Az olykor féktelen mulatozásba átcsapó, úgyszólván pogány elemeket is tartalmazó farsangi rendezvényeket az egyház eleinte nem nézte jó szemmel, majd hallgatólagosan, de jóváhagyta, azt hangoztatván, hogy a testileg, lelkileg feltöltekezett hívek könnyebben viselik majd a farsangot követő, húsvét vasárnapig tartó 40 napos böjt megpróbáltatásait.

Nem éppen csendesen mulathatta a farsangi időszakot a bort igen kedvelő gróf Batthyány Ádám (1610-1659) dunántúli főkapitány sem, aki vejéhez, Esterházy Lászlóhoz Rohoncról 1652. február 20-án írt levelében arról számolt be, hogy: „farsang vegen en egen elestem megint, úgy hogy mostanis fáj az oldalam belé". (MNL OL, Esterházy család hercegi ágának levéltára, László gróf iratai (P 124), b. No. 375)

A nagyszombati jezsuitáknál diákoskodó Esterházy Pál (1635-1713) az 1652-es évben történteket taglalva jegyezte fel, hogy: „ Farsangban pedig a páterek egy Bomolóczy felől való igen csúfos és szép históriát és komédiát tartottak" (MNL OL, Esterházy család hercegi ágának levéltára, Pál nádor iratai (P 125), IV. No. 11885. 69. old.) Noha az előadás és a mulatság jól sikerült, Pál boldogsága mégsem volt teljes, mivel bátyja, Esterházy László (1626-1652) egyéb számos elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni az eseményen. Esterházy Pál finoman szóba is hozta ezt fivérének az 1652. február 25-én Nagyszombatban keltezett levelében: „Annak fölötte hogy nagyságod ide által nem jött az jubileumra, avagy penigh az fársángra igen bántuk bizony minnyájan." (MNL OL, Esterházy család hercegi ágának levéltára, László gróf iratai (P 124), a. No. 204.)

Fesztelenebb és jobb hangulatú farsangi mulatságról számolt be feleségének, Esterházy Orsolyának tíz évvel később (1662. február 23.) Bécsből írt levelében. „mi itten sokat bolondoskodánk, az elmúlt hétfőn estve comedián voltunk, onnan General Zuzához mentem, sok Cavalier, s Dáma volt ottan, éjfélig köllett ott táncolnom német módon". (MNL OL, Esterházy család hercegi ágának levéltára, Pál nádor iratai (P 125), I. No. 80.)

A fent említett személyek ugyan leveleikben nem említették, hogy ünnepi lakomáik fogásai között a fánk is szerepelt volna, de szinte biztosra vehetjük, hogy nem hiányzott az étlapról. Egyéb források ugyanis megerősítik, hogy Anjou királyaink uralkodása idején már Magyarországon is asztalra adták, s annyira kedveltté vált, hogy a 16. században már számos változatát sütötték. A sütemény maga Itáliából származik, neve azonban egy német jövevényszó. Az elnevezést illetően a Magyar szótörténeti szótárban a következő magyarázat található: Az irodalmi német Pfannkuchen (‘palacsinta, omlett') erdélyi szász fankoh változatából előbb fánkó lett, majd a kicsinyítő képzőnek érzett szóvég elmaradásával lett a fánk.

Mivel nem csak szellemi táplálékkal élünk, s hogy a test örömeinek is adózva fokozódó étvágyunkat kielégíthessük, következzenek végre a fánk receptek, amelyeket egy olyan szakácskönyv tartalmaz, amelyet ugyan 1622-ben másoltak le, de az eredeti kötetet összeállító szakácsmester a 16. században élt.

Hajdan Pekry Erzsébet Terézia grófnő (Pekry Lőrinc kuruc brigadéros és Petrőczy Kata Szidónia 1659-1708 költőnő leánya) tulajdonát képezte az a „confectes könyv", amelyet 1730-ban Teleki Zsuzsanna másoltatott le a maga számára. Ebben a süteményes könyvben található alább közölt recept szerint készítették a 18-19. században a fánkot a Radák, Rhédey, Bethlen, Teleki, Kemény családok leányai a maguk vezette háztartásokban. Különlegességnek számít, hogy a recept még nem használt kovászt, vagy élesztőt, ezért az így készült tészta inkább a ma csörögének (egyes vidékeken nevezik még forgácsfánknak, herőcének is) ismert süteménnyel azonos.

A hozzávalókat mai mértékegységben átszámítva (1 font = 0,56 kg; 1 lót/lat = 0,0175019 kg és az elkészítésre vonatkozó instrukciókat egy modern szakácskönyv a következőképpen adná meg:

28 dkg búza finomliszt
14 dkg cukor
2 tojás sárgája
2 evőkanál rózsa- vagy fahéj víz (rózsaszirom, vagy darabolt fahéj vízben áztatásával nyert folyadék, melyből cukor és szesz hozzáadásával egyféle likőr készült. Ha ezek beszerzése némi nehézségbe ütközne, megengedett a rummal való helyettesítésük)
zsír/olaj a sütéshez
tejföl amennyit felvesz (se túl kemény, se túl lágy ne legyen a tésztánk)

A hozzávalókat összegyúrjuk, simává dagasztjuk. Kés fokánál vastagabbra nyújtjuk, lisztezett deszkára kiszaggatjuk, nem túl forró zsiradékban aranysárgára sütjük.

Ínycsiklandó lehet és érdemes kipróbálni azt a farsangi fánkot, amely az előzőhöz képest eltérő arányok és némileg más alapanyagok felhasználásával Sibilla Margaretha Amanda von Hartmann 1792-es szakácskönyvében található recept alapján készíthető:

Hozzávalók:
12 tojássárgája
17 dkg vaj
2és 1/2 csésze édes tejszín
3 evőkanál sörélesztő
56 dkg liszt

A hozzávalókból összeállítjuk a tésztát, alaposan kidolgozzuk, majd deszkán kinyújtva, ujjnyi vastag kerek fánkokat szaggatunk, ízlés szerint megtöltjük, letakarva pihentetjük, majd lassú tűznél, zsiradékban kisütjük.

A szerencsésebbek nem maguk sütötték a fánkot, hanem nyereményként jutottak hozzá a farsangi bálon, mint például Téglás István brassói tanító 1879-ben.

Iratfotók: Czikkelyné Nagy Erika