150 éve született Benyovszky Móric Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város főispánja

150 ÉVE SZÜLETETT BENYOVSZKY MÓRIC BARANYA VÁRMEGYE ÉS PÉCS SZABAD KIRÁLYI VÁROS FŐISPÁNJA

Benyovszky Móric (1902-től gr. benyói és urbanói) 1872. április 8-án született Nagylégen, Pozsony vármegyében, Benyovszky Lajos ügyvéd, siklósi földbirtokos és Ocskay Erzsébet fiaként. Nagybátyja, Benyovszky Sándor országgyűlési képviselő grófi rangját örökbefogadás által, 1902. május 14-én ruházták rá és testvérére, Rezsőre (Rudolfra). Anyai ágon gróf Benyovszky Móric (1741–1786), a „madagaszkári király” ükunokája.

Tanulmányait Pozsonyban és a bécsújhelyi katonai akadémián végezte, majd néhány évig a 6. cs. és kir. huszárezredben szolgált. Ezután egy gazdasági tanintézetben tanult, majd külföldön, Párizsban és Berlinben volt az ottani egyetemek hallgatója. Hazatérve átvette a Pozsony megyei, illetve baranyai uradalmak vezetését. Siklós város és Baranya megye közéletében egyaránt meghatározó szerepet töltött be, mint a vármegye törvényhatósági bizottsági tagja és a gazdasági egyesület igazgató-választmányának tagja. 1905-ben kezdte politikai pályafutását, s kétszer választották meg a siklósi kerület Függetlenségi párti országgyűlési képviselőjévé (1905, 1910). A parlamentben a kérvényi bizottság jegyzője és a IX. bíráló bizottság tagja lett. Tisza ellenes tiltakozása miatt a Khuen-Héderváry kormány 1912. tavaszi bukása után, a rövid életű Lukács-kormány időszakában, amikor az Országház szinte csatatérré változott, függetlenségi társaival együtt Benyovszky is kivette részét az obstrukciós mozgalomból. Sokadmagával őt is többször kizárták a parlamentből, sőt, 1912. június 7-én rendőrökkel vezettették ki a parlamentből.

A siklósi várban élő főnemes – a nagypolitikai „váltások” okozta megszakításokkal – háromszor volt Baranya és kétszer Pécs főispánja. Elsőként Baranya vármegye főispánjává nevezte ki az uralkodó 1906. április 23-án. A fiatal, jólelkű, kiváló szónoki képességekkel bíró főispán semmiféle közigazgatási ismerettel nem rendelkezett, ezért többször is összeütközésbe került a megye tisztikarával. A koalíciós (nemzeti) kormány bukása után beadta lemondását, és az uralkodó 1910. február 12-én mentette fel állásából. 1914-től az orosz fronton, majd a főparancsnokságnál teljesített szolgálatot. Több első világháborús kitüntetést kapott, így a Signum Laudist és a vöröskereszt 2. osztályú díszjelvényét.

A Tisza-kormány bukása után már nemcsak a megyei, hanem a városi főispáni tisztséget is megkapta. 1917. július 7-én Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város főispánjává nevezték ki. Július 23-án vette át Szily Tamástól a Baranya megyei főispáni iratokat és a megyei főispáni hivatalt, valamint Visy Lászlótól a Pécs városi főispáni iratokat és a városi főispáni hivatalt.

Főispánsága érdekes átmenetet jelentett a Pécs-baranyai főispánságok történetében. Egy személy állt ugyan a megye és a város főispáni hivatala élén, de a két főispáni hivatalt mégsem egyesítették, hanem külön-külön működött a vármegyeházán, illetve a városházán. Az egyik napot a megyeháza, a másik napot a városháza főispáni hivatali helyiségében töltötte. Ennek a szokatlan megoldásnak az lehetett a magyarázata, hogy meg akarták tartani a városi főispáni hivatal önállóságát. Főispáni működését magától értetődően a háborús viszonyok határozták meg. Míg azonban a várossal jó kapcsolatot alakított ki, a megyében folyamatosak voltak a pártharcok. 1918 novemberében a forradalom első napjaiban beadta lemondását, amit a kormány elfogadott, és a belügyminiszter november 22-i leiratában közölte a felmentést.

Harmadszorra, 1935. március 8-án nevezte ki Horthy Miklós kormányzó Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város főispánjának. Beiktatása után néhány hónappal beteg lett.  Augusztusban még részt vett Horthy pécsi látogatásán, de szeptembertől már Budapesten kezeltette magát. A betegség azonban gyógyíthatatlannak bizonyult. Benyovszky életének 64. évében elhunyt.

Gróf Batthyány Lujza Máriával 1921. október 14-én kötött házasságából két fia született: Móric (1924–2002) és Pál (1926–2021).

Az Országgyűlési Almanach szerint szépen rajzolt, festett és ügyes gordonkajátékos volt. Pozsonyi kastélyában értékes képgyűjteményt őrzött. Több intézmény, az 1906. okt. 14-én alapított Pécs-Baranyai Múzeum Egyesület, a Baranya Vármegyei Gazdasági Egyesület, a Dunántúli Bank Rt., az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara és a Pécs-Baranyavármegyei Közművelődési Egyesület elnöke volt.

Élénken érdeklődött a sportok iránt is. Kijárt a Szigeti Külvárosi Társaskör torna- és tekeszakosztályának versenyeire. (A fenti képen a Siklósi Sport-Egyesület és a Pécsi Atlétikai Club pályaavató mérkőzésén vendégeskedett 1913-ban – 1. számmal jelölve.) Szerette az automobilokat, elnöke volt a Pécs-Baranyai Autómobil Clubnak is. Halálának évében, 1936-ban a Club emlékversenyt szervezett a tiszteletére.

Nagy szerepe volt a harkányi fürdő kiépítésében és a harkányi fürdőélet felvirágoztatásában. Az 1825-ben felhúzott első fürdőház után száz évvel, 1925-ben Móric 40 évre bérbe adta a fürdőt Antal Jenő okleveles gazdásznak, akinek az irányításával bevezették a villanyvilágítást, parkot, strandfürdőt építettek, és szállók épültek a fürdő körül, többek között a 125 fő befogadására alkalmassá tett Benyovszky szálló.

Nagy vagyont és nagy adósságot hagyott gyermekeire, akik aztán az adósság fedezése végett kénytelenek voltak a Móric által 1924-ben nagy költségen renováltatott siklósi várkastélyt és az uradalmat eladni. Eladósodásának részben az lehetett az oka, hogy a világháború idején 128 kötvényt vásárolt több mint egymillió korona értékben, amik aztán teljesen elértéktelenedtek.

1936. február 6-án a siklósi várkápolna kriptájában helyezték örök nyugalomra. 1936. február 21-én Pécs város törvényhatósági bizottsága a Siklósi út Rákóczi utca és a vasúti pályatest közötti szakaszát gróf Benyovszky Móric utcának nevezte el (1936–45, a mai Bajcsy-Zsilinszky utca).

Évtizedeken át tevékenyen részt vett a megye és város politikai életében. Tagja volt a vármegye törvényhatósági bizottságának, a fontosabb bizottságok választott tagja, 1929-től a vármegyei törvényhatósági bizottság örökös tagja. Életét a közjó szolgálata és a jótékonyság jellemezte. Temetésén Virág Ferenc püspök olyan arisztokratának nevezte, aki „gróf Széchenyi István nyomdokán haladva iparkodott népének hasznos tagja lenni”.

Nagy Imre Gábor főlevéltáros

Szakirodalom

Czeininger Tamás: Gróf Benyovszky Móric főispán. Abaliget, 2001.

Fabro Henrik – Ujlaki József (szerk.): 1905–1906. évi országgyűlés. Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 1905. 224.

Kalotai László (szerk.): Pécs-baranyai ismertető. Pécs, 1934. 279.

Nagy Imre Gábor: Baranya vármegye főispánjai (1688–1950). In: Baranyai Történelmi Közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2006–2007. Szerk. Nagy Imre Gábor. Pécs, Baranya Megyei Levéltár, 2007. 101–104.

Pécs lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., Pécs, 2010. Érintett szócikkek: Bödő László: Pécs-Baranyai Autómobil Club, illetve Szigeti Külvárosi Társaskör; Romváry Ferenc: Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület; Nagy Imre Gábor: Bajcsy-Zsilinszky utca.

Pécs-Baranya 1918-1928. Pécs, 1928. 285.

Sajtótermékek

Dunántúl, 1917. 10. 23. 1.

Pécsi Napló, 1918. 11. 20. 4.; 1935. 03. 22. 1.; 1936. 02. 05. 1-2., 5.

Tolnai Világlapja, 1913. 06. 29. 7.; 1933. 02. 15. 13.

Források

BaML Bvm. alisp. ált. ir. 2589/1910.; Bvm. kgy. jkv. 750-760/1906. (máj. 14.); Bvm. főisp. ált. 117/1910.

Képek

Az 1., 2., 3., 6., 7., 9. képet Czeininger Tamás szíves engedélyével közöljük.