I. világháborús emlékművek (Kajászó)

Kajászó

Avatás: 1939. szeptember 5. (felállítás)

Alkotó: Bory Jenő

Sárközy Ferenc bronzöntő

Kajászószentpéteren 1923. július 29-én megjelent Hubay János nyugalmazott ezredes a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság (HEMOB) képviseletében a közgyűlésen, és lendületes szavakkal apellált a község hazafias érzületére, valamint bemutatta a magával hozott tizenöt–húsz kész emlékszobor tervezetet a hősök emlékének megörökítéséhez. Nem volt egyszerű dolga a közgyűlésen. „Vezető jegyző megjegyezte, hogy a községnek nincs alkalmas térterülete se, ahol a hősök emlékéhez méltó háttérrel el lehetne helyezni ily nagy kaliberű szobrokat, a községház előtti keskeny virágos kert sem képes azok egyikének sem a befogadására, ezért díszes márvány emléktábla mintáknak a bemutatását kérné, amit célszerűen lehetne a községház címer részén befalazni. Alcsút község úgy is szinte ily emléktáblával örökítette meg hőseinek emlékét… Hubay János ezredes úr azonban kifogásolta a vezető jegyző túl szerény indítványát, s kijelentette, hogy az Országos Bizottságuk megrovással illeti az ő kerülésükkel emeltetett alcsúti emléktáblát, s Országos Bizottságuk nevében határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy minden községben emlékszobornak kell létesülni.” A képviselő-testület ezek után határozatot hozott egy emlékmű megrendeléséről.^[1]A határozatot hamarosan megfellebbezte néhány képviselő-testületi tag, és újabb közgyűlés kitűzését kérték egy kisebb kaliberű emlék felállításának lehetőségéről.  Ezen a közgyűlésen vezetőjegyző ismertette, „hogy a fellebbezett határozat tárgyalása során is kifejtette a kívánt túl nagy áldozatkészség feletti aggodalmait, Hubay János ezredes úr agitálásával szemben, midőn azonban azt látta, hogy a képviselő-testület jelenlevő néhány többi tagja szembe helyezkedni nem akart vagy nem tudott az ezredes úr hazafiasan katonás kívánságának, – ő mint jegyző a kormányhatalom képviselőjének érezvén magát, sem ellene szavazással, sem fellebbezéssel nem akarta a képviselő-testület váratlanul fellobbant túl nagy áldozatképességű hazafias érzelmét megtámadni. Vezetőjegyző kijelenti, hogy ezen fellebbezések folytán – de a törvényhatósági jóváhagyás hiányában is – az előző határozat jogerőre nem emelkedett, így ezt az abszurd határozatot még vissza lehet csinálni, ezért a fellebbezések beérkezte után az elöljáróság nevében sürgős állami távirattal visszarendelte a HEMOB-nál Marton János községi bíró aláírása és a község pecsétjével megrendelt szobrot, mert a vezetőjegyzői "bevárandó jogerősségre" hivatkozó kifogásai dacára sem ment el az ezredes úr addig, amíg a bíró a megrendelést alá nem írta, mert az ezredes úr szavai szerint: "az agitálása mögött áll nemcsak a vármegye, de a kormány és a törvény is." !! Előadó a közhangulat ismeretében javasolja az alcsúti felavatott emléktáblához hasonlatos, a községház falába befalazható olyan díszes márvány emléktáblának megrendelését, amelyre a község elesett hőseinek neve egy később megállapítandó szép hazafias jelmondat után arany betűkkel legyen reá vésve.”^[2]

A történtek után, 1939. szeptember 5-én szállították haza és állították fel Kajászószentpéter község hőseinek emlékét megörökítő bronz szobrot Budapestről. A patinás bronzszobor súlya 350-400 kilogramm, melyet Sárközy Ferenc bronzöntő öntött. A hősi szobrot Bory Jenő szobrászművész tervezte és készítette hétezer-háromszáz aranypengőért A hősi szobor ára a község lakosságának adományaiból, a vadászati haszonbér felajánlásából, táncmulatságokból, valamint jótékony célú előadások tartásából adódott össze. A hősi szobortartóra Dreher Jenő földnagybirtokos ezer pengőt adományozott.^[3]

Jegyzetek