Sem kedv, sem posztó – avagy miért maradhatott távol Baranya vármegye tisztikara II. Rákóczi Ferenc országos emlékünnepéről (1935)

Sem kedv, sem posztó – avagy miért maradhatott távol Baranya vármegye tisztikara II. Rákóczi Ferenc országos emlékünnepéről (1935)

II. Rákóczi Ferenc személye és emlékezete

A nemzeti emlékezetben II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) személye mindig is kiemelkedő helyet foglalt el. A személyéhez köthető történelmi események mellett számos monda is kötődött, így kultusza szinte az egész országban jelen volt. A század elején (1906) újra magyar földbe kerülő fejedelem és bujdosótársainak nyughelye a trianoni békeszerződés (1920) következtében ismét külföldre került. Maga Rákóczi személye ekkoriban újult erővel jelent meg a politikai közbeszédben, valamint az emberek életében. Az egyik első ilyen ünnepi esemény a korszakban a fejedelem születésének 250. évfordulója (1926) volt. A mohácsi csata 400 éves évfordulójával szinte egy időben tartott ünnepség nem kaphatott akkora figyelmet, mint az elsőre várható lett volna. A helyi megemlékezések többsége így az iskolákhoz volt köthető, azonban többen érezték a megoldás hiányosságát. Éppen ezért a következő emlékünnepre – a fejedelem halálának 200. évfordulójára (1935) – már komolyabb célokat fontolgattak.

A felkérés

1935. március 28-án kelt az a meghívó, melyet Baranya vármegye hatóságának címeztek. E szerint Rákóczi ünnepére április 8-án délelőtt 10 órakor kerül majd sor Budapesten a Szent István bazilikában. A meghívás nem csak az alispán személyének szólt, hanem a vármegye tisztikarának is: „törvényhatóság az ünnepélyes istentiszteletben magyarruhás küldöttséggel képviseltessék, mely küldöttség magával hozza a törvényhatóság zászlaját és díszruhás hajdúját.” Az résztvevők öltözetével kapcsolatban meghatározták, hogy a megjelenéskor „nemzeti disz öltönyben, a m. kir. honvédség tagjai díszöltözetben, a nagykeresztek szalagjai viselendők”.

Fischer Béla alispán válaszában megköszönte a meghívást, de nem tud eleget tenni a kérésnek, mivel „április hó 8-ára a vármegyém egyik kerületébe kitűzött országgyűlési pótválasztás miatt személyesen nem vehetek részt s magamat vármegyei főtisztviselővel sem képviseltethetem, mert (díszruhával) díszmagyar öltözettel csupán egyikük rendelkezik,aki viszont betegsége miatt volna a részvételben akadályozva.” A fogalmazványban még egyszer szerepel e kitétel, azonban ezt a részt kihúzták.

Pécs város tisztikara is meghívást kapott az eseményre. A közgyűlésen azt a döntést hozták, hogy Nendtvich Andor polgármester képviselje a várost az ünnepségen. A részvételről biztosabb forrással is rendelkezünk, mivel az események után a polgármester kérte az utazása során keletkezett költségek megtérítését.

Ilyen körülmények között még izgalmasabb a kérdés, hogy pontosan miért maradt távol a vármegye az ünnepségtől.

Az 1935-ös országgyűlési választások Baranya vármegyében

A vármegyében nyugodt körülmények között zajlottak le az aktuális választások. Hét kerületben összesen 16 jelöltre lehetett szavazni. A szavazás után a kormánypárt (nemzeti egységpárt) három, a független kisgazdapárt kettő mandátumot nyert el, egy fő pedig pártonkívüli képviselő volt Mohácson. Egy helyen azonban nem jutottak döntésre a felek: a dárdai kerületben Schmidt Miklós (hivatalos NEP jelölt) és Mándy Sándor (nem hivatalos NEP jelölt) jelölt között a szavazatkülönbség alacsony volt, ezért pótválasztást írtak elő. Ezt április 8-ára írták ki, melyet 469 „szótöbbséggel” Mándy Sándor nyert el. A vármegyei tisztikar így jogosan mondhatta azt, hogy nem tud részt venni a budapesti Rákóczi-emlékünnepségen.

Posztóhiány

A másik érv a megfelelő ruházat biztosítása volt, mellyel újabb nehézség támadt. A meghívó külön kiemelte, hogy a vármegyei képviselők díszmagyarban vegyenek részt az ünnepségen. A ruhadarab már régóta a magyar nemesség és tisztviselői kar megjelenéséhez tartozott. Az 1930-as években egyre több ünnepségen jelentek meg a régi magyar történelemre utaló ruhakölteményekben férfiak és nők egyaránt. Ára nagymértékben függött viselőjének társadalmi pozíciójától és az általa viselt pozíciótól. A díszruha összegébe beletartozhattak egyedi kiegészítők és kellékek, melyek tovább növelhették az árat. A vármegyei tisztikar számára előírt ruházat esetében feltételeznünk kell, hogy egy ilyen minőségű díszmagyar öltözetet csak különleges alkalmakkor hordtak. Ezért nem tűnne meglepőnek, hogy Baranya vármegyében nem mindenki rendelkezett egy olyan darabbal, mely egy országos ünnepségen is méltó lenne. A filmhíradó felvételei alapján azonban látható, hogy nem mindenki jelent meg díszes magyar ruhában, többen annak egyszerűbb változatát hordták. Ilyen módon Baranya vármegye távolmaradása – a posztóhiányra való hivatkozással együtt – inkább tűnik kifogásnak, mintsem egy olyan helyzetnek, amit nem lehetett volna orvosolni.

A megmentő – Igaz Béla

A vármegyei hatóság mindezek ellenére sem szeretett volna képviselet nélkül maradni, már csak egy alkalmas jelöltre volt szükségük. Választásuk a Baranya vármegyében ismert Igaz Béla prelátus-kanonokra, felsőházi tagra esett. Tagja volt a vármegye törvényhatósági és közigazgatási bizottságának, valamint Pécs város törvényhatósági bizottságának is. Egyházi pozíciói mellett tevékenyen részt vett Pécs és Baranya vármegye életében, számos szociális és kulturális szervezet tagja volt.

A képviseletre való felkérést indokolhatta az is, hogy egy városi rendezvényen az ő elnökségével emlékeztek meg Rákócziról 1935 februárjában. A Magyar Nemzeti Szövetség pécsbaranyai köre által szervezett ünnepségről még a Távirati Iroda is közölt egy rövid beszámolót.

Az 1935-ös ünnepség

Az országos szervek már szervezetten készültek Rákóczi újabb ünnepére. Az 1935-ös megemlékezés állami szinten szerveződött, részt vettek benne a tudományos és társadalmi szervek, valamint a helyi szervezetek. Ez már jobban illeszkedett ahhoz a tisztelethez és megbecsüléshez, mellyel az ország közbeszédje Rákóczi személyét illette. Az eseményről készült filmhíradó felvételein láthatjuk, hogy az ünnepségen az ország számos jelentős személyisége (Horthy Miklós, Serédi Jusztinián) is részt vett, nem is beszélve a felsőház tagjairól.

Az emlékezéshez hozzátartozik, hogy a legnagyobb terv – egy Rákócziról készült lovas szobor – ekkor még nem, csak két évvel később (1937) valósulhatott meg, zárva le képletesen is a 200 éves évfordulót.

Pécs városában 1935-ben az iskolai megemlékezések domináltak, ahol a diákság a fejedelem életét felidéző költeményekkel és előadásokkal hajtottak fejet Rákóczi előtt. Az eseményekről kitűnő tájékoztatást adnak az iskolai értesítők, valamint a helyi sajtó. Városi ünnepséget ugyanakkor nem szerveztek, helyette a februárban tartott előadást tekintették hivatalos rendezvénynek. A vármegyei közgyűlésen az alispáni jelentés keretein belül emlékeztek meg Rákócziról 1935. május 27-én. „Nagy Fejedelmünk 200 éve halott, de szelleme a nemzet lelkében örökké élni fog”. Ezzel Baranya vármegye szerény körülmények között, de megemlékezett a fejedelemről.

Kiss Márton segédlevéltáros

Források:

MNL BaVL IV.402.a. Baranya vármegye Közgyűlési iratai. 270. kötet (1935). 51. kgy/1935.

MNL BaVL IV.410.b. Baranya vármegye alispánjának közigazgatási iratai.

MNL BaVL IV. 1407. g. „E” (1946-ban EA, 1947-től I.), Főjegyzői (Elnöki) ügyosztály iratai (Lásd IV. 1406. g) (1930-1950). Iktatott iratok, 121/1940.

Felhasznált irodalom

Borsy Judit: Igaz Béla. Pécs Lexikon, I. kötet (A–M). Pécs, 2010. 329.

II. Rákóczi Ferenc halálának 200. évfordulója. 1935. március. https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=1405

Kincses Katalin Mária: A Rákóczi-kultusz első szobrai. Budapest, 2021.

Kiss Márton: A Rákóczi-kultusz alakulásának száz éve (1920-2019). Századvég, 1. (2021) 2:149–174.

Kiss Márton: II. Rákóczi Ferenc évfordulóinak iskolai ünnepnapjai a két világháború között (1926–1938). Valóság 45. (2022) 3:67–76.

Magyar országgyűlési almanach. 1927–1931. évi országgyűlés. Szerk.: Kun Andor – Lengyel László – Vidor Gyula. Budapest, 1932.

Magyar Távirati Iroda. Napi hírek. 1935. február 25. https://library.hungaricana.hu/hu/view/NapiHirek_1935_02_2/?pg=329

Nagy Imre Gábor: Pécs polgármesterei (1875–1940). Pécs, 2021.

Tompos Lilla: A díszmagyar. Magyar Mercurius, Budapest, 2005.

Vasárnap hajnalban elhunyt Igaz Béla dr. nagyprépost, felsőházi tag. Dunántúl, 25. (1935) 199:1. (szeptember 3.).

Vonyó József: Politikai küzdelmek Baranya megyében és a NEP a Gömbös-kormány idején. Baranyai Helytörténetírás. Szerk.: Szita László, Pécs, 1986. 355–380.

Forrásjegyzék:

001 = MNL BaVL IV.410.b. 5874/1935. II. Rákóczi Ferenc Fejedelem halálának 200 éves évfordulója alkalmából tartandó Istentiszteletre a M. Kir. Kormány meghívója.

002 = MNL BaVL IV.410.b. 5874/1935. Baranya vármegye válasza.

MNL BaVL IV.402.a. Baranya vármegye Közgyűlési iratai. 270. kötet (1935). 51. kgy/1935. 73.

MNL BaVL IV.402.a. Baranya vármegye Közgyűlési iratai. 270. kötet (1935). 51. kgy/1935. 74.

MNL BaVL IV.402.a. Baranya vármegye Közgyűlési iratai. 270. kötet (1935). 51. kgy/1935. 75.

Sajtónál:

Rákóczi ünnepélyek Pécsett. Dunántúl, 25. (1935) 81:5. (április 9.)

Rákóczi halálának 200-ik évfordulóját nagy ünnepségekkel ülte meg az egész ország. Nemzeti Újság, 17. (1935) 81:7. (április 9.).

Lukinich Imre: Rákóczi. Halálának kétszáz éves évfordulóján. Újság, 11. (1935) 80:1. (április 7.)

Istentisztelet Rákóczi emlékére a Bazilikában. Képes Pesti Hírlap. 57. (1935) 81:2. (április 9.)

Magyarország népe kegyelettel hódolt Rákóczi Ferenc emlékének. Pesti Hírlap, 57. (1935) 81:7. (április 9.).