Bevezetés 

I. IV. Károly uralkodása (1916–1918)

II. IV. Károly az emigrációban (1918–1922)

III. A Habsburg-család az 1920-as években

IV. Habsburg Ottó ifjúsága

V. Habsburg Ottó és báró Bakách-Bessenyey György kapcsolata (Levelek 1948 és 1958 között)

VI. Jelentések Habsburg Ottó tevékenységéről (1959–1985)

VII. Habsburg Ottó és a magyar állam közeledése 1987 után

VIII. Habsburg Ottó magyar állampolgársága

27.

Habsburg Károly levele Horthy Miklós altengernagynak
Villa Prangins, 1920. február 23.

IV. Károly köszönőlevelében örömét fejezi ki az iránt, hogy Horthy biztosította a saját és az egész hadsereg hűségéről. A király egyúttal utalt arra, hogy el akar kerülni minden olyan konfliktust, ami a szomszédos országokban problémát okozna.

Az irat jelzete: MNL OL K 606–I–1920. – Német nyelvű, gépelt levél, a levélíró kézírásos javításaival.

28.

Az 1920. évi I. számú törvény a királyi hatalom gyakorlásának megszűnéséről
Budapest, 1920. február 28.

Az irat jelzete: MNL OL N 45 Lad. H. Ser. A.–Fasc. 3.–1920:I. – Aláírásokkal és pecsétekkel ellátott nyomtatott törvényszöveg.

29.

IV. Károly köszönőlevele Horthy Miklósnak
Villa Prangins, 1920. május

IV. Károly köszöni Horthy Miklós addigi tevékenységét. Mivel a közeli jövőben hamarosan sor kerül a békeszerződés aláírására, ezért levelében kifejti azon kívánságát, hogy „a királyi hatalom gyakorlását minden körülmények között mentől előbb, lehetőleg még ez év folyamán kezembe kívánom venni és kérem, hogy bölcs belátásával jelölje meg azt a pillanatot, mely a legalkalmasabb arra, hogy Trónomra visszatérjek”. A levélben kéri, hogy eddigi hűségével és odaadásával készítse elő visszatérését.

Az irat jelzete: MNL OL K 589–I. A. 1.–1920. – Magyar nyelvű, eredeti, IV. Károly kézírásos levele.

30.

IV. Károly levele Rakovszky Istvánnak, a magyar nemzetgyűlés elnökének
Prangins, 1920. november 8.

IV. Károly megelégedettségét fejezi ki, hogy több hű magyarországi alattvalója megjelent nála. Véleménye szerint Magyarország és a királyság körüli problémák csak akkor rendezhetők, ha „Én, egy felelős magyar kormánnyal körülvéve az uralkodói hatalmat Magyarországon újra gyakorolni fogom”. Levelében kijelenti, hogy egy nyilatkozatot fog kibocsájtani, amelyben a királysággal kapcsolatos nézeteit kifejti.

Az irat jelzete: MNL OL K 606–3–1920. – Géppel írt, kézírással javított, IV. Károly szignójával ellátott magyar nyelvű levéltervezet.

31.

IV. Károly levele Horthy Miklós kormányzónak a királykérdésről
1920. november

A király levelében elfogadja, hogy a „pragmatica sanctionak, a magyar és a többi örökös tartományok megoszthatatlan birtoklására vonatkozó határozmányai hatályon kívül léptek”, s Magyarország visszanyerte „teljes állami függetlenségét”. Elfogadja, hogy csak abban az esetben lehet Magyarország királya, ha Magyarország teljes függetlensége után egyezményt kötnek más érintett államokkal. Habsburg Károly ezt, mint leendő alkotmányos király jelenti ki, egyben felkéri Horthyt, „mint az Én és a magyar nemzet bizalmát élvező kormányzót, hogy ezen szavaimat a nemzetnek tolmácsolja”.
Vélhetően nem pontosan ezzel a szöveggel küldték el a végleges levelet, de a nyilatkozat tartalmát legitimista hívei feltétlenül megismerték, amire az előző s a következő Rakovszky Istvánnak írt levél is utal.

Az irat jelzete: MNL OL K 606–2–1920. – Magyar nyelvű, kézzel írt, a levél írójának szignójával ellátott levéltervezet.

32.

Csernoch János bíboros hercegprímás levele IV. Károlynak
Esztergom, 1920. november 18.

A bíboros levelében arról tájékoztatja a Magyarországra hazatérni szándékozó volt uralkodót, hogy számos erő ellenzi ezt az elképzelést. Elsősorban a Kisantant képviselői jelzik azt, hogy semmiképpen sem fogják tűrni „hogy Felséged visszajöjjön elfoglalni Magyarország trónját”. Egyúttal arról tájékoztatja IV. K
árolyt, hogy a püspöki kar, október 27-én, egyhangúlag úgy határozott, hogy a ragaszkodik „Fölségedhez, mint törvényesen megkoronázott királyunkhoz”.

Az irat jelzete: MNL OL K 606–4–1920. – Gépelt, magyar nyelvű, aláírt levél.

33.

Rakovszky István levele IV. Károlynak
Budapest, 1920. november 25.

Rakovszky István, mint a királyhű politikusok képviselője – Apponyi Albert és Andrássy Gyula nevében is – üdvözli IV. Károly nyilatkozatát. Eszerint „legkegyesebb leirata” lehetővé teszi az ország teljes állami függetlenségét. Úgy véli, „hatalmas fegyverül szolgál” azokkal szemben, akik a király visszajövetelét meg akarják hiúsítani. A levélben a nyilatkozat egyik bekezdésében egy „styláris” módosítást kérnek a királytól a következő szöveggel: „Tekintettel arra, hogy ezek szerint Magyarország teljes állami függetlenségét visszanyerte, el vagyok határozva, hogy az uralkodói hatalomnak Magyarországon való átvétele után az uralkodói hatalmat egy más államban csak a kérdéses állam és Magyarország között létesült egyezmény, vagy pedig olyan megegyezés után venném át, amely Magyarország teljes állami függetlenségét biztosítja, külügyeinek vezetését, külügyi képviseletét és hadseregének önállóságát nem korlátozza”. A nyilatkozat megadását azért is kéri, hogy gróf Apponyi Albert, gróf Andrássy Gyula, Beniczky Ödön és a levél írója együtt intézhessék az ügyeket. Kéri, hogy a nyilvánosságra hozatal előtt jelezze szándékát csoportjuk számára. Egyúttal örömét tolmácsolja azért is – mint a király magyarságának kifejeződését –, hogy a trónörökös mellé magyar nyelvtanárt „rendeltek ki”.

Az irat jelzete: MNL OL K 606–3–1920. – Kézírással írt, eredeti, aláírt, magyar nyelvű levél.

34.

IV. Károly levele Csernoch János esztergomi érseknek
Prangins, 1921. március 2.

Habsburg Károly arról értesíti Csernoch János bíborost, hogy március 1-jén egészséges leánygyermeke született, aki a szent keresztségben a Sarolta nevet kapta. IV. Károly megköszöni a bíborosnak, hogy a volt uralkodó lakhelyén éppen akkor ott-tartózkodó veszprémi püspök megkeresztelte az újszülöttet. Az uralkodó egyúttal megjegyezte, hogy megelégedése akkor lenne teljes, ha az ország hercegprímása keresztelhette volna meg a „koronás királynak gyermekét”.

Az irat jelzete: MNL OL K 606–9–1921. – Géppel írt, kézírással javított, aláírás nélküli levél.

35.

Hivatalos másolat Albrecht királyi herceg leveléről, a Habsburg család egységéről
Magyar-Óvár, 1921. június 20.

Habsburg Albrecht főherceg a nemzetgyűlés mentelmi bizottsága előtt június 18-án a király és családfő elismeréséről nyilatkozott. Két nappal később levélben a következő kiegészítést tette a mentelmi bizottság elnökének, Kutkafalvy Miklósnak: „Ő Felségét a koronás és apostoli királyt, aki részemre egyúttal legfelsőbb családfő is, feltétlenül elismerem. Ezen kijelentésem által remélem egy és mindenkorra vége van vetve mindazon, az utóbbi időben felmerült túlbuzgó és téves feltevéseknek, melyek az uralkodócsalád egységének megbontására irányultak”.

Az irat jelzete: MNL OL K 606–6–1921. – Géppel írt, hivatalos másolat Kutkafalvy Miklós aláírásával.

36.

Rakovszky István levele IV. Károlynak
Budapest, 1921. július 20.

A levél IV. Károly inkognitóban tett, 1921 húsvéti (március 27. – április 5.) látogatása után készült, amikor Horthy Miklós kormányzótól követelte a hatalom átadását. Horthy – a környező antantállamok katonai beavatkozásának veszélyére és a belpolitikai helyzetre hivatkozva – ekkor még le tudta beszélni erről, s így visszatért Szombathelyre, majd Svájcba. A levél szerzője úgy ítélte meg, hogy „Felséged megjelenése az országában ügyének nem csak hogy nem ártott, hanem határozottan használt.
Az a spontán megnyilvánult hű ragaszkodás, szeretet, amely Felségedet Magyarországán útjában kitörő lelkesedéssel kísérte, élénk visszhangot keltet[t] az ország távolabbi részeiben is, dacára a hivatalos erőlködéseknek, amelyek e hír terjedését megakadályozni akarták, de sikert nem arattak.
A magyar nép lelkét megragadta Felségednek elszánt bátor és veszélyes vállalkozása…” Rakovszky szerint a közhangulatnak ez a megváltozása aggodalmat keltett az illetékes tényezőknél, és igyekeztek lehetőleg megakadályozni mindenféle megmozdulást. Úgy véli „a nép között is általános az a nézet, hogy rend csak akkor lesz, ha a király visszajön”.

Az irat jelzete: MNL OL K 606–7–1921. – Gépelt, aláírt, magyar nyelvű, eredeti levél.

37.

Törvényjavaslat „IV. Károly Ő Felsége uralkodói jogainak és a Habsburg Ház trónörökösödésének megszűnéséről”. Mellette a Nemzetgyűlés közjogi bizottságának jelentése a törvényjavaslatról
Budapest, 1921. november 3.

A jelentést a Nemzetgyűlés közjogi bizottsága készítette. Az irat megállapítja: „A magyar nemzetgyűlés, mint a nemzeti szuverenitás kizárólagos törvényes képviselete az 1920. évi I. törvénycikkben megállapította, hogy: a királyi hatalom gyakorlása 1918. november hó 13. napján megszűnt.” A jelentés szerint a királyi hatalom gyakorlásának, a trónöröklés kérdésének és a király személyének a kérdése is a nemzetgyűlés jogkörébe tartozik. Szükséges volt e függő kérdések sürgős, törvényes megoldása.

Az irat jelzete: MNL OL K 2–XIV–6–109–1921. – Eredeti, gépelt, kézírással aláírt előterjesztés és határozat.

38.

Az 1921. évi XLVII. számú törvény a Habsburg-ház detronizálásáról
Budapest, 1921. november 6.

„1. § IV. Károly király uralkodói jogai megszűntek.
2. § Az 1723. évi I. és II. törvénycikkben foglalt pragmatica sanctio és minden egyéb jogszabály, amely az Ausztriai Ház (Domus Austriaca) trónörökösödési jogát megállapította vagy szabályozta, hatályát vesztette és ezzel a királyválasztás előjoga a nemzetre visszaszállt.
3. § A nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja, de a királyi szék betöltését későbbi időre halasztja és utasítja a minisztériumot, hogy eziránt arra alkalmas időben javaslatot tegyen.”

Az irat jelzete: Jelzet: MNL OL N 45 Lad. H.–Ser. A.– Fasc. 3.–1921:XLVII. – Aláírásokkal és pecséttel ellátott, nyomtatott törvényszöveg.

39.

Határozat és javaslat IV. Károly király funchali (Madeira szigete) temetési költségeiről
Budapest, 1922. április 6.

A Miniszterelnökség 1922. április 6-ai határozatában elfogadta, hogy „az elhunyt Felséges Úr családja iránt a nemzet legszélesebb rétegeiben megnyilvánult nagy részvét kötelességévé teszi a kormánynak”, hogy „Ő Felségét a nemzet halottjának tekintse, és eltemetési költségeit elvállalja”. Bethlen István miniszterelnök a következő szavakkal utasítja a külügyminisztert „Van szerencsém ennélfogva Nagyméltóságodat a pénzügyminiszter úrral egyetértőleg tisztelettel felkérni, méltóztassék illetékes külügyi képviseletünkkel táviratilag érintkezésbe lépve a kormánynak a magyar nemzet általános részvét megnyilvánulásán alapuló ezen szándéka megvalósításához királyné Ő Felségének legmagasabb engedélyét kieszközölni” és arról „engem sürgősen tájékoztatni méltóztassék”.
A miniszterelnökségi határozat után pár nappal a pénzügyminiszter előterjesztésben kétségét fejezte ki az iránt, hogy a temetés teljes költségét a magyar állam viselje. Felfogása szerint a költségekben az összes utódállamnak részt kell vállalni, mivel a magyar állam nem vállalhatja az összes költséget. Kállay Tibor pénzügyminiszter ráadásul a költségeket a királyi család Magyarországon fekvő vagyonából kívánta fedezni. Mint írja, „az utalványozandó összegek csak ezen bevételek terhére lesznek fedezhetők”. Az irathoz fűzött megjegyzés értelmében a pénzügyminiszter véleményét nem vették figyelembe, mint ahogy az utódállamok sem kívántak részt venni a költségek fedezésében.

Az irat jelzete: MNL OL K 26–1922–I.–3278. – Eredeti, gépelt, kézírással kiegészített és aláírt előterjesztés és határozat.

40.

Bács-Bodrog vármegye törvényhatósági bizottságának részvétnyilvánító levele és határozata
Baja, 1922. április 19.

A Bács-Bodrog megyei közgyűlés határozata Zita királynéhoz, melyben mély fájdalmat tükrözve nyilvánít részvétet az elhunyt IV. Károly király halála miatt. „Közös és tragikus sors: ki egyedül kívánta őszintén a békét s mely egyedül nem vágyott hódításra: a magyar király és magyar nemzet egy büszke és boldog jövő legfelső lépcsőfokán, közösen megvívott annyi csata után – letiporva és megalázva, megsanyargatva és kifosztva tengődésre lőnek kárhoztatva, míg Egyikük, íme, nem bírta tovább és kegyetlen számkivetését halállal váltotta meg. És megváltotta vele talán a nemzetet is: hisz’ martyriuma égbekiáltó tiltakozás az egész világ előtt az erőszak, az igazságtalanság, a népek felszabadításának hazug mezébe öltöztetett lelketlen zsarnoki önkény és elnyomatás ellen. […] Az Isteni Gondviselés áldja meg FELSÉGEDET és a hazátlan és apátlan, boldogtalan, kicsiny ÁRVÁKAT; áldja meg mind a két kezével és vigasztalja meg azzal a tudattal, hogy milliók és milliók kérnek részt bánatukból és adják viszonzásul a sors csapásai alatt meg nem ingott, hanem a közös szenvedések tüzétől még melegebbé vált ragaszkodásukat és szeretetüket.”

Az irat jelzete: MNL OL K 26–1922–I–3715.– Eredeti, géppel írt, a vármegye fő- és alispánja által aláírt levél.

41.

„Mein letzter Wille.” IV. Károly király végrendeletének hivatalos másolata és a magyar kormány végrendelettel kapcsolatos feladatai
Budapest, 1923. március 28.

IV. Károly, korábbi magyar király 1921. október 15-én Hartensteinben kelt végrendeletét 1923. január 10-én küldték el Bethlen István miniszterelnöknek. A pénzügyminiszter véleményezése értelmében, amit a Miniszterelnökség határozata is elfogadott, a magyar kormánynak közjogi értelemben nincs teendője. Daruváry Géza igazságügy-miniszter véleménye szerint végrendelete, bár azt még az „1921:XLVII. törvénycikk hatályba lépte előtt alkotta, közjogi vonatkozásban önként érthetőleg nincsen joghatálya”. A miniszter azt is vitatta, hogy magánjogi szempontból is megfelel-e a gyakorlatnak a végrendelet, ugyanis a létező királyság esetében a nádor lehet a kiskorú utód gyámja, illetőleg a legközelebbi atyai rokont kell kijelölni. A végrendelet azonban elsősorban hitvesét jelöli ki, mint gyámot. Ezekben a kérdésekben a miniszter úgy vélte, a főudvarnagyi bíróságnak kell eljárnia.

Az irat jelzete: MNL OL K 26–1923–I–506. – A végrendelet német nyelvű, hitelesített, pecséttel ellátott hivatalos másolat. Az irat eredeti, géppel írt, aláírással ellátott.

42.

Horthy Miklós kormányzó meghívása néhai IV. Károly (1927. április 1.) és Ferenc József (1927. november 21.) király elhunyta évfordulójának alkalmából tartandó gyászistentiszteletre
Budapest, 1927. március 19. – 1927. november 14.

Az 1920-as években gyakorlattá vált, hogy néhai IV. Károly és I. Ferenc József király halálának évfordulója alkalmából a budavári koronázó főtemplomban ünnepélyes gyászistentiszteletet tartsanak. Az 1927. évi megemlékezés alkalmából Horthy Miklós március 30-án kelt válaszában bejelenti, hogy részt vesz Károly király gyászistentiszteletén, ugyanakkor november 19-én kelt levelében Ferenc József gyászistentiszteletére akadályoztatását jelenti be, és maga helyett a honvédség főparancsnokát delegálja. A két irat külön érdekessége, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök és Horthy Miklós kormányzó teljes névaláírását mindkét esetben egymás mellett láthatjuk.

Az irat jelzete: MNL OL K 26–1927–I–2191–2557 és MNL OL K–26–1927–2191–10057. – Eredeti, gépelt, kézírással aláírt előterjesztések és a kormányzó kézírásos válasza.

Ugrás a lap tetejére