Bevezetés 

I. IV. Károly uralkodása (1916–1918)

II. IV. Károly az emigrációban (1918–1922)

III. A Habsburg-család az 1920-as években

IV. Habsburg Ottó ifjúsága

V. Habsburg Ottó és báró Bakách-Bessenyey György kapcsolata (Levelek 1948 és 1958 között)

VI. Jelentések Habsburg Ottó tevékenységéről (1959–1985)

VII. Habsburg Ottó és a magyar állam közeledése 1987 után

VIII. Habsburg Ottó magyar állampolgársága

43.

Báró Bornemissza Gyula svájci magyar követ levele a királyi család nevéről
Bern, 1921. február 28.

Az uralkodói család több tagja Svájcba költözött. Osztrák útlevelük érvényességének lejárta kapcsán merült fel, hogy mi legyen a család polgári neve. Az egyik svájci professzor szerint a von Oesterreich, illetőleg az egyes tagoké pedig aus dem Erzhause von Oesterreich legyen. A kérdés azért is aktuális volt, mert a Habsburg család Pranginsban született gyermekeinek anyakönyvezésénél sem tudtak egyértelmű döntést hozni. A svájci hatóságok ahhoz a névhez fogják tartani magukat, amit a magyar kormány elfogad. A követ arra vonatkozóan kér választ, hogy milyen választ adjon a svájci külügyi hatóságoknak.

Az irat jelzete: MNL OL K–58–A–1921–III/5–208. – Eredeti, gépelt, kézírással aláírt „Titkos!” minősítéssel ellátott előterjesztés és határozat.

44.

Magyarország ideiglenes konzuli képviselőjének levele gróf Bánffy Miklós külügyminiszternek Zita királyné spanyolországi útjáról
Barcelona, 1922. január 29.

Szentmiklósy Jenő, korábbi osztrák–magyar főkonzul arról tájékoztatja a külügyminisztert, hogy Zita királyné nem a szokásos útvonalon utazott Madeira szigetéről Svájcba, hanem három és fél napot Spanyolországban töltött, és megállt Madridban is, ahol a pályaudvaron Habsburg-Tescheni Mária Krisztina osztrák főhercegnő fia, Alfonz király és Maura kormányelnök fogadta. IV. Károly halála után, 1922 májusától – a nagyhatalmak tiltakozása ellenére – Alfonz adott évekig menedéket a királynénak és családjának.

Az irat jelzete: MNL OL K 64–1922–48–59. – Géppel írt, aláírással ellátott, eredeti levél. A Melléklet az ABC című madridi újság címlapja.

45.

Külügyminisztériumi tájékoztató a miniszterelnöknek Zita királyné svájci útjáról
Budapest, 1922. január 2.

A berni ügyvivő jelentése szerint a svájci szövetségi tanács engedélyezte a királyné és családja egy részének utazását (műtétet hajtanak végre az egyik fiatal főhercegen). Az antant hatalmak követei „közös demarche”-ban követelték, hogy a svájci kormány vállaljon felelősséget a királyné tartózkodási idejére. A „svájci külügyi hivatal helyettes vezetője határozottan kijelentette a nála megjelent követeknek, hogy Zita királyné svájci utazása oly kérdés, mely kizárólag a svájci kormányt érdekli, tehát abba semmiféle beavatkozást nem engedhet meg”.

Az irat jelzete: MNL OL K 26–1922–I–szám nélkül. – Eredeti, gépelt, aláírással és „Titkos!” minősítéssel ellátott irat.

46.

Zita királyné nyilatkozata II. Ottó trónigényéről
Funchal (Madeira, Portugália), 1922. április 24.

A nyilatkozatban az özvegy királyné kijelenti, hogy IV. Károly 1922. április 1-jén bekövetkezett elhunyta után „Szent István Koronája Országainak Trónja az uralkodás törvényes rendjét szabályozó Pragmatica Sanctio 1723. évi I. II. és III.-ik törvényczikk rendelkezései szerint a Trónöröklés a néhai Király halála pillanatában első szülött Fiára, Ottóra szállott”. A királynő egyúttal kijelenti, hogy II. Ottó király a „Magyar Szent Korona Országaiban a Trónnak egyedül jogos Birtokosa és Törvényeink által minden az örökös Királyt megillető joggal van felruházva. […] Ő Felsége meg kíván Koronáztatni és mindazon törvényeink által előírt követelménynek eleget akar tenni, mely ezen nagy közjogi szertartásnak részét képezi.”

Az irat jelzete: MNL OL K 589–I–A–4–1922. – Kézírásos, magyar nyelvű levél „Zita s. k.” aláírással és viaszpecséttel hitelesítve.

47.

A magyar főudvarnagyi bíróság végzése Zita királyné és családja részére kétmillió korona kiutalásáról
Budapest, 1922. július 21.

A magyar főudvarnagyi bíróság a királyi család vagyonkezelőségének előterjesztése alapján Habsburg Frigyes és József királyi hercegek hozzájárulásával, illetőleg a miniszterelnök beleegyező nyilatkozatának birtokában hozzájárul kétmillió korona kifizetéséhez a ráckevei családi alapítványi uradalom pénztárából. A bíróság egyúttal felhívja gróf Hunyady Józsefet, Zita királyné meghatalmazottját, hogy közölje a királyné tartózkodási helyét és azt a külföldi pénzintézetet, ahová ezt az összeget átutalhatják.

Az irat jelzete: MNL OL K 26–1922–I–5205–6276. – Géppel írt, eredeti végzés, aláírással és pecséttel ellátva.

48.

Zita királyné meghatalmazása gróf Cziráky József számára a királyi család vagyonának kezeléséről
San Sebastian (Spanyolország), 1923. április 5.

IV. Károly öccsének, Miksa főherceg egyetértésével kiadott meghatalmazással Cziráky József hosszú időre a Habsburg család magyarországi vagyonának a kezelője lett, amiről Zita saját kezűleg aláírt, német nyelvű levélben értesítette az érintettet. A hosszú ideig tartó szolgálatot 1932. november 30-án Ottó trónörökös az Aranygyapjú Érdemrend Lovagja kitüntetéssel jutalmazta.

Az irat jelzete: MNL OL P 4–13. d.– N° 633–1923. – Magyar és német nyelvű gépelt, Madridban 1923. május 1-jén a magyar főkonzul által hitelesített eredeti irat.

49.

Zita királyné kísérőlevele sokgyermekes családok ajándékcsomagjához
Lequeitio (Spanyolország), 1928.

Az alábbi, vélhetően több száz családhoz eljuttatott kísérőlevél, illetve ajándékcsomag is bizonyítja, hogy bár szűkös viszonyok között élt, mégis igyekezett a hajdani királyné karitatív tevékenységet folytatni.

Az irat jelzete: MNL OL P 4–13. d. N° 632–1928. – Sokszorosított, eredetileg Zita királyné által aláírt körlevél.

50.

A Magyar Főudvarnagyi Bíróság elnökének végzése a királyi család részére tízezer dollár kiutalásáról
Budapest, 1928. december 3.

Gróf Wenckheim Dénes zárgondnok, a IV. kerületi Apponyi téri (ma V. kerület, a Ferenciek tere és a Klotild palota közötti terület) bérpalota jövedelmének és a ráckevei alapítványi uradalom jövedelmének feleslegeiből tízezer dollár kiutalását kéri. A Magyar Főudvarnagyi Bíróság hozzájárult az összeg kifizetéséhez, amit a Miniszterelnökség átutalt.

Az irat jelzete: MNL OL K 26–II–1–627–1929. – Géppel írt, eredeti magyar nyelvű, aláírással és pecséttel ellátott végzés.

51.

Gróf Wenckheim Dénes, a cs. és kir. családi vagyon zárgondnokának levele gróf Bethlen István miniszterelnöknek
Budapest, 1929. február 14.

Wenckheim Dénes, aki 1925-től volt a királyi család zárgondnoka, arról számol be, hogy a család vagyonkezelőjével egyetértésben a család évi minimális szükségletét évi 40 ezer dollárban állapították meg. Erre a család ráckevei birtoka és a királyi bérpalota hozadéka elegendőnek látszott. Wenckheim Dénes szerint a lepusztult birtok olyan kevés bevételt produkált, hogy a magyar kormány 30 ezer dollárral elmaradt. A tarcali szőlők jövedelméből 1929. január 4-én tízezer dollárt átutaltak a családnak, de még mindig 20 ezer dollár a kormány hátraléka. Mivel a királyi családnál alig pár ezer peseta maradt életvitelükre, ezért még tízezret ki akart küldeni, de csak 5000 állt rendelkezésre, aminek utalását a főudvarnagyi bíróság elutasította. Emiatt a hátralékot nem tudta pótolni. Végezetül, Wenckheim Dénes felhatalmazást kér arra, hogy a jövőben az „egész tiszta jövedelmet Ő Felsége Zita Királyné részére kiutalhassam”.

Az irat jelzete: MNL OL K 26–II–1–711–1929. – Géppel írt, magyar nyelvű másolat.

52.

Barcza György vatikáni követ jelentése gróf Károlyi Gyula külügyminiszternek Zita királyné vatikáni audienciájáról
Róma, 1931. június 12.

A követ arról tájékoztatja a minisztert, hogy június 8-án Zita királyné negyed hétkor érkezett a Vatikánba, több arisztokratával a kíséretében, ahol 50 percig időzött „Ő Szentségénél”, XI. Pius pápánál, majd 40 percig Pacelli bíborosnál (a későbbi XII. Piusnál).

Az irat jelzete: MNL OL K 63–48–1931–2489. – Géppel írt, eredeti, magyar nyelvű levél, a követ aláírásával.

53.

A magyar főudvarnagyi bíróság végzése pénzösszeg átutalásáról Zita királyné részére
Budapest, 1940. december 23.

A végzés értelmében a királyi családi alapítványi vagyon zárgondnoksága című folyószámla követelés terhére 80 600 pengőnek megfelelő USA dollárt Zita királyné részére kiutalnak.

Az irat jelzete: MNL OL K 269–49–191709–1940. – Eredeti, géppel írt másodlat.

Ugrás a lap tetejére