75 éve hunyt el Baumann Emil sörgyáros, Pécs Nemzetgyűlési képviselője

75 ÉVE HUNYT EL BAUMANN EMIL SÖRGYÁROS,

PÉCS NEMZETGYŰLÉSI KÉPVISELŐJE

Baumann Emil gazdasági szakember, politikus 1881. május 5-én született katolikus családban, az akkor Bács-Bodrog vármegyéhez tartozó Zomborban. Nagyapja szitásmester volt és gazdálkodó, apja, Baumann Nándor, Zomborban dolgozott mint takarékpénztári főtisztviselő. Emil a felsőkereskedelmi iskolát szülővárosában végezte, méghozzá kitüntetéssel, majd a Zombori Takarékpénztárhoz került gyakornoknak.

A zombori felsőkereskedelmi iskola

Néhány hónap után azonban – a kereskedelem és ipar területén gyakorlati tapasztalatokat keresve – Pécsre jött, és a Höfler bőrgyárban helyezkedett el. A könyvelői, főkönyvelői és irodaigazgatói grádicsokat bejárva igen gyorsan, mindössze 3-4 év elmúltával már az igazgató-helyettesi pozícióig vitte.

A Höffler Testvérek bőrgyára, képeslap

Ezzel nagyjából egyidőben, 1910-ben az akkor válsággal küzdő Mezőgazdasági Sörgyár igazgatójává is megválasztották (amiben talán szerepet játszott anyai nagybátyjának, Csersch Jenőnek a vállalatnál betöltött igazgatói tagsága), és közgazdasági tudásának, felkészültségének itt is komoly hasznát látták. Néhány hónap alatt szanálta a vállalat ügyeit, majd egy év alatt átalakította a gyár termelőszerkezetét, és a malátagyártásra összpontosította a kapacitást. A vállalat érdekkörébe vonta a vonzáskörzetben elhelyezkedő daruvári, apatini, kulai és kaposvári sörgyárakat, amelyek – nem utolsó sorban az I. világháború alatt látványosan megnövekedett keresletnek köszönhetően – fényesen prosperáltak a vezetése alatt.

Mezőgazdasági Sörgyár és Gőzmalom R.T. fejléces levélpapírja

Ezzel együtt a Sörgyár igazgatói tanácsában a város gazdasági és ezzel együtt társadalmi elitjével került munka- és mindennapos társasági viszonyba, ami újabb kapukat nyitott meg az agilis és felkészült gazdasági szakember előtt. Az 1910-es évek pécsi közgazdasági életének meghatározó alakja lett. Harminc éven keresztül, az államosításig volt a Pécsi Takarékpénztár igazgatóságának tagja (1919–1948), ahol az ügyvezető alelnöki tisztséget is betöltötte. Vezette a Baranyai Agráripari Rt. ügyeit, de igazgatósági tagja volt a Pécsi Kereskedelmi és Iparbank Rt-nek, a Szentlőrinci Takarékpénztárnak, az Első Bőrgyár Rt-nek, a Baranyai és Pécsi Gazdák Szeszfőző Szövetkezetének, a Pécs-baranyai gyümölcsszeszértékesítő Rt-nek, az Első Pécsi Bútorgyár Rt-nek, a Károlyi Emil Építő Rt-nek, a Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Rt-nek, illetve a feljebb említett sörgyáraknak. Elnyerte a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara iparosztálya elnöki tisztét és számos pécsi, illetve vidéki gazdasági egyesület vezető funkcionáriusa lett.

A Pécsi Takarékpénztár épülete

Közéleti szerepvállalása is korán kezdődött. 1910-ben már tagja volt annak az illusztris, 60 tagú, a város társadalmi krémjét felvonultató munkapárti küldöttségnek, amelyik a fővárosba utazott, s a pécsi képviselői mandátumot személyesen kívánta felajánlani gróf Zichy János akkori kultuszminiszternek. Politikai ambíciói 1921-ben, a szerb megszállás alól való felszabadulás után teljesedhettek ki. Pécsett ugyanis csak 1921 októberében kerülhetett sor a nemzetgyűlési választásokra. Ekkor a Friedrich kormány által bevezetett titkos választójog alapján a budai, siklósi és szigeti külvárosok alkotta II. választókerületben – Komócsy István kanonokot legyőzve – nagy többséggel Baumannt választották nemzetgyűlési képviselőjévé, párton kívüli programmal.

Az 1921-es választásokon használt szavazólap

1922-ben újra versenybe szállt a mandátumért, és élvezte a polgárság és a városi iparos társadalom támogatását.

Támogatottsága ellenére – meglepetésre – Esztergályos János szociáldemokrata jelölt nyerte a II. kerület választási küzdelmét. Ez azonban nem szegte kedvét, a város közéletében aktív, kezdeményező szerepet vállalt. 1915–1929 között volt a pécsi törvényhatósági bizottság virilis, 1929–1944 között választott tagja. Emellett a városi közigazgatás számos szakbizottságban és választmányban tevékenykedett, így számított szakértelmére a közigazgatási bizottság, az adófelszólamlási bizottság, az építési szakbizottság, a felsőkereskedelmi iskolai igazgató-bizottság, a gazdasági szakbizottság, a kereskedő tanonciskolai felügyelő bizottság, a központi választmány, a nőipariskola felügyelő bizottság, a pénzügyi bizottság, a színügyi bizottság és a villamos- és légszesztelepi felügyelő bizottság.

A gazdasági és a közigazgatási vezető pozíciók szorosan összefonódtak, és szinte kötelező jelleggel egészültek ki a társasági elitbeli tagsággal. Ezen a téren is figyelemre méltó tevékenységet fejtett ki. Alelnöke volt a Pécsi Önkéntes Tűzoltó testületnek, dísztagja a Pécsi Polgári Daloskörnek, választmányi tagja a Pécsi Dalárdának, örökös tagja a Mecsek Egyesületnek és bőkezű mecénása minden jótékony akciónak. E téren legkiemelkedőbb pozíciója a polgári véleményformálás egyik kiemelt fórumában, a Pécsi Polgári Kaszinóban betöltött elnöki tisztsége volt. Nem véletlen, hogy érdemei elismerése végett 1938-ban Makay István pécsi polgármester kormányfőtanácsosi címre terjesztette fel.

Az ekkor született méltatásból ragadtunk ki részleteket a fenti kompilációban

Emellett sportmecénásként, sportbarátként is ismerték, a Pécsi Sport Club (PSC) díszelnöke volt.

Ezek az egymást erősítő fórumok és pozíciók egy igazán szűk csoport tagjává emelték, azok közé, akik irányt szabhattak a város életének. Kétszer házasodott, először Csarsch Ilonkát vette feleségül, mentora és segítője, a Pécsi Takarékpénztár igazgatójának, és a Mezőgazdasági Sörgyár igazgatósági tagjának, a fent említett Csarsch Jenőnek a lányát, majd később Fónay Máriát.

Baumann Emil és Csarsch Ilonka kérelme a főispán felé, hogy Nendtvich Andor polgármester adhassa össze őket

A Kepes Tibor és Zsadányi Ferenc által 1933-ban kiadott szatirikus Pécsi Családfák az alábbiakban fogalja össze tevékenységét és villantja fel egyúttal személyiségét is:

[Baumann Emil] „A pécsi közgazdasági élet egyik legérdekesebb szereplője. Vállalkozásokat létesített, vállalatokat, amelyek prosperáltak és vállalatokat, amelyek nem prosperáltak. Váltakozó szerencsével dolgozott és nagy és elpusztíthatatlan szívósságának köszönheti, hogy ma a Pécsi Takarékpénztár R. T.-nak alelnöke és a pécsi pénzvilágnak egyik legszámottevőbb vezetője.

Közgazdasági tevékenységén kívül politikával is foglalkozik. Mint politikust egy ízben a nemzetgyűlés tagjává is megválasztották. Jelenleg törvényhatósági bizottsági tag. Egyik legutóbbi beszédében élesen kikelt az álláshalmozók ellen. Beszédének nagy sikere volt, kár, hogy nem illusztrálta a pécsi bankéletben előforduló álláshalmozók példáival.

Még egy érdeme van: sportmecénás, a PSC díszelnöke.”

Baumann Emil aláírása

A II. világháborút követő politikai és gazdasági paradigmaváltás őt is megfosztotta javaitól. A Papnövelde utca 9. szám alatti lakásában, 1948. február 14-én bekövetkezett halálát csak egy pár soros hírecske adta tudtul a város közönségének a Dunántúli Napló másnapi kiadásának utolsó oldalán.

A Papnövelde utca 9. szám alatti ház

Vértesi Lázár levéltáros

Szakirodalom

A felszabadulás aranykönyve. Összeáll. Zsadányi Oszkár és Kussinszky Endre. Pécs, Pécs Szabad Királyi Város, 1931. 147.

Baranya. Szerk. Kolta János. Pécs, Baranya Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1958. 109.

Baranya vármegye és Pécs szab. kir. város közigazgatási almanachja. Szerk. Katics Antal. Pécs: Kultúra, 1933. 192.

Baumann Emil. https://baranyaidigitar.hu/neves-szemely/821

Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből. Pécs, Pécsi Irodalmi és Könyvnyomda Rt. 1922. 192.

Nagy Imre Gábor: Baumann Emil. szócikk.

Pécs lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., 2010. Szócikkek: Vargha Dezső: Baumann Emil; 1920-39.

Pécs-Baranyai ismertető. Szerk. Kalotai László. Pécs, Dunántúl, 1934. 364.

Pécsi családfák. Kepes Tibor és Zsadányi Oszkár riportjai. Pécs, László Nyomda, 1933. 18.

Pécsi fejek. Szerk. Zsadányi Oszkár és Klamár Gyula. Pécs, Pécsi Irodalmi és Könyvnyomda Rt., 1928. 213.

Sajtó

Pécsi Lapok, 1922. 05. 22. 1.

Pécsi Napló, 1921. 10. 30. 4., 1921. 11. 1. 1., 1921. 11. 15. 2., 1921. 11. 17. 2.;1939. 05. 28. 7.

Pécsi Ujlap, 1910. 04. 06. 1., 1910. 12. 25. 2., 1911. 10. 20. 1., 1914. 10. 23. 1.

Források

MNL BaVL XV. 25. e. Cégjelzéses (fejléces) papírok

MNL BaVL XV. 41. b. Pécsi képeslapok

MNL BaVL IV. 1403.b. Pécs Város Központi Választmányának iratai. Képviselőválasztási iratok.

MNL BaVL IV. 1401.b. Pécs város főispánjának általános iratai. 288/1914

MNL BaVL IV. 401.a. Baranya vármegye főispánjának bizalmas iratai. 47/1938