Jelenlegi hely

Kezdődik az iskola

2011.08.30.
„Iskola, iskola, / …/ minden ember itt tanulta / meg, hogy mennyit ér a munka / … / meg a d-t, meg a t-t, / emberek becsületét.” (Gyurkovits Tibor: Iskola nyitogató)

1777. augusztus 22-én jelent meg az a császári és királyi rendelet, melyet Ratio Educationis címen ismerünk. Ezzel történt meg a magyarországi oktatás rendszerének és irányításának állami felügyelet alá vonása és szabályozása, az oktatás szintjeinek, az iskola típusoknak, a tananyagnak és a tankötelességnek a meghatározása. Mindez az uralkodó joga volt, törvénnyel először majd csak 1868-ban rendezik az oktatás ügyét. A finanszírozást azonban a fenntartóra hagyták – legyen az egyházi vagy világi, ahogy ezt egy 1855-ből származó, három nyelvű rendelet módosítás is mutatja.

 

 

 

Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak – Levéltárat nem alkotó fondok és állagok – Az erdélyi kormányhatósági levéltárak vegyes állagai  – Iskolaügyi szabályrendeletek (F 539) – 1. csomó, jelzet nélkül (p.247.)


Erdélyben 1781-ben jelent meg hasonló szabályozás (Norma Regia). Ekkoriban épült több helyen népiskola 50-60 fős osztályokkal, gyakran külön a fiúk és külön a lányok részére, valamint tanítói lakással. Típustervnek tekinthető az alább bemutatott darab, mely 1790-ből származik és több erdélyi település, többek között Csíkszereda kezdeményezésére készült.

 

 

Tervtár – Kormányhatósági fondokból kiemelt tervek – Erdélyi kormányhatósági fondokból kiemelt tervrajzok (T 75) – No. 204.

 

Csíkszeredában volt egyike azoknak az iskoláknak, melyeket az 1760-as évektől kezdve kialakított erdélyi határőrszervezethez (két székely és két román gyalogezred a keleti és déli határszélen, illetve az ország területén szétszórt székely huszárezred) tartozó településeken működtek. Ezek zömmel elemi iskolák voltak. Fő céljuk – elsősorban a román ezredekhez tartozó területeken - a kulturális színvonal emelése volt. Az elemi iskolák feladata az írás, olvasás, számolás tanítása volt. Középfokon (például Kézdivásárhelyen és Naszódon is volt középfokú iskola) a szépírás gyakoroltatására is nagy hangsúlyt fektettek. Az adminisztráció már akkor sem volt kevesebb, mint ma, ennek köszönhetjük, hogy fennmaradtak azok az írásminták, melyeket az éves jelentések mellé csatoltak. A legszebben író gyerekek vizsgalapjai közül válogatták ezeket. Álljon itt most a tanévet kezdők számára néhány példa biztatásként!

 


Erdélyi Kormányhatósági Levéltárak – Az Erdélyi országos közigazgatási hatóságok levéltárainak cumulus-anyaga – A határőrség iskoláinak működéséről készült kimutatások és összefoglaló jelentések (F 293)  – évjelzet nélkül (1841: p.96., 1840: p.163., 1840: p.170., 1840: p.372., 1840: p.396., 1841: p.464.)

A tanítás nyelve - ahogy ez a bemutatott darabokon is jól látható – a nemzetiségi és a német nyelv volt. A német írásnak kalligrafikus és használati gót- és latin betűs változatát is oktatták, a román esetében is megfigyelhető a latin- és az egyházi gyakorlatban használt glagolita ábécé ismerete.

Ami pedig a szemléltetést illeti – s ezt ma, az internet és a digitális fotózás korában talán már nem is tudjuk kellő módon értékelni – , 1855-ben egy négy füzetből álló, 86 (színes vagy fekete-fehér) táblát tartalmazó oktatási segédanyag jelent meg a népiskolák számára. Ha mai címet akarunk adunk neki: Első képes szótáram. A bemutatott ismertető szerint német, francia és magyar nyelven is megjelent. A képanyag méltán megállhatta helyét egykorú szakirodalom illusztrációjaként is.

 

 

Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak – Levéltárat nem alkotó fondok és állagok – Az erdélyi kormányhatósági levéltárak vegyes állagai  – Iskolaügyi szabályrendeletek (F 539) – 1. csomó, jelzet nélkül (p.159-161.)

 

Utolsó frissítés:

2016.05.24.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges