Rippl-Rónai József művei is szerepeltek, Kepes Csók Istvánról és Aba-Novák Vilmosról tanulmányt is írt, előbbiben a múzeum gyűjteményfejlesztési terveiről is beszámolt az 1938-as Csók adomány kapcsán: „A Múzeum egységes Csók István gyűjteményét megalapozta maga a nemeslelkű nagy magyar művész, amidőn édesanyjának és édesatyjának általa megfestett arcképeit, továbbá egy önarckép tanulmányát tulajdonul a Múzeumnak adományozta. […] Fenti három képen kívül a nagy művész rendelkezésünkre bocsájtotta a még birtokában levő egész fiatalkori kis festményeit, továbbá rajzait, tanulmányait, melyek rendkívüli becsűek művészettörténeti szempontból, a művész technikai készségének és lelkületének kialakulása szempontjából. [...] Ígéretéhez képest maga Csók István fogja azokat lehozni és Múzeumunkban elrendezni. Ezután az lesz a törekvésünk, hogy a nagy mester fejlődésének minden korszakából egy-egy jellemző, befejezett művet megszerezzünk. Legalább 5–6 képre gondolunk, s akkor elmondhatjuk, hogy egy Fejér megyéből, Pusztaegresről elindult világhírű magyar művész oeuvrejének egész remekbe való ívelése előttünk áll. […] Hiszen, ha nagy mecénásaink: vármegyénk és városunk lehetővé teszik, hogy csak 1–2 évenként aukciókon vagy magánkézből egy-egy jól megválogatott Csók képet megszerezhessünk, a terv megvalósítása elé bizakodással nézhetünk.”
Érdekesség: Kepes kitér a művész Báthory Erzsébet című festményére, amelyről nem tudhatta, hogy 1940 decemberében Székesfehérvárra kerül, a mai SZIKM Csók István Képtárba és onnan fog eltűnni 1944 tavaszán (bővebben: Révész Emese: Csók István: Báthory Erzsébet (1895). Egy „mestermű” fogadtatása és utóélete. https://www.reveszemese.hu/?p=1209#_edn163.).
A múzeum átrendezett tárlatának sikere kapcsán is találkozunk nevével a helyi sajtóban: „A várostörténelmi kiállítás leszerelése után a régi anyag nagyrészt újrendezésben került vissza a termekbe. Teljesen megváltozott a IV. sz. terem képe, mely most Székesfehérvár emlékeit foglalja, magában Bory Jenő Szent Imre szobrával, a VI. sz. terem a céh- és egyéb ipari emlékekkel, XVIII. és XIX. kultúrájáról nyújt áttekinthető képet. Ugyanitt kapott helyet az emlékérmek csoportja és a tizes huszárok emlékgyűjteménye is. VII. terem kizárólag a művészetet szolgálja régi és modern képeivel, szobraival, míg a tárlók a múlt idők zenei és színházi életét elevenítik föl. Az őskori gyűjteményt a bicskei ásatás eredményének kiállítása miatt kellett kibővíteni, a római rész a sárkeszii mithrasz-szentély tárgyaiban kapott új csoportot, a néprajzi osztály a pásztorfaragásokkal bővült meg, míg a természetrajzi csoportot Nagy László a Velencei tó madár életét szemléltető biológiai készítménye teszi gazdagabbá. […] Összesen körülbelül 2000 személyre tehető a látogatók száma. […] Dr. Képes János a tárlatvezető munkatársaknak az egyesület köszönetét fejezte ki egyben legboldogabb ünnepeket és újévet kívánt a választmány az egyesület tagjainak.” (Székesfehérvári Szemle 3. évf.,1933)
Kepes emellett a fehérvári Vörösmarty Kör háznagya lett: „Vörösmarty-Kör. Kossuth-utca. Telefon 380. Elnök dr. gr. Károlyi József, alelnök dr. Kövess Emil, igazgató Balassa Sándor, központ háznagy dr. Kepes János kir. közjegyző Rózsa-Nádor-u. sarok, műszaki háznagy Say Ferenc, könyvtáros Dévay József, pénztárnok Csapó István, főtitkár dr. Kaltenecker Viktor, titkár dr. Hübner András, ügyész dr. Vértessy Géza.” (Székes-Fejérvári Naptár, 1928). Kepes vezetőségi tagja volt még a Székesfehérvári Zenekedvelők Egyesületének (alelnök) és a Székesfehérvári Torna Clubnak, vagyis az SzTC-nek (választmányi tag) is. 1939. január 14-én az MTI tudósított a Zeneművészeti Főiskola székesfehérvári Liszt hangversenyéről, amelyhez Kepes is aktívan hozzájárult: „Csütörtökön délután indult el két külön kocsiban a Zeneművészeti Főiskola növendékserege […], hogy eleget tegyenek […] Vörösmarty Kör meghívásának, […] A zenekari hangverseny a Vörösmarty Szinházban folyt le s ezen Székesfehérvár keresztény társadalmának színe-java vett gróf Széchényi Viktor főispán vezetése mellett. Ott volt dr. Hóman Bálintné is, aki fia kíséretében jött le, miután a város képviselője akadályoztatása folytán nem jelenhetett meg. […] A hangverseny után társasvacsora volt, amelyen dr. Kövess Emil törvényszéki elnök, a Vörösmarty Kör elnöke üdvözölte a főiskolát és annak igazgatóját, kifejtve azt a kultúrmissziót, amelyet a Kör munkássága célkitűzései között a "Magyar a magyarért" mozgalom javára rendezett hangverseny jelent. A hangversenyt megelőzően tea volt dr. Kepes János közjegyzőnél, a Zeneegyesület elnökénél. […] Ez ünnepi alkalom fényét emelte a Szent István városának hatásos kivilágítása is. (MTI Napi Hírek, 1939. január 14., 1.p.)
„Hősök, Nagyjaink Kultusza, Hősök Háza Egyesület” munkáját is segítette, a társaság a Nagy Háború áldozatainak emlékét ápolta. 1920-ban a Mór-vidéki Egyesült Bortermelők Részvénytársaság igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjává választották. 1934-ben közéleti és társadalmi tevékenységének elismeréseként magyar királyi kormányfőtanácsosi címmel tüntették ki, míg művészetpártolásáért a Benczúr Társaság tiszteletbeli tagjává választották.
Tíz nappal a német megszállás előtt Kepes a Jogügyi Bizottság elnökeként még támogatta a városi közgyűlésen az Árpád fürdő modernizációjához szükséges kölcsönigénylést.
Kepes János zsidó származása miatt lemondani kényszerül törvényhatósági bizottsági tagságáról, Hóman Bálint a belügyminiszterhez fordult, hogy mentesítsék a szaktekintélynek számító, kultúratámogató közjegyzőt. Kepes 1944. április 25-én lemondani kényszerült valamennyi törvényhatósági tisztségéről, de irodája még működött. Végül 1944. május 31. napjával Kepes Jánost felmentették közjegyzői posztjáról. A Budapesti Közjegyzői Kamara a Rózsa utcai közjegyzői székhelyre ideiglenesen Hajicsek Gyulát rendelte ki, annak ellenére, hogy a kinevezés törvényi feltételeinek nem felelt meg. A Kepes Közjegyzői Iroda véglegesen 1946-ban szűnt meg.
Toldi Árpádot, a frissen kinevezett főispánt feltehetően Kepes ügyében a Hóman Bálint iránti ellenszenv is vezérelte. Dr. Kepes János a gettóba vonulás előtt megpróbált végezni magával, ám túlélte. Vihart Ágnes kutatása szerint beteg volt (vélhetően az öngyilkossági kísérlet utóhatása), amikor elhurcolták feleségével együtt.
A fehérvári zsidóságot először ideiglenes „gettógyűjtőházakba”, majd 1944. június 6-án a vasút melletti Szabó-téglagyárba és a lovassági laktanyába hurcolták. Csitáry G. Emil így emlékezik vissza a Kígyó utcai ideiglenes gettó kiürítésére: „Sose felejtem el, milyen borzalmas kép volt, amikor a zsidókat négyes sorokba állítva a Kígyó utcában létesített gettóból a vasúti állomás mögötti téglagyárba szállították ki, ahonnan azután Auschwitzba vitték […] Szívfacsaró látvány volt többek között ott menetelni látni azt a Kepes János közjegyzőt és feleségét, akivel megelőzőleg szoros baráti viszonyt tartottunk”. A téglagyárnál embertelen körülmények voltak: 1944. június 10-e és 13-a között élelmezés egyáltalán nem volt, többen öngyilkosságot követtek el.
A székesfehérvári gettót 1944. június 14-én kiürítették, és másnap a jogfosztottakat bevagonírozták, köztük dr. Kepes Jánost és a feleségét. Hóman Bálint eközben mentességet szerzett Kepesnek a belügyminisztertől, ám nem ért Fehérvárra időben a dokumentum. A június 16-án kelt belügyminisztériumi irat, amely az egész ország területén mentességet biztosított volna a számára, már nem érhette utol, hiszen 17-én a vonat megérkezett Auschwitz-Birkenauba. A haláltáborban dr. Kepes János és felesége életét vesztette, haláluk pontos dátuma jelenleg ismeretlen. Az 1941-ben még 2075 tagú székesfehérvári hitközségnek az 1946. évi összeírás szerint 289 tagja maradt.
Kepes Gitta nem került családjával a haláltáborba, így végül ő lett a „Kepes-hagyaték” örököse, illetve részt vett Toldy népbírósági perének előkészítésében. A perre végül nem került sor, mivel Toldy nyugati tartózkodási helye nem volt ismert.
Kepes Gitától „biztonságos raktározás céljából” a város átvette a „Kepes-gyűjteményt”, amely egyrészt festményeket, másrészt egyéb értéktárgyakat tartalmazott, 1945-ben – az ingóságok egy része – visszakerült az örököshöz. Később Demény Gyula volt verebélyi közjegyző került Kepes János irodája élére közjegyzőhelyettesként. Simon Katalin – Sarusi Kiss Béla A Budapesti Közjegyzői Kamara repertóriuma, 1875–1950 című munkájából kiderül, hogy Demény és az örökös közt ébredtek feszültségek („jelentés Kepes János lánya, Kepes Gitta járásbírósági tisztviselő magatartásáról”, „Kepes Gitta fellebbezése”).
Dr. Kepes János emlékét 2019 óta emléktábla őrzi a Rózsa utca 1. falán, egykori lakó- és munkahelyén. A márványtáblát a Magyar Országos Közjegyzői Kamara készíttetette. Az avatóünnepséget a Városházán megemlékezés és tudományos előadás kísérte. Cser-Palkovics András polgármester beszédéből idézve: „Egy emléktáblának üzennie kell valamit arról, akinek az emlékére állították, arról a korról, amiben élt és arról a közösségről is, ahol élt. Aki ismeri ennek a városnak a második világháborús történetét, az azzal is tisztában van, hogy az a borzalom, ami a deportálásokkal ért a tetőfokára, már a negyvenes évek elején elérte a várost és több mint 2000 székesfehérvári és Fehérvár környéki köztiszteletben álló ember sorsát pecsételte meg. Fontos, hogy soha ne feledkezzünk meg róluk, és tragédiájuk annyiban ne legyen felesleges, hogy hívja fel a figyelmet mindig arra, hogy többet ne történhessen ilyen borzalom.”
Dr. Kepes János közjegyző iratai a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Vármegyei Levéltára őrizetében találhatóak meg és kiváló alapot nyújtanak Székesfehérvár és a vármegye történetének kutatásához is. Legutóbb Erdélyi Margit Eustella nővérről szóló összeállításunkban használtuk dr. Kepes János iratait (https://mnl.gov.hu/.../hirek/erdelyi_margit_eustella_nover).
Felhasznált irodalom:
• 8 Órai Újság, 1925. április 26.
• Bácskai Gergely: „A Fejér megyei zsidóság deportálásának 79. évfordulójára emlékeztek Fehérváron.” https://www.szekesfehervar.hu/a-fejer-megyei-zsidosag...
• Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun, Budapest (V. Kerület). Házassági anyakönyv 1912. 290. (https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QLLH-YR6X : Mon Jan 13 17:32:22 UTC 2025)
• Csitáry G. Emil: Emlékiratok. Székesfehérvár, 2013.
• Farkas Gábor: „Székesfehérvár a két világháború között (1919–1941).” In: Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis – Szent István Király Múzeum közleményei, C sorozat 38. Székesfehérvár, 2009.
• Gáspár Péter: „Emléktábla őrzi dr. Kepes János királyi közjegyző nevét.” 2019. augusztus 29.
• Glatz Ferenc: „Hóman Bálint és a nemzetiszocialisták összeütközése Székesfehérvárott 1944-ben.” In: A felszabadulás Fejér megyében. Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. Székesfehérvár, 1970.
• Iskolai értesítő. Hunyady fiú felsőkereskedelmi iskola, Székesfehérvár, 1923.
• Iskolai értesítő. Hunyady fiú felsőkereskedelmi iskola, Székesfehérvár, 1924.
• Kepes János: „Csók István három arcképe a múzeumban.” Székesfehérvári Szemle, 8. évf. (1938), 74–77.
• Kepes János: „Közjegyzők naptára.” Királyi Közjegyzők Közlönye, 19. évf., 10. sz. (1916).
• Királyi Közjegyzők Közlönye, 1923 / 1. szám
• Kis Újság, 40. évf., 198. sz. (1927. szeptember 2.), 4. p.
• Mikó Ádám Péter: Fejér vármegye és Székesfehérvár királyi közjegyzői, valamint dr. Kepes János közjegyző élete és munkássága. Székesfehérvár: Alba Civitas Történeti Alapítvány, 2011.
• Mikó Ádám: „Dr. Kepes János közjegyző élete és munkássága.” Közjegyzők Közlönye, 59. évf., 1. sz. (2012).
• Mikó Ádám: „Polgári közjegyzőség Székesfehérváron.” Közjegyzők Közlönye, 59. évf., 1. sz. (2012).
• New York, New York City Births, 1846-1909", FamilySearch (https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:2WM6-TSD : Wed Mar 12 00:19:17 UTC 2025), Entry for John Henry Kepes and Joseph Kepes, 02 Mar 1886.
• New York, New York City Marriage Records, 1829-1938", FamilySearch (https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:24S2-QV4 : Fri Jul 25 17:16:18 UTC 2025), Entry for Josef Kepes and Beti Lipser, 6 Mar 1885.
• Passport applications: Amerikai Egyesült Államok. Útlevélkérelmek 1921. febr. 1-15. 141585-141586.
• Révész Emese: „Csók István: Báthory Erzsébet (1895). Egy mestermű fogadtatása és utóélete.” Művészettörténeti Értesítő, 2009/4, 283–313.
• Rokolya Gábor: A polgári közjegyzőség emlékezete (1875–1949). Budapest, 2009.
• Simon Katalin - Sarusi Kiss Béla (szerk.): Simon Katalin - Sarusi Kiss Béla (szerk.): A Budapesti Közjegyzői Kamara repertóriuma, 1875-1950 (Budapest, 2019) A Közjegyzői Kamara betűrendbe sorolt tárgykörei 1875-1949 között.
• Sterner Artúr: „Előjegyzés bírói utasításra az osztálykivonatban.” Királyi Közjegyzők Közlönye, 19. évf., 7. sz. (1916).
• Szanyi-Nagy Judit: „A belvárosban avatták fel Kepes János emléktábláját Fehérváron.” Fejér Megyei Hírlap, 2019. augusztus 30.
• Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története. Székesfehérvár, 2006.
• Székes-Fejérvári Naptár, 1943
• Székesfehérvári Szemle, 3. évf. (1933).
• Székesfehérvári Szemle, 8. évf. (1938).
• Végh Ákos László: „Dr. Kepes János.” https://albaarchivum.hu/kepes-janos-1886-1944/
• Vihart Ágnes: „Házassági szerződések Fejér megyében 1938 és 1945 között.” Díké. A Márkus Dezső összehasonlító jogtörténeti kutatócsoport folyóirata.
Új hozzászólás