A szabályozás amellett, hogy keretbe foglalta az egészségügyi igazgatást, a gyógyítás területén is a szakmai szempontokat helyezte előtérbe. Utóbbihoz nem csak az egészségügyi szakszemélyzet képzettségi követelményeit és a számukra kötelezően alkalmazandó főbb szabályokat sorolhatjuk, hanem az ellenőrzés alól kibújó, sok esetben teljesen hamis gyógyítók, gyógyszerárusok tevékenységének betiltását, és a társadalom elterelését ezektől az áldoktoroktól.

Az így felálló, központilag szervezett egészségügyi rendszerben (a főorvosoktól kezdve a bábákon át a gyógyszerészekig) immáron minden területen megfelelő képesítéssel rendelkező szakemberek dolgoztak és a centralizált elvek okán nem csak az egészség megőrzését tudták hatékonyabban végezni, de sikeresen tudták csillapítani a korban vissza-visszatérő járványok okozta pusztítást is.

Kazinczy Ferenc 1831. augusztus 8-án arról értesítette egyik barátját, hogy „harmad nap olta a' mirígy Széphalmon is pusztít. Az őr, melly a' mirígyes Ujhelyből senkit bé nem ereszte eddig, most már innen el van véve, és hátrább van állítva". A mirigynek nevezett betegség nem volt más, mint az ázsiai eredetű fertőző betegség, a kolera.