Nyitott könyveink 1. – Iklódy-Szabó Andor: Emlékezések 1880-1939

Iklódy-Szabó András – Szűts István Gergely (szerk.): Iklódy-Szabó Andor: Emlékezések 1880-1939. (Veszprémből-Veszprémbe IV.) Veszprém, 2020.

Iklódy-Szabó Andor nyugdíjazása után, több részletben írta meg életének történetét. A visszaemlékezések kalandos úton - a háborút, a kitelepítést és az 1956-os emigrációt is átvészelve – fenn maradtak, és az unokának, Iklódy-Szabó Andrásnak köszönhetően majd fél évszázaddal később közgyűjteménybe kerülhettek.

Iklódy-Szabó Andor pénzügyminisztériumi államtitkár zavarba ejtő pontossággal és részletességgel írta meg visszaemlékezését születésétől nyugdíjazásáig.A 2020-ban megjelent kötetben (bemutatójára reményeink szerint idén ősszel már lesz lehetőség) olvashatunk veszprémi gyermekéveiről, csopaki és füredi nyaralásairól, a Balaton-parti elit társas életének részleteiről. Példaként említhetnénk a nyaraló családok felsorolása és bemutatása mellett a Tanácsköztársaság alatt Füredre menekültek mindennapjait.
A könyv második felében a két világháború közötti budapesti gazdasági és gazdaságpolitikai élet valamint a pénzügyminisztérium irodáinak eddig ismeretlen hétköznapjairól kaphatunk eddig nem ismert képet. Iklódy-Szabó Andor számtalan érdekes története közül, kedvcsinálónak most egy - a karantén idején meg inkább vágyott - balatoni vitorlásverseny részleteit ismertetjük.

„...1911-ben nyert édesapám a Sólyommal egy vitorlás versenyt Balaton-Földváron. A régi versenyzők, gr. Nádasdy Ferencz, gr. Eszterházy Mihály, br. Inkay István és Ádám Károly már nem voltak életben. A két első yachtja elkerült a Balatonról, Ádámék hajóját a Kis hamist gr. Széchenyi Emil vette meg. A hajó Balaton-Földváron horgonyzott, ahol közben szép móló épült, amely védelmet nyújtott a hajóknak a hullámverés ellen. Gr. Széchenyi Emil a b.füredi Yacht Club commodore-ja volt ugyan, de nem versenyzett. Néhány év óta új passionatus vitorlázója volt a Balatonnak, Littka Ernő. Hajója a Hunnia Balaton Földváron horgonyzott. Evvel a hajóval vette fel a versenyt a Sólyom s a versenyszabályok szerint circa 30 perc előnyt adott a Hunniának.
A verseny napján reggel korán indultunk édesapámmal, a Sólyommal Földvárra. Édesapám kormányozta a hajót, amelyen három matróz volt a versenyre való tekintettel: Horváth Gyula, Pálfi Gyula és Szentes Sándor. Én, mint tartalék kormányos szerepeltem, de csak szemlélő maradtam, mert édesapám végig kormányozta a versenyt. A verseny a Földvár, Szemes, Akali háromszög távján folyt le, amit háromszor kellett megfutni. Mikor háromszor végig vitorláztuk a pályát, lehorgonyoztunk s figyeltük a Hunniát, amely messze elmaradt mögöttünk. Közben édesapámmal beleugrottunk a vízbe, megfürödtünk s öltözködés közben vártuk a Hunnia beérkezését. Az órát figyelve láttuk, hogy a Sólyom győzött s mikor a Hunnia beérkezett, leeresztettük, majd újra felhúztuk a hajó lobogóját. A szabályok szerint így üdvözli a győztes a legyőzöttet. A verseny szépen folyt le, édesapámat, mint győztest nagyon ünnepelték.”