100 éve született Szabó Pál, a vájárból lett vállalatigazgató, a Baranya megyei gyógyszerellátás megszervezője

Évfordulós megemlékezés
2022.09.26.

100 ÉVE SZÜLETETT SZABÓ PÁL,

A VÁJÁRBÓL LETT VÁLLALATIGAZGATÓ,

A BARANYA MEGYEI GYÓGYSZERELLÁTÁS MEGSZERVEZŐJE

Szabó Pál 1922. szeptember 25-én született Császta községben, ötgyermekes bányászcsaládban. Apja és fivérei is a Pécs környéki bányákban dolgoztak. 14 évesen, napszámosként kezdett dolgozni kőművesek mellett. Apja nyugdíjazása után, hogy megélhessenek, neki is a bányában kellett munkát vállalnia. 1939-ben kezdte csillésként a szászvári Bányaüzemben, majd segédvájár, vájár lett, s később a bányamentő majd robbantómester beosztásokban dolgozott Szászvár-Máza és Nagymányok bányaüzemeiben, 1939–1948 között. Bányászként nem kellett frontszolgálatot teljesítenie. 1945. március elsejétől vett részt a munkásmozgalomban miután tagja lett a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének, majd 1946-ban belépett az SzDP-be, s két hónappal később, pártot váltva, kapcsolódott be a kommunista párt munkájába. A bányában üzemi szakszervezeti bizottsági titkár volt, pártiskolát, szakszervezeti gyorstalpalót végzett, majd a Mecsekvidéki Szénbányák kerületi versenytitkára lett (1948–1950). 1950 januárjától a Komlói Járási Pártbizottság Agit. Prop. Osztályán dolgozott, újabb pártiskolát végzett, majd a ’60-as évek elején elvégezte a Marxista Esti Egyetemet is Pécsett. 1962-től a pécsi Városi Pártbizottság tagjaként is dolgozott. De munkássága nem pártvonalon érvényesült.

Noha ambíciói a bányászat műszaki fejlesztése felé vonták, s jelentkezett is a komlói bányaműszaki iskolára, 1950-ben élete – a Párt révén – gyökeres fordulatot vett. ’50 nyarán, éppen csak hazatérve a három hónapos katonai kiképzésről, Szikra Sándor megyei első titkár „beajánlotta” Szendrei Ferencnek, a Népjóléti Minisztérium államosítási biztosának, mint a gyógyszertárak megyei államosítására és a leendő Baranya megyei Gyógyszeripari Vállalat igazgatására alkalmas személyt. Szabó teljes megilletődöttséggel, de gondolkodás nélkül vissza is utasította a megtisztelő felkérést, hiszen a bányáért akart dolgozni.

A Gyógyszeripari Vállalat 30 éves tevékenységét összefoglaló kéziratában őszintén idézi fel a beszélgetést, amiben visszautasítását az első titkár ezekkel a korszakra jellemző szavakkal hárította el:

„Tiltakozásomra Szikra elvtárs csak ennyit válaszolt: kérdés formájában… befejezte? – Igen!

Majd halk, de kemény mondatokkal beszélt a munkásosztály vezető szerepéről. A párt végrehajtó bizottságának döntéséről, a káderpolitikai intézkedésekről, és arról a bizalomról, amit a Magyar Dolgozók Pártja számomra kölcsönzött – mely bizalommal élni kell, és nem visszaélni. Kijelentette: magának ott nem gyógyszerésznek kell lennie, hanem az államosítási rendeletet a párt és a kormány nevében végrehajtania, és megszervezni az új, szocialista Gyógyszerellátást. Ez pártfeladat!”

Az államosítási kormánybiztos még aznap kezébe adta a már korábban a Népjóléti Minisztériumban elkészített kinevezését. Sorsáról már megkérdezése előtt döntöttek.

(Visszaemlékezésnek is felfogható, adatgazdag memoárjának belső címlapja)

Az öt éves népgazdasági terv részeként 1950 őszén államosították a gyógyszertárakat. Ez Baranyában 51, Pécsett 19 gyógyszertárat érintett, s létrehozták belőlük a Baranya megyei Gyógyszertár Vállalatot. Az addigra már a széncsatában végzett munkája érdemeként élmunkás kitüntetéssel rendelkező, még mindig nagyon fiatal, de megfelelő káderlappal rendelkező Szabó Pál bányász-párttitkárként lett az új vállalat első, munkás-igazgatója, s ezt a tisztségét 1980-ig viselte.

(Szabó visszaemlékezései alapján szükségtelennek tűnik a sajtóban mantrázott, gyógyszerészeket érintő rágalomhadjárat. A gyógyszerészeti ellátás – főleg vidéken – a legnagyobb nehézségekkel küzdött, távolról sem volt a meggazdagodásra alkalmat adó üzletág.)

A Vállalatot a semmiből hozták létre, és Szabó bevált, kiváló szervezőnek bizonyult, aki megértő, emberies hozzáállással bonyolította le a gyógyszertár-hálózat felülvizsgálatát, a személyi állomány és a gyógyszerkészítéshez szükséges alapanyagok iránti igények felmérését, és egyúttal az eleinte csak saját személyéből kiinduló központi adminisztráció felépítését. Sok ember kapott lehetőséget az elhelyezkedésre és a gyógyszerész szakmában való előre lépésre. Ezzel együtt szembesülnie kellett a gazdasági gondokkal, a szakmai ellenállással, az irányítási nehézségekkel. Többször megpróbálta visszaadni a kapott vezető tisztséget, és megtehette, hogy a vitákban kétely nélkül képviselje álláspontját, hiszen vájárnak vagy robbantómesternek bármikor visszamehetett a bányába, ahol az ekrazit kezelését kevésbé kockázatosnak ítélte, mint a sorsok és egy ismeretlen iparág irányítását.

Azonban saját kvalitásait tehetséges gyógyszeripari és adminisztratív szakemberek segítsége egészítette ki (Dr. Kövecs Ferenc, aki a Terv- és Pénzügyi Osztályt vezette,  Nagy József főkönyvelő, vagy Elmer János György, illetve Baranyai Aurél vezető gyógyszerészek), így a Vállalat és vele a vidéki gyógyszertár-hálózat is hatékonyan működött, és sikerült a megyében megszervezni a biztonságos gyógyszerellátást, illetve a gyógyszerkészítés alapanyagainak egyenlő szétosztását a vidéki hálózatban.

(Érdemes figyelmet szentelni az alkotmányos cikkelyre és a narratívára)

Szervezőmunkája elismeréseképpen többször részesült állami kitüntetésekben. 1951-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsától a Magyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokozatát, 1966-ban a Munkaérdemrend ezüst fokozatát.

Folyamatosan képezte magát, a ’60-as évek derekán elvégezte a Közigazgatási Technikumot. Sikeresen képviselte a Vállalatot az állam felé, jó kapcsolatokat ápolt a szakpolitikai vezetéssel.

(A Gyógyszertári Központ II. ütemének – Galenusi Laboratórium – átadása alkalmából Dr. Zsögön Éva egészségügyi államtitkár ünnepi beszédét tartja – mellette Szabó Pál igazgató, 1979)

Eredményesen, személyes részvétellel és elkötelezetten segítette a Vállalat és a gyógyszerellátó hálózat dolgozóit munkájukban. A Vállalat brigádjai számtalan, a korszakra jellemző munkaeredménnyel kapcsolatos elismerésben részesültek, s az ő munkáját is díjazták. 1970-ben a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet, 1975-ben pedig a Munka Érdemrend arany fokozatát.

 (A felsorolásból látható, mennyire nem elitista kitüntetésnek számított ez az elismerés)

1980-ban ment nyugdíjba, s ennek apropóján megkapta a Dr. Doktor Sándor egészségügyi díjat.

Nyugdíjazásakor rövid interjút is készített vele a Dunántúli Napló munkatársa.

A levéltár őrzi 30 éves a szocialista gyógyszerellátás Baranya megyében című kéziratos munkáját, melyet halála évében, 1985-ben írt számos képet csatolva, melyek az 1980-as évek gyógyszeripari dolgozóit, illetve a központi adminisztráció munkatársait örökítik meg hivatalos és kötetlen események szereplőiként.

Az ’50-es évek nyers káder- és vállalatirányítási politikája számos anomáliát eredményezett úgy a szakértelem, mint a hatékonyság tekintetében, Szabó Pál azonban, úgy tűnik, jól vizsgázott. Működése alatt stabil és jól funkcionáló gyógyszerellátó-rendszer és laboratóriumi kutatóbázis épült ki Baranyában, számos gyógyszertár létesült Pécsett és a megyében, humánus egyéniségét jellemzi, hogy mindig támogatta a fiatal gyógyszerészek tudományos ambícióit és társadalmilag és szakmailag is aktív kollektíva, szakembergárda állt össze irányítása alatt.

Vértesi Lázár, levéltáros

 

Szakirodalom

Dr. Lárencz László – Szmodits László: Pécs gyógyszerésztörténete. Budapest–Pécs, 2017.

Pécs lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., Pécs, 2010. Szabó László Gyula: Szabó Pál. szócikk.

Szabó Pál: 30 éves a szocialista gyógyszerellátás Baranya megyében. Kézirat. Fényképes változat: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szabó_Pál_(bányász)

Várszegi László – Szabó László Gyula: Pécs régi patikái. Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság. 2017. 10. 7.

 

Források

MNL BaML XXXV. 9. VIII. 1/1/32. Személyi iratok.

MNL BaML Szakkönyvtárának kézirattára, 1499. Szabó Pál: 30 éves a szocialista gyógyszerellátás Baranya megyében. Kézirat. (képek nélküli változat)

 

Sajtótermékek

Dunántúli Napló 1950. 8. 11. 6., 1960. 9. 4. 7., 1966. 4. 3. 1., 1975. 4. 4. 4., 1980. 5. 11. 5., 1980. 11. 29. 1., 1985. 12. 31. 10.

Egészségügyi Dolgozó 1951. 11. 30. 3.

 

Képek

Szabó Pál: 30 éves a szocialista gyógyszerellátás Baranya megyében. Kézirat. Fényképes változat: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szabó_Pál_(bányász)

https://kituntetesek.hu/munkaerdemrend/

 

Utolsó frissítés:

2022.10.18.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges