A levéltár címeres üvegablakai

A levéltár egyik ékessége a Kopp Ferencz által készített belső ólomüveg ablaksor, amely a levéltár dísztermét ékesíti. Ezek a címeres, színezett üvegtáblák felfoghatók Fejér vármegye történetének tárgyi emlékeiként, mivel a vármegyéhez kötődő nemesi család címerei örökítik meg. A Kopp-féle ólomüveg ablakok bemutatása előtt érdemes magáról az üvegművészet történetéről is beszélni.

Az üvegkészítés története az ókoriba nyúlik, üveghuta romokot tártak fel többek közt Thébában, továbbá a líbiai sivatag nátronlelőhelyei mellett. Az üveggyártás következő forradalmi lépése a zöld üveg színtelenítése és az üvegfúvó pipa feltalálása volt a Ptolemaioszok kora végén. A fúvott üveg a római császárság kezdetén terjedt el.

Kr. u. 290-ben Lucius Aelius Lactantiusnál találjuk meg az ablaküveg első említését. A bizánci Hagia Szófia templom ablakai a 6. század közepén készültek, míg a legelső színes ablaküveget a római lateráni templomban találjuk (795). A legkorábbi festett üvegablakok a 9. század utolsó negyedére datálhatók, Ratpert (a Saint Gallen-kolostor szerzetese) 880 körül versekben örökítette meg a zürichi Frauenkirche „festett üvegablakait”. Az üvegtábla gyártásának menetét Theophilus Mönch (Theophilus presbiter) rögzítette le a 11. század végén (Schedula diversarium artium vagy De diversis artibus). Az üveggyártás világhírű központjain (Egyiptom, Szíria, Velence stb.) kívül a középkorban minden országban létezett helyi üvegkészítés. Az ólomkristály üveget Antonio Neri 1612-ben leírta le. Az üveggyártás fellegvára a 17. században Anglia lett: a drágakőszerű ólomüveget 1635-ben alkották meg (az üveghutákban bevezették a kőszéntüzelést, az üvegmasszába pedig ólom került). A 17. század végétől kezdve rendíthetetlenül fejlődött az üvegipar. Új eszközöket (üvegfúró asztal, csiszoló gépek stb.) és adalékanyagokat kezdtek használni (glaubersó, ezüst-nitrát), így olyan különleges üvegfajták születtek a 19. századig, mint a valódi aranyrubin üveg, krétaüveg, tejüveg, illetve az ezüst-nitrát oldatos hátoldalú tükörüveg.

A díszített üvegablakok – akár egyházi, akár világi épületen jelentek meg – egyszerre voltak építészeti, illetve iparművészeti remekek és reprezentációs eszközök. Hazánkban az üvegművészet kiemelkedő korszakának a 19. század vége, illetve a 20. század első fele tekintendő. Geller Katalin művészettörténész kutatása szerint az ólombetétes üvegablakokkal díszített épületek egyaránt demonstrálták az építtető politikai és a gazdasági hatalmát, így jelenhettek meg a középületek és paloták mellett a polgári élet színterein – bérpaloták, villák – az üveg dísztőelemek.

1878-ban jött létre az Országos Üvegfestészeti Intézet és sorra alakultak az üvegablak gyártására koncentráló cégek. A műhelyekhez kötődő mesterek jelentős hírnévre tettek szert műveik jóvoltából, a legkiemelkedőbb Róth Miksa műhelye volt, de a Forgó és társa, Ligeti Sándor, Zsellér Imre, Johan Hugó és Kopp Ferencz műhelye hasonlóan közismeretnek számított.

Kopp Ferencz üvegfestő, díszüveges (1877–1944) Kratzmann Ede, majd Róth Miksa műhelyében szerezte szakmai ismereteit. 1912-ben alapította meg első cégét „Ólomüveg tervező és készítő műhely” néven Budapesten. Az üzem 7 alkalmazottal kezdte meg a munkát. A hazai díszüveges ipar megújításában és művészi rangra emelésében Róth Miksa, Palka József és Zsellér Imre mellett Kopp is aktívan részt vállalt. Az jeles iparművész az Ipartestület elöljáró tagja, illetve a tanoncvizsgabizottság tagja volt, munkásságát ezüstkoszorús mester címmel jutalmazták. Vállalt üvegfestést, díszüvegezést, üvegmaratást is a Székely Bertalan utcai műteremben.

Kopp számos illusztris épületen dolgozott, nevéhez kötődnek a budapesti Béke Szálló, a Képviselőház elnöki fogadószobájának, a Rákócziánum Nevelőintézetnek (Rákóczi Kollégium), a lillafüredi Kurír étteremnek, a budapesti Rókus Kórháznak, illetve Szent László kórháznak míves kivitelezésű ablakai. Egyházi munkái közül kitűnik a szegedi fogadalmi templom és püspöki kápolna, a nagymányoki templom, az uszódi Régiszi Szent Ferenc templom „Magyarok Nagyasszonya” ablaka, továbbá a pozsonyi Árpád-házi Szent Erzsébet templom festett üvegablakai. Baumhorn Lipót által tervezett szegedi zsinagógán is dolgozott.

Kopp Ferenc halála után a cég fiára, Ferencz (1914–1962) szállt, a cég sikeresen működött tovább. 1945-ben ifjabb Kopp Ferencz cége átvette a Róth műhelyt, amelyet a család 1950-es évek közepéig vezetett. A Kopp család máig a hazai üvegfestő famíliák közé sorolandó, Kopp Ferencz unokája, Ferenc (2012-ben hunyt el) és dédunokája, a jelenleg is aktív Kopp Csaba szintén a családi foglalkozást választotta hivatásául.

A levéltár korabeli főlevéltárnoka, Jeney Pfeiffer Károly főlevéltárnok vetette fel, hogy a Fejér vármegyei közgyűlés török utáni újjászervezésének — és az irattári-levéltári tevékenység — 250. évfordulójának (1692–1942) méltó emléke lehetne egy, a megyei nemesség címereit megörökítő alkotás.

A Kopp manufaktúra számára nem volt idegen a hivatalokkal és levéltárakkal való együttműködés. Kopp Ferencz nevével fémjelezhetőek az 1933-ban elkészült üvegablakok – többek közt a Széchényi család címere – a Soproni Levéltár épületén. A Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Vármegyei Levéltára korábbi épületében szintén Kopp munkák láthatóak. A Somogyban fennmaradt iratok alapján képet alkothatunk Kopp munkamódszeréről: „Kopp Ferenc ezüstkoszorús mester […] negyvenhét pengős egységárért vállalta az üvegablakok - megadott minta utáni »művészies és heraldikai szempontokból helytálló kivitelezését«, a helyszínre szállítást, a régi ablaktáblák kiszerelését és az újak szakszerű beszerelését.” Gőzsy Zoltán és Gőzsy Gáborné a somogyi levéltár üvegablakait bemutató értekezésében kiemelték a vármegye jellemzését, amely szerint „Kopp Ferenc nemcsak a hozzá fűzött várakozásnak felelt meg, hanem a legnagyobb dicséretre érdemes szaktudásáról, lelkiismeretességéről és megbízhatóságáról is tanúbizonyságot tett. […] eddig még mindig a legnagyobb hatással és eredménnyel tudtam hasznosítani". Feltételezhető, hogy Székesfehérváron ugyanezzel az alapossággal vetette bele magát Kopp a munkába.

Az ablaktáblákat 1942-ben készíttette el a Kopp műhely a levéltár számára (az intézmény ekkor még a vármegyeháza földszintjén működött). Kopp Ferenc mester heraldikai ábrákkal díszített üvegablakain nem találkozunk Fejér vármegye összes nemesi famíliájával. Ennek meglehetősen prózai oka van: kizárólag olyan családok kaptak helyet a címergyűjteményben, akik hajlandóak voltak megfizetni az elkészítés költségeit (a teljes megrendelés 155 pengőt tett ki).

Az ablakok a díszítőfunkción túl történeti múlt őrzői és művelődéstörténeti értékkel bírnak. A nemesi címerek mellett a Székesfehérvár, Fejér vármegye és Magyarország címerei is megtalálhatóak. A vármegyei nemesség címereinek két fő színe a vörös és a kék. A török elleni katonai fellépést is megörökítették a címerek, láthatunk kardján levágott török fejet hordozó katonát, de karddal átszúrt katonát is. A címerállatok között farkasokat, oroszlánt, szarvast és egyszarvút is találunk. Sok családén látható madárábrázolást, közülük kiemelendő a Nádasdyak meglehetősen élethű vadkacsája. A mitikus lények között egyszarvú, griffmadár és sellők szerepelnek. Kopp Ferencz készített még egy ablaktáblát a levéltér megrendelésére 1942–1943 fordulóján, azonban ez ma nem a levéltár, hanem a Székesfehérvári Egyházmegye birtokában van (2014 óta). A Prohászka Ottokár püspök címerét ábrázoló üvegablak nagyobb mérettel (66 cm × 119 cm) bír. Eredetileg a vármegyeházán helyezték el és apróbb sérülésekkel átvészelte a háborút, de a levéltár mai épületében már nem használták ablaktáblaként.

Az üvegablakokat a front közeledtével leszerelték a dolgozók, így az alkotások jobbára sérülés nélkül jutottak túl a veszélyes időszakon. Az ablakok idővel visszakerültek a helyükre – a pontos dátuma jelenleg nem ismert –, a Fehérvári Kis Ujság 1946. december 26-ai száma arra enged következtetni, hogy a 1946 karácsonyán legalább egy részük újra használatban volt: „A zöldes-kék árnyakat színes ablakok vetik, az egyhangú csobogás az eső álmosító zaja. A külvilág csak távolról szűrődik be az évszázados falak közé. A levegőben régi pergamenek ódon illata száll. Amerre nézünk, mindenütt hatalmas köteteket, szarkaláb-betűkkel telerótt íveket látunk. Ebben a világban él dr. Jeney Károly vármegyei főlevéltáros, akit munka közben látogatunk meg három teremre terjedt birodalmában.”

A levéltár Megyeházából való 1975-ben megkezdődő kiköltözése magával hozta az ablaktáblák áthelyezését is. A díszes ablakoknak a korábbi Nőnevelő Intézet falai közt kellett új helyet találni. Eleinte raktárban őrizték őket, majd a rendszer enyhülésekor megkezdődhetett újbóli felszerelésük. Az 1990-es években külön naptárt szentelt az intézmény a látványos üvegremekeknek. Az MNL Fejér Vármegyei Levéltárának felújításakor természetesen Kopp üvegablakai is megújultak és 2014 óta ismét az intézmény Dísztermét ékesítik. A Prohászka címeres ablakot pedig Mikó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Levéltár akkori főigazgatója ünnepélyes keretek között átadta az egyházmegyét képviselő Spányi Antal megyés püspöknek. Az 1943-ban elkészült ólombetétes díszüveg a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban Prohászka kiállításának ékessége lett.

Képgaléria: https://www.facebook.com/photo?fbid=1705568666914537&set=pcb.1705572366914167

• A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929) II. rész. Az iparos társadalom [Névjegyzék] 521 p.
• Aki álmodott a fénnyel Kettős jubileum is aktuálissá teszi a Balassi Intézet „A megszínesített napfény" című kiállítását: 150 éve született Róth Miksa Magyar Demokrata, 22015-07-08 / 27. szám
• Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)
• Dominkovits Péter - Kelemen István (szerk.): A Széchenyi család nagycenki levéltárának iratai 1678-1944 (Sopron, 2017)
• Dr. Déry Attila: Történeti anyagtan Örökségvédelem IX. Építészeti üveg. https://attiladery.hu/download/09_t_anyagt_uveg.pdf
• Fehérvári Kis Ujsag, 1946-12-25 / 154. szám
• Gózsy Zoltán_Gózsy Gáborné: A Somogyi Levéltár üvegablakai. Somogy Megyei Levéltár kiadása. Kaposvár, 2000. 144 p. nagyszámú, színes illusztrációval.
• Gőzsy Zoltán - Gőzsy Gáborné: A somogyi levéltár üvegablakai (Kaposvár, 2000)
• H. Gyürky Katalin: A magyarországi üvegművesség fellendülése a XV. század közepén. 209-220. pp.
• https://fotinfo.hu/a-kopp-csalad-generaciojanak-munkai-diszitik-fotot/
• https://hu.museum-digital.org/people/89086
• https://tudas.hu/europa-legtobb-zsinagogajat-egy-magyar-epitesz-tervezte-akinek-munkassagarol-most-nyilt-kiallitas/
• https://www.magyarkurir.hu/hirek/puspoki-cimeres-uvegablakkal-gazdagodott-fehervari-egyhazmegye-videoval
• Irodalom: A Rákócziánum üvegfestményei. 29. o. IN: Magyar Iparművészet. 31. évf. 1-2. szám. 1928. 24-29. o.
• Lakatos Andor (szerk.): Mária-enciklopédia, Kalocsa, 1950. Forráskiadvány és adattár. - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 11. (Kalocsa, 2015–
• 2016) C. SEGÉDLETEKII. Szűz Mária kultuszához kapcsolódó egyházművészeti emlékek a Kalocsai Főegyházmegyében - művészettörténeti áttekintés
• Kanyar József: Levéltáraink műemlékjellegű berendezése: Kaposvár: a Somogy Megyei Levéltár belső átépítése 1937-ben. Levéltári Szemle, 21. (1971) 1–3. szám, 131–132. o.
• Schneider Miklós: Fejérmegyei nemes családok kihirdetett és bizonyságlevelet nyert családok, 1935
• Somkuti Éva: Levéltárak és épületeik Fejér megyében. Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2.,223–227. o.
• Szablya-Frischauf Ferenc szerk.: Magyar Iparművészet 35. évfolyam 19321-2. szám / Ybl Ervin: A szegedi Templom-tér épületeinek iparművészeti értékei
• Szűcs Endre - Dörgő Miklós - Földényi György - Füri Judit - Gonzales Gábor - Obreczán György: A megfestett fény. Díszüveges munkák a történeti Magyarország építészetében 1945-ig. Budapest, 2005. 76., 112., 115., 169., 172., 185., 229.
• Uj-Somogy, 1938. október (20. évfolyam, 221-246. szám)1938-10-16 / 234. szám/5.p.