Ünnep a harctéren - Az „52-es Frigyes bakák”[1] karácsonyai -

Ünnep a harctéren

- Az „52-es Frigyes bakák”^[1] karácsonyai -

A volt cs. és kir. „Frigyes Főherceg” 52. gyalogezredre gondolva Pécs és a Délvidék katonáira emlékezünk, akik példátlan bátorsággal, kitartással és önfeláldozással küzdöttek az első világháborúban.

Az ezred Pallay Rezső és Horváth Kázmér által összegyűjtött iratanyagában található, német nyelvű hadinaplók a harci jelentések alapját képezhették, amelyek kötelező eleme volt a harc előtti helyzet rövid leírása, és magának az eseménynek a jellemzése pontos idő- és helymegjelölés feltüntetésével. A vázlatok, rövidítések használata az átláthatóságot és a terjedelem rövidségét biztosították. A részletesebb tudósításokban információkat találunk többek között a csapat állapotáról, a lőszer mennyiségéről, az egészségügyi körülményekről, az ellátmány elegendő vagy nem elegendő voltáról, a ruházatról, az időjárásról, a fontosabb munkálatokról, az ellenségről, a csapat által biztosított szolgálatokról és nem utolsó sorban a fontosabb ünnepekről, mint a karácsonyról.

Forrás: MNL BaML A volt cs. és kir. „Frigyes Főherceg” 52. gyalogezred iratai. Napló 1914. július 26-tól 1914. november 3-ig, 1–2.

Az 1914 és 1916 közötti évek december 24-ei és 25-ei naplóbejegyzéseinek mindegyike békés karácsonyról számol be, amikor nem ropogtak a fegyverek, és a – volt rá példa, hogy rögtönözve – felállított kápolnában a katonák istentiszteleten vettek részt. Karácsony ünnepén szétosztották a katonáknak küldött adományokat (pl. zsebkéseket, cigarettákat stb.), amelyek gyűjtését már hónapokkal korábban^[2] megkezdték az otthon maradottak. A 1914-es gyűjtést követően a Világháború Heti Postája „A katonákért.” című rovatában 1915. január 31-étől június 2-ával bezárólag követhetjük végig azoknak a névsorát, akik a katonák karácsonyára adakoztak.^[3]

Forrás: MNL BaML A volt cs. és kir. „Frigyes Főherceg” 52. gyalogezred iratai. Napló 1914. december 15-től 1915. június 20-ig, 2–3.

Az 52-esek naplói nem a katonák érzelmeiről tudósítanak, hanem tárgyilagosan a mindennapok eseményeiről. Minden karácsonyt különösen nehéz lehetett megélni a fronton, ahogy minden egyes napot is. „- 1916. dec. 24. - A Szentestét megünnepeltük. - Dec. 25. - Az ünnepnapra való tekintettel pihenőnap. A biztonsági szolgálatot szokás szerint elláttuk. De. istentisztelet. A tartalékosok is részt vettek.”^[4] (Fordítás tőlem, K. É.)

Az 1917. évi karácsony azonban más volt: „- Dec. 22. - Időnként nehéz zárótűzben állva élte túl a zászlóalj az 1917-es „boldog karácsonyt” hóban és fagyban. - Dec. 24. - Dec. 24-én a III/55 zászlóalj ellen indított támadást kézigránátokkal vertük vissza. […]”^[5] (Fordítás tőlem, K. É.)

Pallay és Horváth az 52. gyalogezred első világháborús tetteit, történetét rögzítették, forrásanyagként használva e naplókat.  1917 karácsonyáról a következőképp emlékeztek meg:

„Karácsony 1917! Az európai keleti front lövészárkaiban a karácsonyfa Európa nemzeteiért fénylett, milliókért a középső és a keleti kontinensen, akik jóakarattal töltve fegyverkeztek a béke ünnepére, de ugyanúgy milliókért fénylett nyugaton, akik kormányaik által még korlátok közé szorítva, titkon a népek közötti barátság újraköttetésében reménykedtek. A fegyverropogástól hangos világ küszöbén feltűnt békét nem mint egy idegent, akit vendégszobával kínálunk, hanem mint egy hazatért barátot üdvözölték, akit  hosszú időre marasztalunk. Visszatekintve az évre, a brest-litowski tárgyalások egy fácska első rügyfakadásaként tűntek fel, amit félve és reménykedve szemléltünk. […] 1916 decemberében, karácsony napjai előtt a központi hatalmak […] egyöntetűen békét ajánlottak. A gyűlölet és a megbocsátás közötti harc ezzel kezdetét vette, és az azóta eltelt hónapok mellékáramlatát képezte. Ez a küzdelem gazdag volt drámai folyamatokban éppúgy, mint az 1917-es év jelentős harci tettekben. […] Mi, akik az 1917-es háborús évet átéltük, éreztük, hogy a két karácsony közötti, fájdalmas tapasztalatok megélése már nem mint az első háborús években, kizárólag a csaták moraját, hanem éppen annyira a béke gondolatának fáradságos feltörekvését jelentette. […] Több százmilliók követei készültek ezekben az időkben – amikor a keleti lövészárkokban boldog, karácsonyi hangulatban meggyújtották a béke-karácsonyfát – a békés együttélés megújítására […], ami a háború előtt összekapcsolta a nemzeteket. Szilárd meggyőződésünk volt, hogy férfiak és nők névtelen tömegének akarata fog érvényesülni, akik szenvedtek […], de mégsem!” (Fordítás tőlem, K. É.)

Forrás: A cs. és kir. „Frigyes Főherceg” 52. Gyalogezred Hadialbuma. A Pécs-baranyai katonák szereplése az 1914–1918. évi világháborúban, szerk. Tábori Jenő, Budapest–Pécs, 1935, 339. 

Szerző: Kocsis Éva segédlevéltáros