A hónap dokumentuma 2020. augusztus

Bándi István kitelepítését elrendelő véghatározat, 1950. augusztus 9.

A II. világháborút követően a győztes hatalmak szembekerültek egymással és létrejött a kétpólusú világ: az Amerikai Egyesült Államok vezette Nyugat és a Szovjetunió vezette Kelet, mely utóbbi tömbnek Magyarország is a tagja volt.

A szovjet vezetésben kialakult az az elképzelés, hogy a nyugati hatalmak Jugoszláviából, esetleg Ausztriából kiindulva, Magyarország területén keresztül támadást intéznek a Szovjetunió ellen, kirobbantva ezzel a III. világháborút. Ennek nyomán került sor Magyarország déli és nyugati határszakaszának megerősítésére, valamint a határsáv létrehozására, ahonnan 1950–1953 között, 3 nagyobb és 45 kisebb hullámban hurcoltak el az ÁVH-sokból és rendőrökből álló alakulatok olyan embereket, akikről feltételezték, hogy az ellenséges támadást valamilyen módon elő fogják segíteni. Ezek a személyek túlnyomó többségben a hortobágyi kényszermunkatáborokba kerültek, kisebb részben megyén belüli áttelepülésre kötelezték őket, egy részüknek pedig az ország másik felében jelöltek ki kényszertartózkodási helyet.

Ez utóbbi kategóriába tartozott Bándi István kocsmáros is, akit Barcsról telepítettek át a Szabolcs-Szatmár megyei Kisvárdára. A kocsmájában ugyanis magasabb beosztású személyek is megfordultak, akik anyagilag megengedhették maguknak, hogy nagyobb összegekben kártyázzanak, ezért a hatóság Bándi Istvánt „kizsákmányoló”-nak minősítette, és feleségével, két kisgyermekével, valamint édesanyjával együtt kitelepítette, elvette a házát és a kocsmáját is.

Sztálin 1953. március 5-én bekövetkezett halálát követően az új szovjet vezetés elismerte, hogy a III. világháború kitörésének valószínűsége 1953 közepétől fokozatosan csökkent. Ennek eredményeként Magyarországon is megszüntették a kényszermunkatáborokat, a kitelepítéseket és a kitiltásokat, de az érintett személyek nem térhettek vissza sem oda, ahonnan elhurcolták őket, sem pedig a határsávba. Ezt a megszorítást csak 1956 őszén, majd a forradalmat követően, 1957-ben oldották fel. Így a táborokból szabadult emberek rokonokhoz, barátokhoz, ismerősökhöz mehettek. Bándi István a Veszprém megyei Devecserre költözött a családjával együtt.

1956–1957 folyamán rendeletileg engedélyezték az elhurcoltaknak a visszatérést a határsávba, kérvényt adhattak be ház-, illetve földingatlan visszaigénylésre, legfeljebb 5000 Ft segélyre, valamint családonként 10 000 Ft hitel felvételére. Bándi István is élt ezzel a lehetőséggel, kérelme nyomán, 1957-ben mentesítették a házát az államosítás alól, és 1000 Ft segélyben részesült. A kocsmáját azonban nem kapta vissza, annak államosítását a hivatalos szervek törvényesnek nyilvánították.

A dokumentumot szöveghűen, de a könnyebb olvashatóság érdekében a helyesírási és gépelési hibák jelzés nélküli javításával közlöm.

Dr. Lesz Éva

Másolat                                                                                  sz.: 1914. július 22. apja: János

                                                                                               anyja: Kovács Julianna

Barcsi járási kapitányság. Szám: 904/1950.

Véghatározat

Bándi István (név) korcsmáros (fogl.), barcsi lakosnak a 8.130-1939. M. E. sz. rendelet 1. §-ának 1. pontja és a 228. ele/1948. LV/1. B. M. sz. rendelet 2. §-a alapján kitiltását rendelem el azzal, hogy tartozik jelenlegi lakóhelyét elhagyni és Szabolcs megye Kisvárdai járás kényszertartózkodási helyre távozni.

A kényszertartózkodási helyül kijelölt járást a kiutasított személy nem hagyhatja el. E tilalom megszegése azonnali rendőrhatósági őrizet alá helyezést (internálást) von maga után.

Indoklás

Nevezettnek a községben való tartózkodása a közrend és közbiztonság szempontjából aggályos.

Nevezett eddigi lakóhelyéről való kiutasítása és új lakóhelyének elfoglalása közérdekből szükségessé vált.

E véghatározatot az 1929: XXX. tc. 56. §-a alapján fellebbezésre való tekintet nélkül, azonnal végre kell hajtani.

E véghatározat ellen fellebbezésnek helye nincs.

Rendőrkapitányság Barcs                                                 Rétsági Járási kapitányság vezetője h.

1950. évi augusztus hó 9. nap

Az előttem kihirdetett és kitiltásomat elrendelő véghatározatot átvettem.

Barcs, 1950. VIII. 9.

                                                                                                                  Bándi István

Az irat jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára XXIII. 201. Barcsi Járási Tanács iratai (tanácsülési jegyzőkönyvek). Melléklet: A Barcsi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága 14-312/1956. sz. irata.

Írógéppel készült, aláírás (azaz hitelesítés) nélküli másolat.