Az Angster orgona- és harmóniumgyár munkarendje
Az Angster orgona- és harmóniumgyár munkarendje
Az Angster orgonagyár 1867-ben kezdte meg működését az alapító Angster Józseffel, nagybátyjával és egy segéddel.[1] Elsősorban magyar munkaerőt foglalkoztattak, ahogy ez egy 1930-as levéltervezetből is kiderül: „Vállalatunknak 80 magyar állampolgár alkalmazottja van, amit egyik legutóbbi orsz. társad. bizt. intézeti nyugtával igazolunk. Alkalmazottainknak 80%-a családos, tehát kb 240 magyar embernek adunk kenyeret. Orgonáinkat az utolsó szegig magunk készitjük, csupán a Csonkamagyarországon nem termelt nyersanyagokat hozatjuk külföldröl, de ezeket is magyar kereskedö cégek útján.”[2] Angster József lehetőséget adott arra, hogy minden munkás teljes mértékben elsajátítsa az orgonaépítést, fiai pedig már korán csatlakoztak a gyár személyzetéhez, nyaranta ugyanúgy bérért dolgoztak, akárcsak a többi munkás. Munkásdinasztiák jöttek létre (pl. Kult, Weich, Perlaki stb.), a munkavégzésre a családias munkaszellem volt jellemző. „Törzsökös munkásnak” azt tekintették, aki lényegében a gyárban nőtt fel.[3]
Angsterék elsősorban orgonákat és harmóniumokat gyártottak, valamint ezek karbantartását végezték. 1941-ben Rákospalotán fióküzemet is nyitottak a nagyszámú budapesti, illetve a környező területek orgonajavítási munkáinak hatékonyabb ellátása érdekében.[4] A gyár legtermékenyebb időszaka az 1900-as évektől az első világháborúig terjedő években volt,[5] a termelést azonban mindig is befolyásolták az aktuális gazdasági viszonyok. Szinte már a kezdetektől foglalkoztak bútorgyártással, 1945 körül például koporsót, méhkaptárat, ruhaszárítót is készítettek. A dolgozók több szakma képviselői voltak (fémsípkészítők, asztalossegédek, orgonaépítő segédek stb.), első munkarendjüket az 1894-es gyári törvény szabályozta.[6]
A gyár iratai között fellelhető, legkorábbi munkarend 1903. november 11-ei keltezésű, amely alapján a gyár személyzetét a tisztviselők és üzletvezetők, hangolók és előmunkások, accord-munkások és napibér-munkások, napszámosok és tanoncok csoportjai alkották.
Minden munkásnak munkakönyvvel kellett rendelkeznie, tanoncok csak 12 éven felüliek lehettek. A munkaidő mind a gyárban, mind a vidéken dolgozó munkások számára 10 óra volt, ami rövidebb és sürgős munka esetén hosszabb is lehetett. A munkások munkaidőn kívül sem maguknak, sem másnak nem dolgozhattak a munkaadó előzetes beleegyezése nélkül, a díjazás órabérben történt, a próbaidő két hét volt. A munkarend tartalmazza az alkalmazás feltételeit, a bérezésre vonatkozó információkat, és pontokba szedve részletezi a munkások pénzbüntetésére és elbocsátására vonatkozó kritériumokat.[7]
A munkások létszáma a gyár megalakulását követően hamar bővült, azonban az évek során nagyon változó volt. A 20. század elejére már 100-120 főt, az első világháború után csak 10-15 főt alkalmaztak, míg a két világháború között 30-50 közötti volt a létszám.[8] A MNL Baranya Megyei Levéltára őrizetében található Munkabér törzskönyv alapján pontosan nyomon követhető, hogy az 1927–1943 közötti időszakban (I. kötet: 1927. június 3-tól 1936. május 21-ig, II. kötet: 1936. május 22-től 1943. május 27-ig) hány munkás dolgozott egy adott év adott hetében a gyárban, a kereseteket pedig személyenként és az összes dolgozóra vonatkozóan összesítették heti bontásban. Külön rögzítették, ha a bér vidéki munkából származott.[9] Ezenkívül a gyár levéltárban található irataiban a személyzetre vonatkozóan adatok találhatóak többek között egy 1944. évi munkabérnyilvántartási könyvben, amelyből az igazgatók, egy könyvelő és néhány tisztviselő bérével kapcsolatban tudhatunk meg információkat, gazdag forrásanyag továbbá egy 1928-1932 közötti munkanapló. Ez utóbbi tartalmazza az adott munka számát, megnevezését (pl. szélláda előkészítés, bontás és csomagolás, szekrénymázolás, szerelés, hangolás stb., vagy csak a munka tárgyát pl. homlokzat, ónsípok, pedál horgonysípok stb.), a munkás nevét vagy a műhely megnevezését, a munkába adás és elkészülés dátumát.[10]
Alapvetően belső és külső munkálatokat különböztethetünk meg, előbbihez tartozik például az adott termék tervezése, az előkészületi munkák végzése, alkatrészek előállítása.[11] Utóbbi esetében a munkafolyamat a helyszínen zajlott, úgymint a felállítási, javítási munkálatok. Egy külső munka, például egy templom orgonájának összeszerelése több napig, hétig is eltarthatott, melyet azonban csak az végezhetett, aki már részt vett az előkészületi munkák minden fázisában, vagyis szerelőként dolgozott. Kezdetben az alapító Angster József mindkét munkaszakaszban tevékenykedett – a tervezés és a kiszállások mellett irányította a gyárat, felügyelte az anyagbeszerzést, megszervezte a munkafolyamatokat, intézte a levelezéseket –, általa kinevelt munkásokat maga helyett csak 1891-től küldött külső munkákra, ő maga pedig a folyamat legvégén csatlakozott hozzájuk.[12]
A gyár levelezési anyagában található egy későbbi, 1913-as munkarend is, amelynek lényegében első nyolc paragrafusa tartalmazza az 1903-as munkarend kilenc paragrafusában foglaltakat.[13] A legfőbb változásnak tekinthető, hogy a későbbi munkarend kiegészítései, a 9-15. paragrafusok elsősorban a vidéken végzendő munkák eljárásrendjével kapcsolatban tartalmaznak új információkat.[14]
E munkarend alapján vidéki munka esetén a munkásnak minden költségét igazolnia (pl. jegyzékkel vagy számlával), a munka elvégzését és átvételét pedig a megrendelővel a cég által kiadott munkaigazolványon aláírásával igazoltatnia kellett, különben ezek nem voltak elszámolhatóak.
A vidéken dolgozó munkások ellátási díjban részesültek, ha azonban a megrendelő biztosította a lakhatást és az étkezést, akkor ezekre pótdíj nem volt igényelhető (12.§). A megrendelőkkel folytatott levelezésekben nyomon követhető, hogy a cég szinte mindig kérte a megrendelőtől az ellátás biztosítását.[15] Az 1903-as még nem tartalmazza az 1913-as munkarend utolsó paragrafusában található azon kitételt, amelyet talán minden dolgozó előírás nélkül követett, miszerint a munkásnak kötelessége volt a cég erkölcsi és anyagi érdekeit minden körülmények között megvédeni, és úgy viselkedni, hogy a cég hírnevén csorba ne essen.[16]
Készítette: Kocsis Éva levéltáros
[1] Horváth Csilla: Adatok az Angster orgona- és harmóniumgyár történetéhez. In: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973). Pécs, 1975, 138.
[2] MNL BaML XI. 6. Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár iratai. Levelezések, Budapest – Dohány utcai izraelita templom, 2036/1930.
[3] Fonay Zsuzsa: Az Angster orgonagyár ötven éve. In: Baranyai Helytörténetírás, 1979, 140.
[4] Horváth Csilla: Adatok az Angster orgona- és harmóniumgyár történetéhez. In: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17–18 (1972–1973). Pécs, 1975, 140–141.
[5] Példaként említhető a következő levélrészlet: „[…] nyersanyagot pedig már 1944 tavaszán is alig tudtunk vásárolni, olyannyira, hogy részben még az 1943 végén elvállalt uj orgonák készitése is elakadt. -Mire hosszu idő után a szállitás ujból lehetővé vált volna és a munka ismét folytatható, a pénzösszeg teljesen elértéktelenedett. Eközben vállalatunk is csak a legnagyobb nehézségek árán volt képes magát napról-napra fenntartani és a háborus események nyomán elszenvedett jelentős veszteségeinket az infláció betetézte azzal, hogy forgótőkénk, kinnlévőségünk ugyszólván semmivé vált.”, „[…] készségünket csak a saját helyzetünk befolyásolja, eljárásunkat ennek súlyos realitása determinálja: forgótőkénk teljes elvesztése, nyersanyagaink és raktáron volt gyártmányaink nagyrészének pusztulása, melyre jellemzésül csak azt kivánjuk itt még felemliteni, hogy pl. a hadmüveletek átvonulása előtt utban volt részünkre Németországból kb. három tonna kifizetett horgonylemez és ez is elveszett. Kárpótlásra sehonnan sem számithatunk.” MNL BaML XI. 6. Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár iratai. Levelezések, Békési R.K. templom, 207/48, 370/47.
[6] Horváth Csilla: Adatok az Angster orgona- és harmóniumgyár történetéhez. In: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973). Pécs, 1975, 140–142.
[7] MNL BaML XI. 6. Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár iratai. Munkarend, 1903.
[8] Horváth Csilla: Adatok az Angster orgona- és harmóniumgyár történetéhez. In: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17–18 (1972–1973). Pécs, 1975, 142.
[9] MNL BaML XI. 6. Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár iratai. Munkabér törzskönyv I. (1927–1936), Munkabér törzskönyv II. (1936–1943).
[10] MNL BaML XI. 6. Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár iratai. Munkabérnyilvántartási könyv 1944, Munkanapló 1928–1932.
[11] A kisiparból először manufaktúrává majd gyárrá alakult az üzem. Az 1890-es években a gyár finommechanikai műhellyel (amelyben csak a játszóasztalt készítették), szerkezeti részleggel (ahol szélládákat, fúvókat, regisztersípokat gyártottak), fémsípkészítő csoporttal (amely ötvözeteket, fémsípokat állított elő), a lakatosmunkák végzésére szolgáló fémműhellyel, és szerelőcsarnokkal rendelkezett. Az 1900-1910-es években már a gyárakra jellemző, különböző famegmunkáló gépeket is beszereztek (gyalugépet, marógépet, szalag- és körfűrészeket stb.) és a gépesítés folyamata (gáz- és dízelmotor stb. használata) is egyre erőteljesebben jelen volt. Fonay Zsuzsa: Az Angster orgonagyár ötven éve. In: Baranyai Helytörténetírás, 1979, 148.
[12] Fonay Zsuzsa: Az Angster orgonagyár ötven éve. In: Baranyai Helytörténetírás, 1979, 131.
[13] Az 1903-as munkarendben 9 paragrafust rögzítettek, de az 5. § kimaradt a felsorolásból, így valójában nyolcat tartalmaz.
[14] MNL BaML XI. 6. Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár iratai. Levelezések, Balassagyarmat - szaléziánus templom, orgona alaprajz hátoldala. Pécs, 1940.10.25.
[15] A megrendelő általában biztosította az ellátást, de találni rá példát, amikor a kis költségvetésből gazdálkodó egyházi szervnek erre nem volt lehetősége: „A mai világban különösen is nehéz a kosztprobléma. Legyen ez a cég terhe. Ma már nem lehet oly könnyen ellátni a háztartást mint a béke világban, mindent jegyre adnak.” MNL BaML XI. 6. Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár iratai. Levelezések, Hevesi R.K. templom, Heves, 1942.03.23.
[16] MNL BaML XI. 6. Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár iratai. Levelezések, Balassagyarmat - szaléziánus templom, orgona alaprajz hátoldala. Pécs, 1940.10.25.
Új hozzászólás