A Magyar Általános Hitelbank - az osztrák Rothschild-csoport tagjaként - 1867-ben kezdte meg működését Magyarországon. A politikai konszolidációval egyidőben megkezdődött az addig tartózkodó - elsősorban osztrák érdekeltségű - tőke beáramlása az Osztrák-Magyar Monarchia keleti felébe. A jelentős tőkeerővel rendelkező anyaintézet politikai és gazdasági kapcsolatait is kihasználva az alapítástól kezdve jelentős részt vállalt a vasútépítésben és minden olyan vállalkozásban, amelyben állami vagy más hatósági részvétel is volt. Tevékenységi köre a bankjegy- és záloglevél-kibocsátáson kívül minden banki műveletre kiterjedt. 1873-tól a Pénzügyminisztériummal kötött, évente megújított szerződés alapján a magyar állam bankja lett: a Pénzügyminisztérium részére kizárólagos joggal végezte az értékpapírok, váltók és vert pénzek bizományi eladását és vásárlását mind belföldön, mind pedig külföldön. Részt vett a legtöbb államkölcsön-kibocsátásban is. A vasútépítéseken kívül építőipari és bányászati vállalkozáshoz nyújtott hitelt, illetve további bankalapításokban vett részt. 1891-ben jelentős részt vállalt a Magyar Földhitelintézet zálogleveleinek értékesítésében. A kilencvenes években további szerteágazó vállalatbirodalmat épített ki a nehézipar és a mezőgazdasági feldolgozóipar számos területén. A hitelszervezet fejlesztéséhez további pénzintézetek alapításával, illetőleg feltőkésítésével járult hozzá. Nagyjából 1900-ra teljes függetlenséget ért el, vagyis levált a bécsi anyaintézetről. Jelentős erdélyi és balkáni terjeszkedése figyelhető meg a századfordulós években. Jelentősebb tőkeemeléseket hajtottak végre 1891-ben (10 millióról 14 millióra), 1897-ben (17 millióra), 1905-ben (44 millióra), 1907-ben (60 millióra) és 1911-ben (80 millióra).

A vállalatbirodalom kiépítéséhez a 1880-as évektől kezdve külföldi tőkebevonások is történtek. 1913-ban a Magyar Általános Hitelbank 63 iparvállalat felett gyakorolt befolyást, amelyek együttesen több mint 233 millió korona tőkével rendelkeztek.

E heti cikkünkben e nagyszabású intézmény egyik igazgatósági üléséről készült jegyzőkönyvét közöljük, amely a megnövekedett feladatokkal összefüggő terjeszkedésről: új épületbe történő költözésről ad tájékoztatást.

JEGYZŐKÖNYV

a Magyar Általános Hitelbank igazgatóságának 1913. évi december 20-án Budapesten tartott üléséről.

[...]

Gróf Cziráky Antal elnök úr megnyitja az ülést, üdvözli a megjelent urakat, [...] a napirendre áttérés előtt felemelkedik helyéről; a jelenlevő többi urak követik őt, mire Elnök úr a következő beszédet tartja:

Első és kellemes kötelességemnek tartom megemlékezni apostoli királyunk őfelségéről, akinek dicsőséges uralkodása alatt, ennek 19-ik évében, 1867-ben intézetünk megalapíttatott és most Őfelsége uralkodásának 66-ik esztendejében új otthonába költözött át. Mindnyájunk érzelmeit tolmácsolom, midőn azon hő óhajnak adok kifejezést, hogy a Gondviselés királyunk Őfelségét hazánk üdvére még sokáig megtartsa.

Egyhangú felkiáltás: éljen a király!

Erre az elnök úr az igazgatóság tagjaihoz fordul és a következőket mondja:

Igen tisztelt uraim:

Van szerencsém Önöket, igen tisztelt uraim új székházunkban tartott mai első ülésünkön a legszívélyesebben üdvözölni.

Intézetünk régi hivatali helyiségei (a mai Erzsébet tér 3., nem maradt fenn az épület, mert lebombázták - a szerk.) 1881-ben kerültek a Nádor-utcza 12. számú házba,

Nádor utca 12.

melyhez 1894-ben hozzávásároltuk a Zrinyi-utcza 4. számú épületet,

Zrínyi utca 4.

majd az üzlet további terjedésével kb. 7 évvel ezelőtt irodáink egy részét a nyugdíjintézetünk tulajdonát képező Béla-utcza 5 számú házban

Akkor Béla, most Vigyázó Ferenc utca 5.

helyeztük el és mikor mindezek a helyiségek szűkeknek bizonyultak, a Nádor-utcza 14. számú

A Nádor utca 14. számú ház Vigyázó Ferenc utcai frontja

ház egy részét is bérbe kellett vennünk. Egyrészt, hogy irodáinkat egy épületben összpontosíthassuk, másrészt pedig, hogy üzleteink fejlődésével lépést tartva, évtizedekre előre megfelelő terjeszkedési lehetőségekről gondoskodjunk, 1909-ben megvásároltuk jelenlegi épületünk telkét, amelyen a legmesszebbmenő igényeket kielégítő, a modern technika minden eszközével felszerelt székházat emeltünk.

Intézetünk hivatalával új székházába folyó hó 6, 7, 8-án és folytatólagosan 13-án költözött, míg az archiv költözködése még jelenleg is tart. A költözködés a legnagyobb rendben tervszerűen ment végbe, úgy hogy folyó hó 9-én minden fennakadás nélkül új házunkban folyathattuk tevékenységünket.

Az igazgatóság tisztelt tagjait új épületünk megnyitásához azért nem hívtuk meg előbb, mert egyrészt a költözködés, másrészt pedig a ház jókarba helyezése folytán még nem volt meg a rend, ami alkalmas lett volna arra, hogy az összbenyomást zavarja. Nem mulaszthatom el, hogy új otthonunkban tartott első ülésünk alkalmával meg ne emlékezzem igazgatóságunk azon kiváló tagjairól, akik 1881-től, tehát régi székházunk elfoglalásától kezdve napjainkig mély tudásukkal és nagyarányú, sikerdús működésükkel hozzájárultak ahhoz, hogy intézetünk az akkori kisebb keretekből mai fényes positiójára emelkedett. [...]

Bár rólunk, jelenlévőkről nem ildomos szólni, mégis nem mulaszthatom el, hogy ez alkalommal az ügyvezető igazgatóság tisztelt tagjaival szemben igen kiváló és a legszebb sikerek koronázta önfeláldozó tevékenységükért, valamint az igazgatóságban helyetfoglaló tisztelt kollégákkal szemben legjobb köszönetemnek és egyúttal legszívélyesebb szerencsekívánataimnak kifejezést adjak, kérvén őket, hogy intézetünk felvirágoztatása érdekében továbbra is, úgy mint eddig, működni szíveskedjenek.Jelen beszédemnek szűk kerete sajnos nem engedi meg, hogy a jelenlevő kollégáink fáradhatatlan üdvös tevékenységét és értékes személyi tulajdonságait külön-külön méltassam. Körünkben van azonban két oly férfiú is, kiknek neve és felette kiváló tevékenysége intézetünk fejlődésének történetével hosszú idő óta oly szoros kapcsolatban áll, s a múltba vetett ezen visszapillantás nem szolgáltatna teljes képet, ha elmulasztanám őrgróf Pallavichini Ede urat és Ullmann Adolf vezérigazgató urat egészen külön üdvözölni.

Ismervén őrgróf Pallavichini Ede úr felfogását, tartózkodom attól, hogy ténykedésének magas értékét ezúttal közelebbről vázoljam, csak azt akarom kiemelni, hogy ő Excellentiája 34 év óta, eleinte két évtizeden át mint vezérigazgató, azóta mint az igazgatóság tagja, illetőleg annak alelnöke és a végrehajtó bizottság elnöke szíve egész melegét és munkaerejének teljét intézetünknek szenteli. Ullmann Adolf vezérigazgató úr közel 40 éve fáradhatatlan buzgalommal, bámulatraméltó agilitással és a legalaposabb szaktudással működik intézetünk érdekében. Kiváló vezetése alatt az ügyvezető igazgatóság a legszebb eredményeket érte el és elsősorban az ő gondoskodásának köszönhető, hogy intézetünk új, pompás hajlékát megteremtette. Nem az én személyemnek, hanem az igazgatóságnak kötelessége e két úrnak a legmelegebb köszönettel és a legteljesebb elismeréssel adózni.

/A két úr köszönetet mond a lelkes elismerésért./

Erre Elnök úr felkéri Ullmann Adolf vezérigazgató urat, hogy az intézetnek a régi épületben eltöltött 33 évben elért eredményeit néhány adat felsorolásával megvilágítani szíveskedjék [...]

A fotókat Kálniczkyné Katz Vera készítette