Jelenlegi hely

150 éves Feszl Táncpalotája

Szerző: Schmidt Anikó
2015.02.23.
150 éve, 1865. február 20-án vette hivatalosan is birtokba Pest városa a Redoute (Táncpalota) romjain Feszl Frigyes tervei alapján újjáépülő Vigadót. Az 1849-ben Hentzi generális ágyúival lerombolt Redoute újjáépítését hosszú és küzdelmes tárgyalások előzték meg, hogy előteremthessék a hiányzó pénzösszegeket.
 

1853-ban Hild József (1789–1867) kapott megbízást az új épület megtervezésére, de még ekkor is felmerült az ötlet, hogy a város rossz anyagi helyzete miatt az épületet eredeti funkciója helyett inkább lakások, üzletek és raktárak üzemeltetésére használják. Hild határozott fellépésére ezt a tervet végül elutasították, de érdemi előrelépés egészen 1859-ig nem történt. Mivel akkor Hild más munkákkal nagyon elfoglalt volt, egykori tanítványa, Feszl Frigyes (1821–1884) kapott lehetőséget a már elkészült alapterv módosítására, illetve később a tervrajzok részletes kidolgozására. A rendkívül tehetséges, ugyanakkor nehéz természetű és kompromisszumokra nemigen hajló fiatal építész pályáját vélhetően bátyja, Ágoston is segítette, aki 1848-tól 1874-ig Pest város tanácsnokaként tevékenykedett. Ez a testület volt Feszl megbízója a Redoute újjáépítése során, de más közös munkáik is voltak.

 


Feszl Frigyes hagyatékát a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában a Tervtár T 11 jelzetű fondja őrzi. Az anyagot a vallás- és közoktatási miniszter küldte meg 1927-ben az Országos Levéltárba a „József nádor és I. Ferenc József korabeli tervrajzokat gyűjtő országos bizottság” részére. A hagyatékban fellehető 1242 dokumentum magában foglalja Feszl Frigyes tervrajzai és akvarelljei mellett unokaöccse, László, valamint Hild József néhány munkáját is. Az adatbázis nyilvántartása alapján levéltárunk a pesti Vigadóról 22 tervrajzot őriz, ezek többsége az épület homlokzatának részletrajzai, illetve az erkély és a belső berendezés – elsősorban csillárok, tükrök és a drapéria – vázlattervei. A Vigadó sörház konyhájának 1880-as években történt átépítése 5 tervrajzon tanulmányozható.

 

Az új terveken megfigyelhető változtatások közül az egyik legszembeötlőbb, hogy a Hild által az oldalszárnyba helyezett főlépcső Feszlnél a középpontba került. Egy másik, a Helytartóság javaslatára megvalósult újítás, miszerint az épület Dunára néző főhomlokzatának rizalitját (az épületek közepén előreugró, tagolt homlokzatrészt) sarokrizalitokkal növeljék, már nem aratott osztatlan sikert. A szomszéd háztulajdonosok kilátásuk tönkretétele miatt egészen 1859 végéig kitartóan tiltakoztak: végül panaszaikat a legfelsőbb helyen, a Helytartóság is elutasította.

Részletrajz a Vigadó homlokzatáról
Jelzet: MNL OL, Tervtár, Feszl Frigyes-hagyaték (T 11), No. 1/11.

Feszl az általa készített tervrajzokért először 1000 Ft honoráriumban részesült (ugyanekkora összeget kapott Hild is az addig elvégzett munkájáért), a kivitelezés során pedig évi 2000 Ft-ra emelkedett a jövedelme. Feszl a neki ítélt honoráriumot kevesellte, és a külföldi gyakorlatra hivatkozva a kivitelezési összeg 3,5%-át, 10 500 Ft-ot kért, amit 1862-ben kézhez is kapott. 1865-ben újabb vitába bonyolódott a pesti tanáccsal díjazásáról: ekkor további 3500 forintot követelt a belső berendezés megtervezéséért, ezt azonban már nem ítélték meg neki.

Tervek a belső berendezésre: csillár a nagyteremben
JELZET: MNL OL, Tervtár, Feszl Frigyes-hagyaték (T 11), No. 3/b 38-39.

A csillár és a tükör díszítésénél egyaránt megfigyelhetőek a népies-nemzeti motívumok.
Jelzet: MNL OL, Tervtár, Feszl Frigyes-hagyaték (T 11), No. 3b/49.

A Vigadó kivitelezése közben egyéb súrlódások is adódtak, például Feszl mozaikkal kívánta díszíteni a belső felületeket, Pest város tanácsa viszont a falképeket részesítette előnyben, azzal az indoklással, hogy a külföldi monumentális középületekben is hasonló megoldásokat alkalmaznak. A freskók elkészítésével Lotz Károlyt (1833–1904) és Than Mórt (1828–1899) bízták meg, javadalmazásukat pedig állami ösztöndíjjal biztosították. A falképek témájául az Árgírus királyfi történetet, illetve Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjét választották. A csemegetár (büfé) falára került festményeken Attila és Mátyás király mondavilágának egy-egy nevezetes eseményét jelenítették meg. A lépcsőházi falképek nagy részének mozaikszerű aranylapjai Feszl eredeti elképzelését tükrözik, és a díszítőfestés is az ő tervezői munkája alapján készült. A Vigadó épületének kialakításában még sok más neves művész is szerepet játszott: a főhomlokzat oszlopainak táncoló figuráit Alexy Károly (1823–1880) készítette, az ablakok felett végigvonuló fríz királyi domborművei pedig Marschalkó János (1818–1877) érdeme. A műlakatosi munkák az Országos Levéltárban is tevékenykedő Jungfer Gyula (1841–1908) nevéhez fűződnek.
A nemzeti építőművészet kialakítására törekvő Feszl az 1859 és 1865 között épült Vigadóban sajátosan ötvözte a romantikus stílusjegyeket a keleties-népies elemekkel. Már kortársai is úgy vélték, hogy a magyaros jelleg leginkább a formabontó módon bajuszos férfifejekkel díszített oszlopfőiben, illetve a magyar huszárok mentéjének paszomány-ornamentikáját stilizáló vitézkötéses motívumaiban érhető tetten.

Görögös oszlopfő helyett magyaros férfifej
Jelzet: MNL OL, Tervtár, Feszl Frigyes-hagyaték (T 11), No. 1/11

Noha ma a magyar romantika legszebb darabjának és Feszl Frigyes főművének tekintjük a Vigadót, a maga korában nem aratott osztatlan sikert. Már építése során is számos kritika érte az épületet (például a nagyterem magassága miatt), elkészülte után pedig a kortársak elsősorban esztétikai szempontból marasztalták el az épületet. Mérvadó vélemények a különféle stílusok ötvözését (az utókorral ellentétben) nem újító egyediségnek, hanem az egyöntetűség hiányának értékelték. A legkíméletlenebb (és vélhetően ezért a legtöbbet idézett) kritikát Theophil Hansen (1813–1891) dán születésű, de elsősorban Bécsben foglalkoztatott építész fogalmazta meg, aki „kikristályosodott csárdásnak” nevezte a Vigadót. A neoklasszicista stílusban tervező, nagy elismertségnek örvendő Hansen nem értékelte nagyra magyar kollégája nemzeti romantikus útkeresését. Feszlt a túlnyomórészt negatív visszhang nagyon megviselte, ezt követően évekig nem tervezett semmit.

A hat év alatt megépült Vigadót ünnepi bál keretében avatták fel 1865. január 15-én. Az épületet elődjéhez hasonlóan kulturális művelődési intézményként használták, hangversenyeknek, báloknak és ünnepi fogadásoknak adott otthont. Falai között számos neves személy megfordult: Liszt Ferenc, Jókai Mór, Jászai Mari, ifjabb Alexandre Dumas, Bedřich Smetana, Claude Debussy, Johannes Brahms, Erkel Ferenc, Dohnányi Ernő és még sokan mások. Legutóbbi felújítása 2014 tavaszán fejeződött be.

Fotók: Czikkelyné Nagy Erika

Ajánlott irodalom

  • Komárik Dénes: Feszl Frigyes (1821–1884). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993.
  • Feszl Frigyes, 1821–1884. Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban. A kiállítás anyagát válogatta, a bevezető tanulmányt és a katalógust írta Komárik Dénes. Budapest, 1984.
  • Feszl Frigyes. Válogatta és szerkesztette Gerle János. Holnap Kiadó, Budapest, 2004.
  • Klein Rudolf A szecesszió: un goût juif? A szecessziós építészet és a zsidóság kapcsolata a Monarchiában

 

Utolsó frissítés:

2016.05.03.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges