A reklám kezdetei még a rómaiakig nyúlnak vissza. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a korabeli kereskedők már használtak cégéreket és reklám célzatú feliratokkal ellátott amforákat. Pompei falain is találtak már reklámfeliratokat, amelyek útbaigazították a vándort, melyik fogadóba térjen be.

A reklám egészen a nyomtatás feltalálásáig szóbeszéd útján terjedt, vagy táblákkal, feliratokkal jelezték az eladásra szánt árut, szolgáltatást. A 17. században először a londoni hetilapokban jelentek meg hirdetések, amelyek már valóban modern reklámnak tekinthetők, a 18. századra már valósággal virágzott ez az üzletág.

Az első reklámügynökséget 1620-ban egy párizsi ügyvéd alapította, aki összeállította a tengerentúlról érkezők listáját és ezt eladta az érdeklődőknek. Később összehozta az eladót és a vevőt. Magyarországon a reklám kezdetét a 19. század második felétől számíthatjuk. Elősegítője az iparosodás, a polgárosodás volt.

Jelen irat reklám a reklámban. Friederich Walzl és Michael Winkler reklámtáblák, cégérek festésével, az elavult festés felújításával foglalkoztak. 1856-ban a helytartóság az elavult helységnévtáblák kicserélésére, átfestésére, az útjelző kövek felújítására pályázatot írt ki, amelyet fent nevezettek nyertek meg. A soproni helytartósági osztály költségvetést is készített, mennyibe kerülne területén az útjelző táblák, kilométerkövek, helységnévtáblák stb. felújítása, cseréje. 

A Winkler és Knopp cég cégérfestő reklámja, amely bemutatja, milyen eljárással újítják fel a régi és festik az új táblákat

 

A soproni helytartósági osztály véleményezi a pályázathoz benyújtott költségvetést, mennyibe kerülnének az egyes táblatípusok. A helytartóság területe nagyjából a Dunántúlt foglalta magába, leszámítva a mai Fejér és Komárom-Esztergom megyéket. „Helységnévtáblák, a hozzájuk tartozó oszloppal együtt 112 882 Ft. Útjelző táblák a hozzájuk tartozó oszloppal a kisebb utakon 5 589 Ft. Útjelző táblák a hozzájuk tartozó oszloppal az országúton 19 113 Ft. Kilométer jelzők (kőből) az országúton 54 863 Ft."