A légvédelmi körzeteknek szóló figyelmeztetést követően felzúgó veszélyt jelző szirénák, majd a később ejtőernyőn lassan ereszkedő Sztálin-gyertyák (világítóbombák) jellegzetes fénye ezen az éjszakán az öt nappal korábbi légitámadás megismétlődését jelezték a főváros lakosságának.

1942 szeptemberének elején a Sztálingrád és a Kaukázus irányába előretörő német csapatokról, illetve a Don mellett, a keleti arcvonalon harcoló magyar csapattestekről szóló tudósítások helyett ifjabb gróf Károlyi Gyula sorsa foglalkoztatta a közvéleményt. Horthy Miklós kormányzó veje gyakorlórepülés közben szeptember 2-án másodmagával Érd mellett a Dunába zuhant.  Még javában zajlott a holttestek keresése, amikor két nappal később szeptember 4-éről 5-ére virradó éjszaka északkeleti irányból berepülő szovjet repülőgépek támadást intéztek Észak- és Közép-Magyarország helységei ellen.

A nagy magasságban, kötelékben repülő, mintegy 30-40 darab Petljakov Pe-8/TB-7 nehézbombázó, illetve Iljusin Il-4 közepes bombázó repülőgép három hullámban támadta Budapestet és környékét, többek között az ekkor még nem fővároshoz tartozó Kispestet. A sokként ható támadás eredeti célját (célpontjait) nehéz meghatározni. A légitámadás során katonai létesítmények, vagy hadászatilag fontos célpontok nem kaptak találatot. A bombák polgári létesítményekre vagy beépítetlen helyekre hullottak. A ledobott bombák Budapest közigazgatási területén a Városmajorra, illetve a Rózsadomb oldalába csapódtak.    Petjakov Pe-8 típusú szovjet nehézbombázó

A fővárosra ledobott tizenhét bomba egyike a Rózsadombon lévő Zilahy-villát találta el, a villa egyik bérlőjének 5 és 7 éves leányainak, illetve fiatal nevelőnőjüknek az életét kioltva. A bombázás során, illetve az ekkor szerzett sérülések következtében összesen tizenegy személy halt meg és huszonegy szenvedett komolyabb sérülést.

A városmajori templomot is érintő támadás megismétlésére szeptember 9-én, szerdáról csütörtökre virradó éjszaka került sor. Az észak felől, szinte az országhatár teljes szélességében berepülő szovjet kötelékek öt hullámban, húsz perces időközökben, közel három órán keresztül támadták a Budapest déli részén elhelyezkedő ipari övezetet, illetve annak környékét. Néhány a fővárost feltehetően tévedésből elkerülő kötelékeket észleltek azonban Bükk- és Vértes hegység, továbbá Zala és Somogy megye déli részét és Szolnok felett is. A maximálisan feltankolt szovjet repülőgépek a hosszú út miatt minimális bombateherrel érkeztek, ennek és az első támadás másnapján, még szeptember 5-én Sopron, Győr, Szentendre, Tiszafüred, Nyíregyháza, Szatmárnémeti, Máramarossziget vonaltól északra 21 órától, a vonaltól délre pedig 21 óra 30 perctől hajnali öt óráig tartó elsötétítésnek is köszönthetően a második támadás során a lakosság vesztesége a korábbihoz képest ”csekélyebb” lett. Bár a ”félrehullott” bombák a legkülönbözőbb helyeken: külső telken lévő földsáncban, gyümölcsösben, illetve egy víkendházban szedtek áldozatot, a bombázások számlájára a támadás következtében szívinfarktust kapottakkal együtt is ”csak” hat halott és tizenkilenc súlyosabb sebesült írható.

Jelentés a bombázás következtében a Goldberger kelenföldi gyárában keletkezett károkról
Gazdasági Levéltár – Goldberger Sám. F. és Fiai Rt. – Ügyvezető igazgatóság (Z 1349) – 38.tétel

A kevesebb halálos áldozattal szemben ezúttal az anyagi károk a növekedtek. A ledobott gyújtóbombák országszerte hét helyen okoztak tüzet. Az egyik hely a Goldberger Sámuel és Fiai Rt. kelenföldi üzeme volt, mely két hullámban négy találatot kapott. Az első kombinált gyújtóbomba a „vigognefonóda” selfactor (fonógép) termébe csapódott be, a következő három találat egy órával később a selyemszövödét és a selyemelőkészítőt, illetve a telep tűzoltó rendszerét (vízvezetékét) érte. A találatok következtében az egyébként is tűzveszélyes üzem 6.483.526 Pengő kárt szenvedett.

Bár ellenséges gépek közeledte miatt egy rövid ideig tartó riasztást az ország keleti részén még szeptember 13-án, vasárnap elrendeltek, az 1942. szeptemberi szovjet támadásokat bő egy éves szünet követte. A Magyar Távirati Iroda ugyanezen szeptemberi vasárnapon megjelent jelentése szerint a határt visszafelé átlépő szovjet gépek közül négyet a keleti arcvonal mentén járőröző német vadászrepülők lőttek le. A támadás utóhatásaként nemcsak az óvóhelyek építése vett lendületet, hanem az egész magyar légvédelmi rendszer átszervezésre került, azt megerősítették és állandó készültséget rendeltek el.

A Légoltalmi Liga kiadványai és jelvénye