II. világháborús emlékművek (Dunaújváros)
Dunaújváros II. vh.
Avatás: 1985. december 7.
Alkotó: Palotás József
A dunaújvárosi temetőben 1985. december 7-én avatták fel a második világháború pentelei áldozatainak emlékére közadakozásból állított emlékművet. Az ünnepségen megjelent Knizse Gyula, a Fejér Megyei Pártbizottság titkára, Mádlné dr. Maár Ilona, a városi pártbizottság titkára, Pál Istvánné, a Hazafias Népfront megyei titkárhelyettese, Bognár Ferenc, a városi tanács elnökhelyettese és Sárközi György, a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) városi bizottságának titkára. A Bánki Donát Szakközépiskola irodalmi szakkörének műsora után Nics János, a Hazafias Népfront városi elnöke mondott beszédet. Ezt követően a városi pártbizottság, a városi tanács, a városi KISZ-bizottság és a városi Hazafias Népfront elnökség, valamint a körzeti népfrontbizottság képviselői megkoszorúzták az emlékkövet, majd az elhunytak hozzátartozói helyezték el virágaikat.[1]
Az emlékmű történetéről Tóth József – aki 1949-től 1985-ig pentelei népfronttitkár volt – 1995-ben írt könyvet. Ő javasolta 1982-ben az emlékmű építését, amelynek megvalósulását a könyv alapján a dunaújvárosi hírportál foglalta össze az alábbiakban:
Ma talán sokakat meglep, hogy az akkor létező egyetlen párt, az MSZMP városi bizottságán Grosch Andrásné politikai munkatárs azt közölte vele: semmi akadálya egy ilyen emlékmű felállításának.
Támogatta az ötletet Csima Sándorné városi népfront-titkár is – akkor. A penteleiek lelkesen fogadták az elgondolást: Emlékmű Bizottságot alakítottak, melynek tagjai Bogdán József, Horváth Lászlóné, Farkas Lajos, Bakos Antal, Dénes Ferencné, Farkas György, Tóth József lettek. 1983 decemberében már a tanácselnök, Sárosi József is azt mondta: emlékmű állításának nincs akadálya. A helyet is kijelölték a temetőben.
Ám Takács Imre, a megyei pártbizottság vezetője kijelentette: Amíg én itt leszek, Dunaújvárosban nem lesz emlékmű! Mi az, hogy még a neveket is felírni, akik közül sokan fasiszták voltak! Az egész ügyet állítsák le!
Sokáig senki nem mondta ki nyíltan, miért halódik a terv, pedig az áldozatok nevének felvéséséről már lemondtak a kezdeményezők. Akik közben gyűjtést is szerveztek a lakosság körében (637 család 107 710 forintot adott össze!), s maguk derítették fel az áldozatok névsorát.
Aztán 1984. szeptember 25-én a népfront városi elnöksége határozatot hozott, hogy leállítják az ügyet, (felelősöket nem keresnek, bár erre is elhangzott javaslat: Horváth János pártbizottsági munkatárstól), a pénzt zárolják, a bizottságot feloszlatják – amíg más, országos határozat nem születik…
Ekkor már megvoltak az emlékmű tervei (Palotás József szobrász készítette, ingyen), és megvoltak az emlékmű bazaltoszlopai a zalahalápi kőbányában (a bányamester szavai: Kibír még a magyar föld annyit, hogy ilyen célra ingyen adjanak!)
Az Emlékmű Bizottság ezek után (példátlan módon!) nem oszlott fel – csak meghúzódott a körzeti népfront-vezetőség mögött.
S lőn: 1985. februárjában a népfront, valamint a kormány tanácsi hivatala úgy foglalt állást, hogy lehetséges emlékművet állítani a II. világháború áldozatainak. Ettől fogva hiába volt minden huzavona: december 7-én felavatták a három kőoszlopból álló emlékművet, tábláján a hivatalosan jóváhagyott felirattal: A háború, a fasizmus dunapentelei áldozatainak emlékére – 1939-1945 – Pentele városrész lakói – 1985. Ám az áldozatok névsorát a bizottság tagjainak kellett titokban, egy kapszulában az emlékmű talapzatába csempészni…
E névsorral csak 1990-ben lehetett kiegészíteni a művet, dr. Varga Lajos, a város utolsó tanácselnöke támogatásával. Kilencvenkettő, a fronton elveszett katona, negyvennégy, a helyi hadműveletek során elesett, s ötvenhat, deportálás után a koncentrációs táborokban elhunyt, összesen százkilencvenkét ember nevét őrzi az utóbb felállított két márványtábla.
Ami egyben Tóth József és az Emlékmű Bizottság kitartó tagjainak emlékműve is.[2]
Jegyzetek
[1] Dunaújvárosi Hírlap. 1985. december 10. 8. p.
[2] https://www.duol.hu/hetvege/az-emlekmu-bizottsag-emleke-1094304/ Megjelenés: 2008. szeptember 27.
Várnai Gyula – Gyöngyössy Csaba: Dunaújváros köztéri szobrai. Székesfehérvár 1999. 160.p.
Várnai Gyula – Gyöngyössy Csaba: Dunaújváros köztéri szobrai. Székesfehérvár 1999. 161.p.
Dunaújvárosi Hírlap. 1985. december 6. 16. p.
Dunaújvárosi Hírlap. 1985. december 10. 8. p.
Dunaújvárosi Hírlap. 1990. november 6. 1. p.
Dunaújvárosi második világháborús emlékmű. Fotó: Dr. Pinczés Sándor/Köztérkép 2009.
Dunaújvárosi második világháborús emlékmű. Fotó: Dr. Pinczés Sándor/Köztérkép 2009.
Dunaújvárosi második világháborús emlékmű. Fotó: Dr. Pinczés Sándor/Köztérkép 2009.
Dunaújvárosi második világháborús emlékmű. Fotó: Dr. Pinczés Sándor/Köztérkép 2009.
Dunaújvárosi második világháborús emlékmű. Fotó: Dr. Pinczés Sándor/Köztérkép 2016.
Dunaújvárosi második világháborús emlékmű. Fotó: Dr. Pinczés Sándor/Köztérkép 2017.
