Petrus Apianus német tudós

Petrus Bennewitz német tudós, a Lipcsei Egyetem diákjaként, humanista szokás alapján vette fel az Apianus nevet. Bécsben az egyetemen, annak a Georg Tannstetternek volt a tanítványa, aki a Lázár deák felmérései alapján készült Magyarország térképet a „Tabula Hungariae”-t, 1527-ben megszerkesztette. Apianus 1521-ben a baccalaureus fokozat megszerzése után Regensburgban, majd Landshutban doktorált. 1527-ben kapott egyetemi katedrát Ingolstadban. Itt felállított nyomdájában készült az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött, egyetlen példányban fellelhető és az UNESCO által 2007-ben a Világörökség részének nyilvánított első Magyarország térkép. A nyugati világban elsőként, Apianus dolgozta ki az ún. ”Pascal-háromszög” változatát. Az általa kifejlesztett módszer révén, a Hold állócsillagoktól való távolságának kiszámításával sikerült meghatározni a földrajzi hosszúságokat. A csillagászati számításokat tartalmazó Apianus által 1524-ben kiadott „Cosmographia kódex” máig a könyvtárak féltett kincse. A csillagász, földrajztudós, térképész professzort V. Károly német-római császár „udvari matematikus”-át az 1541-es Regensburgi Birodalmi Gyűlésen nemesi rangra emelte és „palotagróf”-fá nevezte ki. Ezzel Apianus is jogosulttá vált címerek adományozására.  

A Vas Megyei Levéltár őriz egy általa 1544-ben kiállított címeres levet, amelyben a császár meghatalmazása alapján egy Hans Oppnrieder nevű férfit nemesek közé emelt, és részére a szövegben részletesen leírt, szájukban ezüst gyűrűt tartó oroszlánokat ábrázoló címert állított ki. Apianust élete során több másik egyetemre is hívták, de ő megtartotta ingolstadti katedráját és működtette nyomdáját. A német reneszánsz kiemelkedő polihisztor tudósa, 57 évesen 1552-ben hunyt el. Nevét, immár kozmikus méretekben a Holdon egy kráter és az „19139-Apian” kisbolygó őrzi.