75 éve hunyt el Mansfeld Géza kutatóorvos, akadémikus, az Erzsébet Tudományegyetem rektora

Évfordulós megemlékezés
2025.01.27.

75 ÉVE HUNYT EL MANSFELD GÉZA KUTATÓORVOS, AKADÉMIKUS

AZ ERZSÉBET TUDOMÁNYEGYETEM REKTORA

 

A Magyar Tudományos Akadémia alapításának bicentenáriuma alkalmából a 2025–2026-os évet a Magyar Tudomány Éveként ünnepeljük. Ehhez csatlakozva rovatunk idén több olyan tudóst, akadémikust is igyekszik bemutatni, akik pécsi kötődésűek vagy születésük, nevelkedésük vagy munkásságuk, munkahelyük tekintetében. Idei első évfordulós megemlékezésünk ennek megfelelően egy kiemelkedő orvosi, Nobel-díjas tudósokat útjára indító kutató professzor, Mansfeld Géza életpályáját mutatja be, aki az Erzsébet Tudományegyetem munkatársaként az intézmény „vándorlását” követve Pozsony után Budapesten, majd Pécsett folytatta és teljesítette ki pályafutását. Kiterjedt és sokrétű publikációs tevékenységet folytatott, orvosgenerációkat oktatott, volt dékánja, rektora az egyetemnek, de se társadalmi presztízse, se szakmai tekintélye nem mentesíthette a 20. század legnagyobb kataklizmájának őrületétől. Auschwitzból visszatérve folytatta munkáját, és az újjáépülő ország kiemelkedő kutató orvosprofesszoraként vezette a pécsi majd a budapesti Élettani Intézetet. 1947-es budapesti megbízatásáig Pécsett élt.

Gábor Jenő 1936-ban készült festménye Mansfeld Gézáról

Mansfeld Géza Mansfeld Pál boroszlói születésű gabona-nagykereskedő, gyáros és Schönang Kornélia gyermekeként született 1882. február 26-án Budapesten. Középfokú tanulmányait a budapesti Evangélikus Főgimnáziumban végezte, majd a budapesti orvosi karon avatták doktorrá 1905-ben. 1907-től az egyetem Gyógyszertani Intézetében volt gyakornok, majd tanársegéd lett Bókay Árpád farmakológus, egyetemi tanár irányítása alatt. A gyógyszertani intézet oktatójaként a következő három évben huzamosabb időt töltött Bécsben, Berlinben és Londonban, tanulmányútjai során megismerte a kor legnevesebb gyógyszertani és élettani kutatóintézeteit: Hans Horst Meyer bécsi, Nathan Zuntz berlini, E. H. Starling és William Bayliss londoni intézetében dolgozott. 1910. július 20-án magántanárrá habilitálták a budapesti egyetem orvosi karán, disszertációja A kísérleti gyógyszertan címet viseli. De két évvel korábban Vámossy Zoltánnal és Fenyvessy Bélával együtt írt munkája, a Gyógyszertan már nyomtatásban is megjelent. 1910-ben Egerben két munkája került kiadásra: A szív mozgási acceleratiojának oka és a Narkózis és  oxigénhiány.

A Gyógyszertan tankönyv 1908 és 1944 között kilenc kiadást ért meg, orvostanhallgatók százai tanultak belőle. A mű több átdolgozást is megért, a szerzők mindig beépítették a legújabb kutatási eredményeket a kötetbe. Az 1944-es, teljesen átdolgozott kiadásban a szerzők kitérnek arra a jelentős változásra a gyógyszertan területén, mely indokolta a változtatásokat: „Anyagunk megnagyobbodása elsősorban a biochemia páratlan haladását tükrözi vissza, mert a hormon- és vitaminkutatás nagy vegyi eredményei új feladatok elé állították a kísérletes gyógyszertant, mely a tisztán előállított új vegyületek hatásait felismerve azokat gyógyszerkincsünk értékes alkotórészei közé sorozta be. Ugyanilyen haladást értünk meg az elmult években a chemoterápia terén is, mert az új gyógyszerek hosszú sorát ismerték fel a kutatók, melyekkel sok fertőző betegségek meg tudunk gyógyítani.”

1911-ben Korányi-, 1913-ban Balassa-díjjal tüntették ki. Az utóbbi díj adományozása során a Budapesti Királyi Orvosegyesület indoklásában kiemelte, hogy „Mansfeld dr. egy korábbi lelete alapján, mely a pajzsmirigynek a fehérjebontást fokozó hatására vall, saját theoriája továbbfejlesztésében azon következtetésre jutott, hogy a pajzsmirigynek nyilván a vérképzésben is lényeges szerepe van. […] A pajzsmirigy élettani működését, melynek felderítésén a búvárok vállvetve dolgoznak, Mansfeld dr. egészen új oldalról világította meg. Ugyanis bebizonyította, hogy a pajzsmirigynek a vörös vérsejtek termelésében igen lényeges szerep jut; továbbá, hogy a pajzsmirigy közreműködésével történik azon régen ismert fehérjebontás, mely egyrészt huzamos éhezés után, másrészt chlorozott narcoticumok használatára következik be. A kutatási problémák szerencsés megválasztása, azoknak körültekintő és igen fáradságos munkát igénylő kísérletes megoldása arra indította a bizottságot, hogy a Balassa-jutalomdíjat Mansfeld Géza dr.-nak a Magyar Orvosi Archívum 1912. évfolyamában megjelent „Vérképzés és pajzsmirigy“ czímű munkájának ítélje oda.”

A Balassa János emlékére létrehozott díj emlékérméje

1903-tól kezdve többször is teljesített szolgálatot a k.u.k. hadseregben, így az I. világháború kitörése után azonnal behívták. Két évig csapatszolgálatot teljesített, majd később az Isonzó-hadsereg egyik tábori laboratóriumát vezette. Távolléte alatt rendkívüli címzetes tanári címet kapott. Később ezredorvossá léptették elő. 1918 februárjában mentették fel a katonai szolgálat alól, és 1918. április 3-án a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem akkor alakuló Orvostudományi Kar nyilvános rendes tanára lett, a gyógyszertani tanszék vezetője. Feladata ellátásához Pozsonyba települt. Munkáját két, később Nobel-díjjal kitüntetett tehetséges orvosnövendék is segítette, egyikük Szent-Györgyi Albert, másikuk pedig Carl Ferdinand Cori volt.

Mansfeld Géza

A cseh megszállás miatt az egyetem 1919-ben a fővárosba menekült, így 1923-ig Mansfeld Géza is Budapesten működött, majd az egyetemmel együtt Pécsre települt.

Az Erzsébet Tudományegyetem Gyógyszerészeti Intézetének laboratóriumai

Rendkívül sokat publikált, általában németül. Korábbi tanársegédével, Szent-Györgyi Alberttel közös műve 1920-ban Untersuchungen über die Ursache des Herzschaleges címmel jelent meg. De volt közös publikációja a szintén Nobel-díjas Otto Loewi professzorral is. 1948-ban Szent-Györgyi Albert Mansfeld Géza 30 éves tanári jubileumán így emlékezett vissza a közös munkára: „Experimentális biológiai munkámat Mansfeld keze alatt kezdtem, s a kezdet nehézségei közepette az ő lelkesedése lelkesített, így neki is köszönhetem, hogy elértem a legmagasabb gradust, amit kutató elérhet, a Nobel-díjat. Hogy ezt itt megemlítem, nem dicsekvésből teszem. Ennek oka az, hogy a legutolsó orvosi Nobel-díjat Mansfeld professzor egy másik tanítványa, Cori Károly kapta, s így ez a két Nobel-díj együtt a mester legmagasabb mesteri gradusát is jelenti.”

Az 1948-ban megjelent emlékkötet borítója, és két kép a professzorról

1933-ban jelent meg Horn Zoltánnal közös műve a gyakorló orvosok számára összeállított vénygyűjtemény, amely az akkor használatos és forgalomban lévő gyógyszerek bemutatásán túl a gyógyszerrendelés alapelveit, valamint a mérgezések tüneteit, kezelését is ismertette.

Az 1929/30-as tanévben pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a prorektori tisztet töltötte be a Budapestre távozott Imre József helyett. Az 1930/31. tanévben az orvosi kar dékánjává, az 1934/35. tanévben pedig az egyetem rektorává választották.

Az Erzsébet Tudományegyetem tanácsa az 1931-es tanévnyitó ünnepségen

(Mansfeld Géza dékán balról az első)

1934. október 14-én elmondott rektori székfoglaló beszédének témája a munka mint életjelenség bemutatása volt: „Tudományszakom, – amelynek köréből bemutatkozásom tárgyát választottam, – a kísérletes orvostudomány – egy része az élettudományok, a biológia hatalmas birodalmának. Céljai bár hasonlóak, de nem azonosak a biológia céljaival. A biológia az életet mint természeti jelenséget tekinti és törekvése, hogy a bonyolult és sokszor oly reménytelenül titokzatos életjelensége ismert fizikai és kémia eseményekre bontsa fel és vezesse vissza. Az orvosbiológust nem az élet maga, nem az élet önmagáért érdekli, hanem azok a fegyverek, amelyekkel a magasabb szervezet a maga egészében vívja meg harcát környezetével, hogy ezek ismeretében közeledjék végcéljához, ami mindig csak egy lehet: betegségek gyógyítása, emberi szenvedések enyhítése.”

Mint rektor sokat tett a hallgatók keszthelyi üdülőjének létrehozásáért, és működése alatt került sor a jogi kar épületének felavatására is 1934. október 14-én. Az ünnepségen Hóman Bálint kultuszminiszter is megjelent a város és a megye prominens személyiségeivel együtt.

Mansfeld Géza (jobbról haladva), Nendtvich Andor polgármester, Hóman Bálint, Bozóky Géza dékán és Virág Ferenc pécsi megyéspüspök

Nem sokkal később, 1935. május 5-én került sor Klebelsberg Kunó díszdoktorrá avatására is.

Hóman Bálint és az egyetem vezetősége távozik az avatóünnepély keretében megtartott ünnepi szentmiséről (H. B. középen, jobbra tőle Mansfeld Géza, ballra Szily Kálmán államtitkár és Bozóky Géza dékán)

Kutatómunkája és professzori órái mellett jutott ideje orvosi műszerek kifejlesztésére is, mint az oxigénfogyasztás és a CO2 termelés grafikus regisztrálására szolgáló klinikai készlékre, sőt, ahogy arról a Brassói Lapok 1934. január 18-i száma beszámolt egy kávéfőző gépet is konstruált, amivel a kávé aromája a kávédarálék kompressziója során is sikeresebben megőrizhető.

A Brassói Lapok tudósítása a kávéfőzővel kapcsolatos találmányáról

1911 májusában vette el az ágostai evangélikus hitre kikeresztelkedett, budapesti születésű Gráner Máriát. Két lányuk született, 1912-ben Anna és 1918-ban Ágnes. Maga Mansfeld Géza is zsidó vallásúnak született édesanyja, Schönang Karolina révén, aki budapesti neológ izraelita családból származott, és Gézát is csak később, három testvérével együtt 1887-ben keresztelték meg az apa, Pál ágostai hitvallása szerint. Így 1939-ben, az első zsidótörvény bevezetése után joggal folyamodott a mentesítését lehetővé tevő tanúsítványért, hiszen az inkriminált 1939. évi IV. tc. 1. §-ának 3-k bekezdés b) pontja szerinti 7 éves kor alatti megkeresztelkedésnek megfelelt.

Mansfeld Géza pécsi polgármesterhez intézett kérvénye a mentesítési igazolás kiadásáért

1939-ben ez még elégséges volt a mentesítéshez, de 1944 márciusa után sem ez, sem kiemelt tudományos státusza, első világháborús szolgálata, ezredorvosi rangja nem volt már elég. Az ország német megszállásával egyidőben a Gestapo 1944. március 25-én letartóztatta és feleségével együtt deportálta.

Visszaemlékezése szerint azonban őt nem zsidó származása miatt, hanem politikai okokból tartóztatták le, mert az egyetem rektoraként 1934-ben részt vett egy moszkvai kongresszuson, s így feltételezett kommunista kapcsolatai miatt került a Gestapo listájára. Két lányuk megmenekült az elhurcoltatás elől, Svájcba kerültek és Genfben telepedtek le. Felesége röviddel indulásuk után meghalt, Mansfeld pedig különböző táborok után Mathausenbe, majd Auschwitzba került. Egy közegészségügyi intézetnek nevezett elkülönített barakkrészen, több orvos végzettségű rabbal dolgoztak együtt, de így is csak hajszálon múlt az élete:

„Az intézet, ahol mi, négyen dolgoztunk, négy kilométerre volt a tábortól, ahova hajnalban fegyveres őr kíséretében mentünk és őrök kísértek azután este vissza. Egyik este egy részeg káplár – soha ki nem derült, saját szórakozásából-e vagy utasításra – az egész tábort meztelenül a nagy fürdőbe terelte és kiszelektáltak közülük 1800 embert, közöttük engem és három velem dolgozó munkatársamat is. Tudtuk, hogy ha a kommandónk időben kiérkezik az intézetbe, ahová egy másik táborból ment át naponta, kiment bennünket, négyünket, akik tudományos munkát végzünk. Aznap szörnyű köd volt és emiatt izgatottan vártunk, időben megérkezik-e a kommandó utasítása. Végre befutott egy őr, három társam számát szólítja, őket törlik a megsemmisítendők listájáról és elengedik – engem nem. Az én csoportom következett, tudtam, hogy elvesztem. Már indítottak bennünket, amikor az utolsó pillanatban – mint egy giccses amerikai filmben – rohanva jött egy küldönc, már messziről kiabálva az én számomat, amelyet az előbbi transzportból kifelejtettek. Életben maradtam hát és most dolgozom.” – emlékezett vissza 1947-ben a Szivárvány újság számára adott interjújában.

A Szivárvány illusztrációja az interjúhoz

Kennedy György is itt, az auschwitzi kórházban találkozott Mansfeld professzorral. „A kózházban közös szobába kerültem öt hasonló állapotú beteggel. Én 14 és fél évesen a legfiatalabb voltam közöttük. Egyik társunk, az akkor 62 esztendős Mansfeld Géza, a Pécsi Orvostudományi Egyetem tanára volt, akihez rendszeresen jártak látogatóba magas rangú, magukat orvosnak nevező SS tisztek, közöttük a hírhedt és rettegett dr. Mengele is. Ezek az emberarcú rémek minden alkalommal élelmet hoztak a Tanár Úrnak (illemtudóan így szólítottuk Őt), aki azt mindenkor megosztotta velünk. (Később tudtuk meg, hogy ezek a látogatók, akik mindegyike Herr Professornak titulálta őt, Mansfeld hallei éveiben, az ottani orvostudományi egyetemen tanítványai voltak.)”

Az oroszok is ismerték Mansfeld nevét, a tábor felszabadítása után nyomban a korábbi SS-gyógyszertár vezetésével bízták meg. Karrierje nem tört meg, miután 1945 júniusában visszatért Pécsre, átvette a gyógyszertani tanszék irányítását, bár a kórtan vezetését már nem vállalta el. A Szociáldemokrata Párt tagja lett, a párt pécsi orvoscsoportjának elnöke, és aktívan bekapcsolódott a párt pécsi értelmiségi tagozatának munkájába. Az orvosi kar az 1945/46. tanévben ismét dékánná, csak az 1946/47. tanévben prodékánná választotta.

A Szentgyörgyi Albert által rövid időre életre hívott Magyar Természettudományi Akadémia megbízásából 1946-ban új tudományos folyóiratot indított Acta Hungarica Physiologica címmel. Többször utazott külföldre, Lyonba, Genfbe, Berlinbe és Baselbe. Huzamosabb ideig dolgozott Svájcban – ahová immár családi kapcsolatai is kötötték – előadásokat tartva a genfi egyetem orvosi fakultásán. 1946 őszén (1947. március 11-i hatállyal) Tildy Zoltán köztársasági elnök kinevezte a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem élettani tanszékére egyetemi nyilvános rendes tanárrá, és felkérték az Élettani Intézet vezetésére is. E felkérés okán hagyta el Pécset, és költözött fel Budapestre 1946 novemberében. 1947 augusztusában ott volt Oxfordban Szentgyörgyi Albert Nobel-díj átadó ünnepségén, és részt vett a Dinnyés-kormány orvosképzési reformjának kidolgozásában is. 1948-ban összegezte a fertőző betegségek, így a tuberkulózis elleni védekezésre vonatkozó forradalmi elképzeléseit, ami nagy visszhangot kapott a hazai sajtóban. Összességében az értelmiséggel szemben mindenkor komoly fenntartásokkal élő kommunista hatalom is megtartotta – szociáldemokrata párti múltja ellenére – azon a piedesztálon, amit munkássága alapján meg is érdemelt, bár a hatalom természetéhez hozzátartozott, hogy nem az önzetlenség vezérelte, ahogyan azt az 1948 végén a pécsi népbíróságon zajló, Császár Elemér, egyetemi kémiatanár elleni per is megmutatta.

Az 1945. szeptember 6-án ünnepi alakuló közgyűlését tartó Magyar Természettudományi Akadémia vezetőségi tagjául választotta, majd az MTA-val való 1946-os összeolvadás eredményeként előbb levelező, majd röviddel utána, december 19-én rendes tagja lett az akadémiának, s egyúttal a IV., Biológiai és orvosi tudományok osztályának elnökévé választották. Az akadémián azután ebben a pozícióban  exponálta magát az 1947-es korlátozott, tehát még nem a kommunisták által irányított, szemléleti megújulást célzó, belső „őrségváltás” lebonyolítása során.

1949 nyarán egészségi állapota megromlott, augusztusban betegszabadságot kért, és a lányaihoz utazott Svájcba, ahonnan már nem térhetett haza. Genfben hunyt el 1950. január 11-én.

1928-ban a bécsi Biologische Gesellschaft tagjának, 1931-ben a Magyar Élettani Társaság alapító tagjának, 1932-ben a Halle-i Leopoldina Német Természettudományi Akadémia tagjának választották. Számos nemzetközi orvoskongresszuson vett részt. 1938-ban a skandináv tudományos körök meghívására Kopenhágában, Malmőben, Lundban és Stockholmban is tartott előadásokat.

Munkássága a fiziológia majdnem minden területére kiterjedt. Jelentősek a zsíranyagcsere, a narkózis („minden v. semmi törvény”), a szív élettana, az anyagcsere, a hőszabályozás, a specifikus dinamikus hatás, a pajzsmirigy fiziológiája (thermothyrin-hormon), valamint az infekció és immunitás terén végzett kutatásai. Horn Zoltán, egykori pécsi tanítványa, később a Pécsi Tudományegyetem, majd a Budapesti Orvostudományi Egyetem tanára – akivel 1933-ban közösen adták ki Vénygyűjtemény című kötetüket – így búcsúzott a professzortól nekrológjában: „Mansfeld Géza halála nagy veszteséget jelent a magyar kísérleti orvostudománynak. Emlékének úgy hódolunk a legméltóbban, ha a természet törvényszerűségeit tovább kutatjuk, és igyekszünk e kutatások eredményeit a gyakorlati élet területére átvinni. Így módon eljutunk – az ő szavait idézve – ’minden elméleti és gyakorlati orvosi munkálkodás végcéljához: a szenvedő beteg ember gyógyításához’.”

Dezső Krisztina – Vértesi Lázár

 

Főbb művei

A szív mozgási acceleratiojának oka. Eger, 1910.

Narkózis és oxigénhiány. Eger, 1910.

Über den Wirkungsmodus des Physostigmins. (Otto Loewivel) Archiv für experimentelle Pathologie und Pharmakologie, 1910/2. 180-185

Gyógyszertan (Vámossy Zoltánnal és Fenyvessy Bélával) Budapest, 1908.

Untersuchungen über die Ursache des Herzschlages. (Szent-Györgyi Alberttel) Pflügers Archiv der Physiologie, 1920.

Vénygyűjtemény az orvosi gyakorlat számára. (Horn Zoltánnal) Budapest, 1933.

Die Hormone der Schilddrüse und ihre Wirkungen. Basel, 1943.

Narkózis és alvás. Pécs, 1943.

Hormonok synergismusa. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1947. febr. 17.)

Narcose et sommeil. Lausanne, 1947.

The Thyroid Hormones and their action. London, 1949.

New Pathways of the Physiology of Infection and Immunity. Experientia, V/5. 1949.

Idézetek

1. Vámossy Zoltán – Mansfeld Géza: Gyógyszertan. Budapest, 1944. VII-VIII.

2. Budapesti Kir. Orvosegyesület. Orvosi Hetilap 58. (1914):48. 838.

3. Mansfeld Géza. Orvosi Hetilap. 89. (1948):3-4. 34.

4. Dr. Mansfeld Géza 1934–1935 tanévi rectornak székfoglaló beszéde: A munkáról. In: Az 1934-35. tanévre megválasztott egyetemi tanácsnak beiktatása, a tanév megnyitása és az egyetem jogkari épületének felavatása alkalmából 1934. évi október hó 14-én tartott ünnepi egyetemi közgyűlés és az Evang. Hittudományi Karnak Sopronban tartott tanévmegnyitó ünnepélye. Pécs, 1935. 21.

5. Szivárvány, 1947. 05. 17. 11.

6. Kennedy György: Dr. Mansfeld Géza professzor. Kennedy György visszaemlékezése. Orvoskari Hírmondó (2002):szeptember. 35.

7. Horn Zoltán: Mansfeld Géza dr. (1882-1950). Orvosi Hetilap, 1950. 02. 05. 1-2.

Képek

1. Gábor Jenő 1936-ban készült festménye Mansfeld Gézáról (Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény)

2. A Gyógyszertan első kiadásának címlapja (1910) (Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény Könyvtára)

3. Balassa emlékérem (https://www.doki.net/tarsasag/sebesz/hirek.aspx?nid=128111) (2025. 01. 24.)

4. Mansfeld Géza arcképe, Nemzeti Ujság, 1934. 06. 16. 1.

5-6-7. Az Erzsébet Tudományegyetem Gyógyszerészeti Intézetének laboratóriumai. (Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény Könyvtára)

8-9-10. Mansfeld Géza 25 éves tanári működésére emlékeznek a tanítványok. Emlékalbum. (Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény Könyvtára)

11. A Vénygyűjtemény címlapja (Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény Könyvtára)

12. Mansfeld Géza (balról az első) az Erzsébet Tudományegyetem tanácsa az 1931-es tanévnyitó ünnepségen (Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény)

13. Nemzeti Ujság, 1934. 10. 16. 16.

14. Pécsi Napló, 1935. 05. 07. 1.

15. Tolnai Világlapja, 1935. 02. 15.

16. Brassói Lapok, 1934. 01. 08. 5.

17. MNL-BaML-IV.1407.c. Pécs város polgármesterének iratai. „A” (VII.), Jogügyi ügyosztály iratai. A-1741/1940.

18. Szivárvány, 1947. 05. 17. 11.

19. Mansfeld Géza. Országos Széchenyi Könyvtár. Történeti Fénykép- és Interjútár.

20. MNL-BaML-IV.1407.c. Pécs város polgármesterének iratai. „A” (VII.), Jogügyi ügyosztály iratai. A-1741/1940.

Szakirodalom

Arcképcsarnok. Mansfeld Géza. [http://aok.pte.hu/arckepcsarnok]

Benke József: Az Erzsébet Tudományegyetem rektorai és dékánjai. Pécs, 1998. 145–147.

Berde Botond: Géza Mansfeld. Zeitschrift für Vitamine, Hormon- und Fermentforschung, III. (1950):3–4.

Budapesti Kir. Orvosegyesület. (LXXVII. nagygyűlés 1914 október 14.-én.) Orvosi Hetilap 58. (1914):48. 838–839.

Dezső Krisztina: Professzorok kéziratos hagyatéka. Pécs, 2015. https://lib.pte.hu/sites/docs/polc/documents/Professzorok-keziratos-hagyateka-Kiallitasi-katalogus-2016/pdf/Professzorok-keziratos-hagyateka-Kiallitasi-katalogus-2016.pdf

Dezső Krisztina: Mansfeld Géza órája. https://tgyoblog-dev.lib.pte.hu/mansfeld-geza-oraja/ (2025. 01. 27.)

Dr. Mansfeld Géza 1934–1935 tanévi rectornak székfoglaló beszéde: A munkáról. In: Az 1934-35. tanévre megválasztott egyetemi tanácsnak beiktatása, a tanév megnyitása és az egyetem jogkari épületének felavatása alkalmából 1934. évi október hó 14-én tartott ünnepi egyetemi közgyűlés és az Evang. Hittudományi Karnak Sopronban tartott tanévmegnyitó ünnepélye. Pécs, 1935. 21–46.

Híres magyar orvosok 4. Szerk.: Kapronczay Károly, Vizi E. Szilveszter. Budapest, 2003. 86–89.

Horn Zoltán: Mansfeld Géza dr. (1882-1950) Orvosi Hetilap 91. (1950):6. 161–162.

Kennedy György: Dr. Mansfeld Géza professzor. Kennedy György visszaemlékezése. Orvoskari Hírmondó (2002):szeptember. 35–37.

Konkoly-Thege Aladár: In memoriam Mansfeld Géza. Orvosi Hetilap, (1972):2. 337–338.

Mansfeld Géza. In: Magyar Életrajzi Lexikon. [https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/m-76AF9/mansfeld-geza-76BE1/]

Mansfeld Géza. In: Pécs lexikon. Főszerk.: Romváry Ferenc, 2010. 484.

Mansfeld Géza. Orvosi Hetilap. 89. (1948):3–4. 33–34.

Mansfeld Géza. Pécsi Egyetemi Almanach. https://almanach.pte.hu/oktato/304?from=http%3A//almanach.pte.hu/oktatok%3Ff1%3Dfn%26f2%3Dfmf%26o1%3Dcontains%26o2%3Din_any%26v1%3Dmansfeld%2520g%25C3%25A9za%26v2%255B0%255D%3DETE%2520OK (2018.02.06.)

Memoria professorum Quinquecclesiensium. Az Erzsébet Tudományegyetem és jogutód intézmények professzorai. Pécs, 2000. 88.

Szabó László Gyula: A pécsi farmakológusok neves elődei. Orvoskari Hírmondó (2018):június-július. 23–25.

Szabó Pál: A m. kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Pécs, 1940. 650–659.

Semmelweis Egyetem Baráti Köre: Mansfeld Géza Frigyes. https://semmelweis. hu/baratikor/galeria/teljes-nevlista/mansfeld-geza-frigyes/ (2024.01.15.)

Sajtó

Brassói Lapok, 1934. 01. 08. 5.

Délamerikai Magyarság, 1947. július-szeptember 1947. 09. 27. 2.

Dunántúli Népszava, 1946. október (2. évfolyam, 221-246. szám)1946-10-24 / 241. szám 3.

Honi ipar, 1938. 03. 15. 25.

Nemzeti Ujság, 1934. 06. 16. 1., 1934. 10. 16. 16.

Orvosi Hetilap, 1948. 3-4. 1-2. Mansfeld Géza., 1950. 06. 161-162., 1972. 02. 06. 337-338.

Pécsi Napló, 1935. 05. 07. 1.

Szivárvány, 1947. 5. 17. 11.

Tolnai Világlapja, 1935. 02. 15.

Világ, 1947. 04. 12. 4.

 

Utolsó frissítés:

2025.01.27.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges