A pénzhamisítás jelentős anyagi és erkölcsi kárt is okozhatott a pénz kibocsátójának, ezért a korai időkben elrettentő büntetéseket szabtak ki az elkövetőkre. Például a germán jogokból ismert a kézlevágás büntetése. Az angolszász büntetőjog előírása szerint a bűnöst forró vízben vagy olajban megfőzték, később máglyahalállal büntették.

Továbbá büntették a pénzcsonkítást, a hamis pénz megszerzését. Azokat is akik, valamilyen módon közreműködtek, például helyiséget bocsátottak a hamisítók rendelkezésére stb. Sokféle módon lehetett a pénzek manipulálása révén jövedelemhez jutni: a pénz súlyának csökkentésével, a pénzek körülvágásával. Gyakori volt, hogy maguk a királyok éltek a pénzrontás eszközével, vagyis a korábbinál kevesebb nemesfémet tartalmazó érméket bocsátottak ki, így próbálva javítani kincstáruk helyzetén.

A XI. században a hamisítványokat éppen az állami pénzverdében verték. Ott adódott rá lehetőség, hiszen a verőtő készítése és az öntési eljárás is különös szakértelmet igényelt. A XII. század közepének legfontosabb lelete a richárdpusztai. II. Béla veretéből 1055 darabot tartalmaz, amelyből 48 darab egykorú hamisítvány. A hamisítványok rézből készültek, valószínűleg ezek is a pénzverde eredeti verőtöveivel. IV. Béla rendelkezik is a pénzverő szerszámok őrzéséről.

A XII-XIII. század fordulóján pénzverés felségjoga már a király bevételeinek számottevő forrása. Az 1298. évi 40. törvénycikk „A hamis pénzverők büntetéséről” az első, ahol írott törvény mondja ki az ezért járó büntetést. „És ha valamely személy vakmerő merészséggel saját birtokán vagy házában pénzt veretne, e birtokától vagy házától fosszák meg, s a törvény büntetését nyerje el”. A „törvény büntetése” utalás a korábbi szokásjogra.

Károly Róbert uralkodása alatt kezdték meg az első magyar aranypénz (1325), a firenzei mintára készített aranyforint verését. A király rendelkezése a hamispénz készítőkről és forgalmazókról röviden ennyi: kiirtandók. Konkrét esetet is ismerünk: Zárarberki László máglyán halt meg. Zsigmond király rendelkezése szerint (1405) nemcsak a pénzhamisítók, hanem a pénz súlycsonkítói is az ország régi szokása szerint jószágvesztéssel és halállal bűnhődnek. A pénzhamisítást Mátyás az 1462. évi I. dekrétumában utalja hűtlenség körébe. Utódai ugyanígy jártak el, és ez a szöveg került be a Werbőczy-féle Hármaskönyvbe is. A jogalkotás ekkor a pénzhamisítás politikai súlyát fontosabbnak tartotta mint gazdasági jelentőségét.

Az ország három részre szakadása után erősen elterjedt a pénzhamisítás. A gyenge végrehajtó hatalmak nem tudtak érvényt szerezni a pénzhamisítás elleni törvényeknek, a zavaros pénzügyi állapotok pedig igen megnehezítették a hamisítványok kiszűrését. A főurak közül többen pénzverő műhelyeket állíttattak fel váraikban, a tehetséges pénzverőmestereket pedig gyakran kölcsön is adták egymásnak, vagy ha így nem jutottak hozzájuk, elrabolták őket.

A Rákóczi-szabadságharc a magyar pénzverés önállósulását, fellendülését jelentette. II. Rákóczi Ferenc a szabadságharchoz szükséges anyagi eszközök előteremtése érdekében arany-, ezüst- és réz-pénzeket is veretett. Az ún. Rákóczi-aranyból ma összesen három található a világon, ezek közül az egyik 2000-ben egy árverésen 7 millió forintért cserélt gazdát.

 1791-ben Hiesz János György, jenői molnár hűtlenségi ügyben került Baranya megye ítélőszéke elé Hamispénz készítésének kísérlete miatt ítélték el. Hiesz cserépből készített mintát pénzeihez. Mintegy 12 forintot készített el ilyen módon. A jogszabályok változása következtében ügye nem tartozott a Királyi Kúria bírósága alá, ezért Baranya megye ítélőszékét, mint kiküldött bíróságot bízták meg az ügy elbírálásával. Erről a Helytartótanács tudósította a Kancelláriát, mint az ilyen hűtlenségi, tehát főbenjáró ügyben a király tájékoztatására illetékes hivatalalt. I. Ferenc király koronázása (1792) alkalmával a pénzhamisító molnár amnesztiát kapott.

A Hiesz János által készített, érvénytelenített hamisítvány (felül) és az eredeti érme
Magyar Kancelláriai Levéltár – Magyar Királyi Kancellária regisztratúrája – Acta generalia (A 39) – 7785/1791

Előlap: Iosephus II D(ei) G(ratia) R(omanorum) I(mperator) S(emper) A(ugustus) GER(maniae) IE(rosolymae) HUN(gariae) BOH(emiae) REX
/II.József, isten kegyelméből római császár, Németország, Jeruzsálem, Magyarország, Csehország királya/
Alatta verdejegy: A

Hátlap: ARCH(idux) AV(striae) DUX BURG(undiae) LOTH(aringiae) BRAB(antiae) COM(es) FLAN(driae)
/Ausztria főhercege, Burgundia, Lotaringia, Brabant hercege, Flandria grófja/

A pénzeken többnyire egy-egy betű helyettesítette a verdék nevének rövidítését. Az „A” betű Mária Terézia korától Bécset jelentette.

Magyarországon a hamis pénzverés az 1723. IX. törvénycikk alapján – kiállított pénzünk esetében is – hűtlenséget (nota infidelitatis) képezett, melynek büntetése fej- és jószágvesztés volt, amíg az 1852-ben nálunk is bevezetett osztrák büntetőtörvénykönyv ezt meg nem változtatta.

A jelenleg hatályos Büntetőtörvénykönyv a pénzhamisítást bűntettnek nevezi és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti, amit bizonyos esetekben tovább súlyosbít.

Felhasznált irodalom:

Kahler Frigyes: A pénzhamisítás bűncselekményének alakulása Magyarországon. In: Jogtörténeti tanulmányok V. Szerk.: dr. Csizmadia Andor. Bp., 1983. 97-113 p.
http://www.staff.u-szeged.hu/~kofalvi/numizmatika.html
http://tudorinda.blogspot.com/2010/02/mora-ferenc-kochuszar.html