Újévi üdvözlet 1847-ből - Pribék Bódog pécsváradi közalapítványi kerület helyettes főtiszt újévi jókívánságai

Újévi üdvözlet 1847-ből

Pribék Bódog pécsváradi közalapítványi kerület helyettes főtiszt újévi jókívánságai

A pécsváradi közalapítványi kerület irányítója 1833-tól 1851-ig Pribék Félix helyettes főtiszt volt. A villei Pribék családból származott, valószínű 1788-ban született. 1808-tól a helytartótanácsnál dolgozott, majd közalapítványi uradalmi tiszt lett. A közalapítványi tisztikarba való bekerülés a 19. század első felében egyfajta biztosíték volt, hogy a hivatali ranglétrán fokozatosan egyre feljebb lehet kerülni. Az egész országot behálózó közalapítványi uradalmak lehetőséget adtak az uradalmi tisztviselők fokozatos előlépésére. Egy-egy tiszt így gyakran bejárta az országot 30-40 éves szolgálata alatt.

Pribék Félix ispánként kezdte gazdatiszti működését Szentkereszten, Cegléden már számtartó, 1828-ban pedig már a pilismaróti uradalom vezetője,  tiszttartó volt. 1833-ban a pécsváradi közalapítványi kerület élére került helyettes főtisztként. Baranya vármegyében 1834-ben hirdették ki nemességét.  

Pribék Félix minden év  első napján kifejezte jókívánságait közvetlen beosztottjainak, az uradalmak élén álló tiszteknek. Az irat általában az 1. iktatószámot kapta. Az 1830-as években figyelembe véve a tisztek nyelvhasználatát a gazdászati tiszteknek latinul, az erdészeti tiszteknek németül írt, csak 1847-től találhatunk magyar újévi üdvözleteket az uradalmi iratokban.^[1] Magyar leveleiben saját keresztnevét is megmagyarította, Félix helyett a Bódogot használta.

A szépen megfogalmazott körlevelek első fele, hasonló a mai újévi üdvözleteinkhez. A jókívánságok között egészség, béke, elégedettség stb. szerepelt valamint jóindulatáról biztosította a beosztottját : „…ezen Tisztségnek a béállott új esztendővel, eránta soha meg nem szünt jó akaratomból, Istentől minden jókat kívánnék…”^[2]

Ami szokatlan lehet számunkra, az az, hogy a legmelegebb hangú, szeretetteljes újévi üdvözleteiből sem hiányzott a munkára való utalás, emlékeztetés az uradalom iránti hűségre, a munkában tanúsítandó szorgalomra: „egyszersmind felszólítom ezen tisztséget, hogy minden kötelességeit ez évben is pontosan és híven tellyesítvén, a felsőbb várakozásnak megfelelni igyekezzék” –írta 1848-ban Svidnyinszky Mihály mágocsi uradalmi tiszttartónak, aki válaszul csak ennyit írt az iratra: „Éljenzéssel fogadtatott” ^[3]

A hűségre és szorgalomra való ösztönzés kiegészült a konkrét felszólítással, sőt fenyegetéssel abban az esetben, ha az illető tisztnek mulasztása volt. 1838-ban Beszedits János mágocsi tiszttartót az árvaszámadások elkészítésére szólította fel az újév kapcsán.^[4] 1839-ben az összes uradalomnak írt újévi körlevele egységes volt, azonban a földvári és vajszlói tiszteket külön figyelmeztette az elmaradásukra.^[5]

Pribék főtiszt 1847-ben Beszedits János tiszttartónak írt újévi levele különösen érdekes, a szívből jövő jókívánsága kifejezése mellett pillanatig sem feledkezett meg a felettes szigoráról, a munka iránti elhivatottságról.

Mágocsi Uradalmi Tisztségnek!

Nem bévett szokásból hanem a legtisztább őszinte jó akarat és hajlandóságból, mellyel ezen Tisztség iránt viseltetem, kívánom, hogy a béállott új esztendőt állandó jó egészségben, megböcsülhetetlen békében, a reá bízott köz alapítványi javaknak kívánatos hasznokra, a Felsőbbségnek megelégedésére, Ön és Övéinek megnyugvására túlélhesse; mivel pedig az imént említett megnyugvásra főképp az is szolgálhat, ha a számadó Tiszt az általa kezeltekről adandó Számadást annak idejében elkészítvén béadja, ugyan azért, és mivel a Számadások az Uradalmi Ügyvéd Úrnak még mai napig sem adattak bé, egy úttal meghagyom ezen Tisztségnek: hogy az általa 1845//6 évre adandó minden Számadásokat f[olyó]. é[v].  és hó 15-ik napjáig okvetetlenül béadja, ne hogy kéntelenétessek azoknak béadása miatt kellemetlen Rendeléseket tenni.

Pécsváradon Január hó 1-ő napján 1847.

Pribék Bódog K[erületi].h[elyettes]. főtiszt^[6]

Beszedits János Pribék Bódoghoz hasonlóképp bejárta az országot, a hivatali ranglétrán 1822-ben jutott el a mágocsi tiszttartósághoz. Ő tehát régebben került a pécsváradi kerületbe, de egyébként szinte egykorúak voltak. Családi körülményeik is hasonlóak, Pribék főtisztnek nyolc (7 fia és egy leánya), Beszedits Jánosnak 11 gyermeke volt. 1847-ben már mindkettőjük gyermekei között voltak uradalmi tisztek.

Pribék főtiszt 1847. évi újévi üdvözlete egyetlen mondatból áll, melynek első és második fele mind hangnemében, mind tartalmában élesen különbözik. A személyes hangnemű jókívánságokat szigorú felszólítás, sőt fenyegetés követi. Bár a megszólítás nem név szerinti, az uradalmi „tisztségnek” szól, a levél elején őszinteségét és jószándékát hangsúlyozta: „Nem bévett szokásból hanem a legtisztább őszinte jó akarat és hajlandóságból, mellyel ezen Tisztség iránt viseltetem…”

  A tiszttartó népes családjára is vonatkozó szokásos jókívánságai (egészség, béke) mellett, a közalapítvány érdekeinek szolgálását, a felettesek megelégedését és a megnyugvást emelte ki. Ehhez szerinte az kell, hogy a tiszttartó teljesítse kötelességeit, ezért tehát Beszedits tiszttartó adja be az 1845/46. évi elmaradt számadásait: „mivel pedig az imént említett megnyugvásra főképp az is szolgálhat, ha a számadó Tiszt az általa kezeltekről adandó Számadást annak idejében elkészítvén béadja.”  A számadások beadásának határidejét is kiszabta, és célzott az esetleges büntetésre is: „ne hogy kéntelenétessek azoknak béadása miatt kellemetlen Rendeléseket tenni.”

Ez az újévi levél jól szemlélteti azt a kettősséget, hogy ebben a korban a magánélet és a hivatali élet nem vált el mereven egymástól.