A levéltárnok elveszett levelei… avagy a pécsi városháza rejtélye

Hónap dokumentuma
2023.12.22.

A levéltárnok[1] elveszett levelei… avagy a pécsi városháza rejtélye

 

A nagy világforgatag idején – 1940 decemberében –, az akkor még a béke szigetének számító Magyarország baranyai megyeszékhelyének főterén álló városháza épületében egy hónapok óta tartó furcsa, rejtélyes eseménysorozat borzolta a kedélyeket.

1940. március 1-től, Makay István[2] nyugdíjba vonulásával addigi helyettese, Esztergár Lajos[3] lett Pécs polgármestere. A város új vezetőjének egyik első teendője a helyi közigazgatás megreformálása volt. Személyi és hatásköri változtatásokat hajtott végre, valamint az iratkezelésben is újításokat vezetett be.[4]

Gebauer Ernő: Makay István portréja, vászon, olaj, 1942. / Esztergár Lajos portréja, fénykép

(Az MNL BaVL tulajdona)

Ennek következtében, 1940. április 1-jével a városházi posta kezelése kikerült a városi levéltár feladatköréből, melynek vezetője ekkor Vörös Márton[5] a „város világcsavargó levéltárosa”[6] volt. Személyében egy több nyelven beszélő, világlátott, szerteágazó személyes kapcsolatokkal rendelkező embert ismerhetünk meg, aki ráadásul egy fontos városi hivatal élén állt, ez által jelentős hivatali és magánjellegű postai forgalmat generált.

Vörös Márton portréja, vászon, olaj.

(Az MNL BaVL tulajdona)

Utólag, személyes találkozások alkalmával derült csak ki számára, hogy bizonyos értesítéseket, ismerősök-családtagok üzeneteit nem kapta meg. 1940 decemberére a korábbi időszakhoz képest közel a felére apadt a postán érkezett leveleinek száma. Mindezt egy kicsinyes ember vagy emberek – személye elleni – rosszindulatú cselekedetének gondolta, ezért hónapokig nem foganatosított lépéseket ez ügyben. De amikor felfedezte, hogy immár hivatalos leveleknek is nyoma veszett, kötelességének érezte, hogy írásban számoljon be ezekről a hónapok óta tartó furcsa, rejtélyes városházi eseményekről a polgármesternek.

 Forrás: HU-MNL-BaML IV.1417. 470/1940. ikt. számú gépirat, másodlat (1940. december 4.)


„470/1940 Levéltári szám.

Polgármester Ur.

                Mély tisztelettel kérem jóindulatu s kényelmetlen helyzetemből kiszabaditó segitségét az alanti ügyben, amiben sem alanyi érzékenység, sem bárki iránt is rejtett neheztelés nem vezet.

                1940 április 1 óta, amióta a város[ház]i posta kezelése a vezetésem alatt álló irattár munkakörébe nem tartozik többé, szórványosan, az utóbbi időben pedig mind gyakrabban eltüntek leveleim. Ez a jelenség eredményezte, hogy levelezésem 50 %-ra csökkent lassu elszigeteltségem miatt. Ennek a helyzetnek valódiságát néhány konkrétummal ismertethetem. Egyik nővérem panaszkodott, hogy remélik a harmadik levélre adok magamróléletjelt. A levelekről mitsem tudtam, mert nem érkeztek meg. Barátaim neheztelnek hallgatásomért s hogy nem válaszolok levelükre. Egy alezredes családja Egerből küldött levelet hetek előtt, amint azt személyesen közölték velem. Ma sem kaptam meg a levelet. Egy hozzám irt olaszországi értesités, amint azt kerülő uton megtudtam, maig sem érkezett meg. A tüzértiszti Borbála ünnepeken nem vehettem részt, 1940 dec 4-én, mert az elküldött értesitést nem kaptam meg. És igy tovább.

                Néhány hónap előtt, jogos gyanumban, levelet irtam saját magamhoz. A boriték pontos cimére ügyeltem. Bent a levélben az ldegen levélbontó részére küldtem egy rövid, de feledhetetlen üzenetet, az esetre, ha ezt a levelet is felbontaná.

                A levél ma sem érkezett meg.

                Tehetetlenül és magánéletem intim vonatkozásait taposó jelenségre nem tettem panaszt, infernális lelkek jutalmát Istenre bizva, mindaddig, amig ebből csak nekem származott sulyos erkölcsi károm. Mai nap aztán oly nyomot is találtam, melyszerint hivatalos természetü leveleim is eltünnek, vagyis amikor e szapora tünet a hivatalos esküvel érintett müködésemet is sérti. Sárospatakról egy ügyfél sürgős intézkedést kér egy anyakönyvi másodpéldány ügyben, mert pályázati határideje letelik. „Ismételten irt”, igy kezdi a levelet az illető, jólehet első levelét kaptam kézhez.

                Erre a szinte elfajuló jelenségre kérek mély tisztelettel orvoslást, lényegtelen személyi érdekem jóval felül, a székházi erkölcs érdekében is.

Pécs, 1940 december 4.

                                                                                                                              VM-

                                                                                                                              főlevéltárnok”


 

Az ügy folytatásáról, megoldásáról sajnos nincs további információnk.

Török Gábor levéltári informatikus

 

Forrás:

HU-MNL-BaML-IV.1417. Pécs Város Levéltárának iratai. 470/1940. ikt. számú irat

Irodalom:

NAGY 2004     NAGY Imre Gábor: Makay István pécsi polgármester életútja. Pécsi Szemle 6. (2003):4. 78–87.

NAGY 2010a   NAGY Imre Gábor: Makay István. In: Pécs Lexikon. I. kötet A-M. Főszerk. ROMVÁRY Ferenc. Pécs, 2010. 482–483.

NAGY 2010b   NAGY Imre Gábor: Esztergár Lajos. In: Pécs Lexikon. I. kötet A-M. Főszerk. ROMVÁRY Ferenc. Pécs, 2010. 212.

NAGY 2021     NAGY Imre Gábor: Pécs polgármesterei. Pécs, 2021.

ÓDOR 2010    ÓDOR Imre: Vörös Márton. In: Pécs Lexikon. II. kötet N-ZS. Főszerk. ROMVÁRY Ferenc. Pécs, 2010. 399.

PALLAS 1895  A Pallas Nagy Lexikona XI. kötet Közép–Magyal. Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. Budapest, 1895.

ROZS 2002      ROZS András: Esztergár Lajos politikai-közéleti szerepe a 40-es években és ’56-ban. Pécsi Szemle 5. (2002):4. 83–92.

VARGHA 2002 VARGHA Dezső: Esztergár Lajos életútja. Pécsi Szemle 5. (2002):4. 64–70.



[1] „Levéltárnok (archivarius), a vármegyének központi tisztviselője; felügyel a megyei levéltárra, egyebekben hatáskörét belügyminiszteri jóváhagyás mellett a vármegye állapítja meg.” PALLAS 1895. 478.

[2] „Makay István (*1876. dec. 20. Pécs, †1941. dec. 29. Pécs): polgármester. Tüke pécsi elszegényedett nemesi család sarja. Apja Makay Mátyás napszámos, fia →Makay Gusztáv irodalmár. Tanulmányait a ciszterci gimn.-ban ösztöndíjasként végezte (1888–96). Szülei a papi pályára szánták, a püspöki kisszeminárium (1892–96), majd a bécsi Pazmaneum növendéke (1896–98). 1898. szept. 1-jétől a papi hivatásnak hátat fordítva rendőrkapitányi napidíjasként állt Pécs város szolgálatába. Munkája mellett a pécsi jogakadémián tanult (1898–1901), és államtudományi államvizsgálatot tett, ill. diplomát szerzett (1901). A hivatali pályán gyorsan haladt előre: tb. rendőrkapitány (1901), másodaljegyző (1902), főispáni titkár (1903–1909), tb. tanácsnok (1904), a városi bejelentő hivatal főnöke (1904–08), tanácsnok (1906), polgármester-h. (1926), főjegyző (1929), h. polgármester (1930). 1936. nov. 28-án a város közgyűlése egyhangúlag polgármesterré választotta. 1940. márc. 1-jével nyugdíjazták, és a közgyűlés örökös tagjává választották. Több mint 30 éven át volt a város gazdasági életének irányítója és motorja.NAGY 2010a. 482–483. Vö. NAGY 2004. 78–87., NAGY 2021. 299–342.

[3] „Esztergár Lajos (*1894. máj. 28. Abrudfalva/Alsó-Fehér vm., †1978. szept. 9. Budaörs): polgármester. Kocsigyártó kisiparos család sarja. Abrudbányán négy polgárit végzett (1911), majd Gyulafehérváron járt gimn.-ba (1911–15). Jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen kezdte, a debreceni egyetemen doktorált (1919), Bp.-en tett egységes bírói és ügyvédi vizsgát (1924). Ügyvédjelölt és az Országos Menekültügyi Hivatal előadója (1919–20). Pályáját államrendőrségi segédfogalmazóként kezdte Dunaföldváron (1920), majd rendőrfogalmazó (1922). 1921. aug. 21-én rendőrtisztként érkezett Pécsre a felszabadító csapatokkal. 1929. dec. 2-án jogügyi és népjóléti tanácsnokként állt Pécs város szolgálatába. 1936. nov. 28-án h. polgármesterré, 1940. márc. 1-jével polgármesterré választották. A produktív szociálpolitika kidolgozója, az Erzsébet TE szociálpolitika-oktatója (1934–49). 1938-tól miniszteri biztos. 1943-ban mintegy harmincezer ember jelenlétében felajánlotta a várost Jézus Szentséges Szívének. [1944 tavaszát, vagyis a német megszállást követően is hivatalában maradt és végrehajtotta a kormány fokozódó, zsidóellenes rendelkezéseit, úm. a gettórendelet helyi végrehajtását, a zsidóktól elkobzott vagyon ­– szociálpolitikai célokra történő – szétosztását, a szerző megjegyzése] A nyilas uralom idején, 1944. okt. 17–18-án letartóztatták, és nov. 11-én lemondatták, majd Nagykanizsára internálták. Hazaérkezése után, dec. elején (máshol nov. végén) vette vissza tisztségét. 1945. máj. 9.-én az Ideiglenes Nemzeti Kormány az Erzsébet TE nyilvános rendes egy. tanárrá nevezte ki. Polgármesteri tisztsége az egyetem állományába lépésével, jún. 8-án szűnt meg. Népbíróság elé állították, de a vádak alól felmentették. 1956-ban Pécs város és Baranya megye Értelmiségi Tanácsa és a Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsának tagjává választották, ezért a forradalom után bebörtönözték és eltávolították Pécsről.NAGY 2010b. 212. Vö. VARGHA 2002. 64–70., ROZS 2002. 83–92.

[4] VARGHA 2002. 67.

[5] „Vörös Márton (*1900. szept. 22. Kecskemét, †1993. jún. 22. Södertalje/Svédország): levéltár igazgató. Mérnökhallgató volt a Műegyetemen. 1919-es politikai magatartása miatt Mezőtúrra internálták. A Gyáli úti katonai kórházban dolgozott (1920–21), majd beiratkozott a bp.-i egyetem történelem–földrajz szakára. Három hónapi egyetemi tanulmány után európai vándorútra indult, közben hazajárt vizsgázni. A göteborgi egyetemen két félév filozófiát, a stockholmi egyetemen és a stockholmi kereskedelmi főiskolán két-két félévet tanult, és orvosi előadásokat is hallgatott. 1929-ben szerzett tanári diplomát a pesti egyetemen. 1933-ban hazatért és a pécsi Nagy Lajos egyetemi kollégium tanulmányi felügyelője. A város levéltárában gyakornok (1933), mb. főlevéltárnok (1934), majd levéltári vizsga letétele után főlevéltárnok (1936). Ideiglenesen a városi múzeum vezetését is ellátta (1937–39). Részt vett a Pécsi Norma megvalósításában. A svéd vöröskereszt helyi megbízottja. A Pécsi Állami Levéltár első vezetője (1950–61). 1965-ben Svédországba távozott. ÓDOR 2010. 399.

 

Utolsó frissítés:

2023.12.22.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges