Jurij Alekszejevics Gagarin

1934. március 9-én született Moszkvától nyugatra, Klusino faluban, kolhozparaszti családban. Családjával átélte a második világháború megpróbáltatásait. A ljuberciji szakközépiskolában tanult, ahol az érettségi mellett kohászati szakképesítést is kapott. A szaratovi műszaki főiskolán gépész üzemmérnöki diplomát szerzett. Ott töltött évei alatt tagja lett a helyi repülőklubnak. 1955-ben felvették a légierő orenburgi főiskolájára, ahol sikeres pilótavizsgát tett, és alhadnaggyá avatták. Első állomáshelye a Murmanszk megyében található Lusztari légibázis volt, ahol MiG–15-ös és MiG–17-es gépeken repült. Már itt bizonyította rátermettségét. 1960-ban a szovjet légierő vezetői kiválasztották, és bekerült az űrkutatási programba, ahol húsz társával együtt kemény kiképzésen vett részt. 1961 tavaszán ő lesz a kiválasztott, amelyet nemcsak fizikai, szakmai, intellektuális készségeinek és képességeinek köszönhet, hanem kis termetének (157 cm, 52 kg) is.  A legenda szerint az első űrhajós személyéről döntő Űrhajózási Állami Bizottság a start napjának reggelén German Tyitovot jelölte, de Nyikita Hruscsov, a kommunista párt főtitkára bekérette a jelöltek tablóját, és a fotogénebb Gagarint választotta. Tyitov 1961. augusztus 6-án repülhetett az űrbe a Vosztok–2 űrhajóval. Gagarin 1968. március 27-én, hét évvel űrrepülése után, Moszkva mellett zuhant le repülőjével egy MiG–15-ös repülőgéppel végrehajtott gyakorló repülés során. Pilótatársával, Vlagyimir Szeruginnal együtt életét vesztette. Halálának okát, körülményeit máig sem tisztázták megnyugtatóan.

Gagarin volt az első ember, aki láthatta, hogy a Föld tényleg gömbölyű, többnyire víz borítja, és megtapasztalhatta a súlytalanságot. A Gagarin űrhajóját hordozó rakéta mintegy 300 tonna induló tömegű és háromfokozatú volt, 4,7 tonna tömegű űrhajót volt képes Föld körüli pályára állítani. Az új rakétatechnika erősítette a Szovjetunió stratégiai-katonai hatalmát. Gagarin űrrepülésével a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az űrhajózás új katonai, technikai és gazdasági lehetőségeket kínál, ugyanakkor az űrutazás mérföldkövet jelentett az emberiség történetében is.

Az űrutazást a sajtó, a média és a közvélemény osztatlan elismeréssel és csodálattal, és nem kis kétkedéssel fogadta. A hírügynökségi jelentések „az emberiség történetének egyik legszenzációsabb eredményének”, a „haladás diadalának”, a „jövő győzelmének”, „történelmi eseménynek”, „hőstettnek”, „példa nélkül álló eseménynek” nevezték Gagarin repülését. Az esemény jelentőségét méltató írások vezető helyen közölték az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének és a szovjet kormánynak a világ népeihez intézett felhívását: „Ez a nagy esemény új korszakot nyit meg az emberiség történelmében, és nem kétséges, hogy nagy hatása lesz a tudományos körökben.” Párizsban például a hír maga mögé utasított minden más eseményt, és a United Press International hírügynökség szemleírója szerint Gagarin tettével „beírta nevét a történelembe”. A New York Times tudósítója Washingtonból azt jelentette, hogy hivatalos személyiségek egyöntetűen elismerik a repülés történelmi jelentőségét, azonban amerikai hivatalos körökben úgy vélik, hogy „ez a szovjet siker újabb lélektani csapás az Egyesült Államokra, hasonló ahhoz, amelyet az első Szputnyik felbocsátása okozott”.

A korabeli szovjet titkolózás miatt azonban még ma is akadnak, akik kétségbe vonják, repült-e Gagarin, vagy ha igen, ő volt-e az első. Megindultak a találgatások, legendák születtek már akkor is. Íme néhány: a Reuter hírügynökség tudósítója jelentette, hogy két orosz származású amerikai kijelentette, hogy „Jurij Gagarin szovjet űrrepülő nem proletárgyermek sarja”. Alekszisz Scserbatov professzor, az egyik New Jersey állambeli egyetem előadója a sajtó képviselői előtt elmondta, hogy kutatásai alapján Jurij Gagarin a bolsevikok által kivégzett Mihail Gagarin herceg, Moszkva és Szmolenszk környéki egykori földbirtokos unokája. Gregory Gagarin, a Pennsylvaniai Egyetem nyugalmazott tanára, a cári lovasság egykori tagja viszont úgy vélte, hogy ő Jurij nagybátyja.

Az űrrepülést követő ünnepségsorozatról csak később derült ki, hogy egy jól megrendezett politikai színjáték kulisszái voltak, amelyben a világ első űrhajósa ideológiai propagandaszerepet kapott. Ettől persze mind Gagarin, mind pedig az őt ünneplő tömeg viselkedése őszinte volt, de nem szabad megfeledkeznünk a korról és a helyszínről: az űrverseny lázában égő hatvanas évekről és a szovjet birodalomról.

Hazánkban is óriási érdeklődés és kíváncsiság övezte az űrrepülést. A sajtó igyekezett maximálisan kielégíteni a határtalan érdeklődést. A magyarországi napilapok az első oldalon, hatalmas, vastag betűs vezércikkben, gazdag fényképanyaggal és részletes kommentárokkal adták hírül a történelmi eseményt. A lapok hasábjain tudományos ismertetéseket közöltek, amelyek egyöntetűen hangsúlyozták az első űrhajós úttörő szerepét, ugyanakkor az olvasók számára emberi közelségbe hozták Gagarint, aki „a földtől a legmesszebb távolodott”. Az űrutazás visszhangját napokon keresztül, hosszú oldalakon, részletekbe menően elemezték, taglalták. Rámutattak arra, hogy Gagarin utazása hosszas előkészítő munka eredményeként jött létre, hiszen tudósok, mérnökök, szakemberek évekig tartó munkájának eredménye vált valóra. A budapesti pártbizottság délután megjelenő lapja, az Esti Hírlap külön kiadásban számolt be az eseményről. Az emberek tömegesen álltak érte sorba, és pillanatok alatt elkapkodták.

Tájékoztató jelentés a szovjet űrrakéta visszhangjáról Kádár János láttamozásával
M-KS 288. f. 11. cs. 799. ö.e. – 1961. (Magyar Szocialista Munkáspárt – MSZMP Központi Szervei – Információs anyagok vezetőtestületi tagok részére)

Hazánkban a budapesti és megyei pártbizottságok hangulatjelentést készítettek „a szovjet űrrakéta visszahangjáról”. A közölt dokumentum érdekessége, hogy Kádár János is láttamozta azt 1961. július 13-án. A dokumentum szerint az üzemekben, az utcákon, az üzletekben, a hivatalokban az öröm határtalan volt. Amikor a rádió az első tájékoztatást adta, sok helyen megállt a munka, a dolgozók egyre feszültebb érdeklődéssel várták a híreket. Az üzemekben maguktól összeverődtek az emberek, és röpgyűléseket tartottak, a hangosbemondó folyamatosan közvetítette a legfrissebb híreket. Sok helyütt röplapokon értesítették a dolgozókat a legújabb hírekről, és fellobogózták a városokat. Számtalan üzem, intézmény, állami és társadalmi szerv küldött üdvözlő táviratot a szovjet követségnek és a Szovjetunióba. A parasztok a földeken abbahagyták a munkát, és a tanácsházán érdeklődtek, hogy a hír valódi-e. Sokan sírva fakadtak. Általános véleményként fogalmazták meg, hogy az Egyesült Államok sohasem tudja behozni a lemaradását. Kétkedő, szkeptikus hangok, rosszindulatú megjegyzések alig fordultak elő, bár megjegyezték, hogy „Alacsonyra lőtték fel a rakétát és csak rövid ideig volt fenn.” Megszülettek az első viccek, amelyek közül néhány megtalálható a közölt dokumentumban. Gagarin űrutazása után beutazta az egész világot. 1961 augusztusában Magyarországra is ellátogatott, és megjelenése mindenhol rokonszenvet keltett. Az űrrepülés emlékére a Magyar Posta emlékbélyeget bocsátott ki.