I. világháborús emlékművek (Csákberény)

Csákberény

Avatás: 1939. május 7.

Alkotó: Fülöp Elemér, Vignáli Rafael bronzöntő

A csákberényi jegyző 1932. június 28-án a hősi emlékmű megvalósítása érdekében tett javaslatot a képviselő-testületnek, amely több felszólalás után úgy határozott, hogy a községi pénztár bevételeiből és a "hősi emlékműalap" felhasználásával felállítja a község hősi halottainak emlékművét. A képviselő-testület felszólította az elöljáróságot, hogy illetékes helyen tájékozódjon arról, milyen megfelelő emlékművet lehet létesíteni mintegy 4000 pengő költséggel, és tegyen részletes érdemi javaslatot a legközelebbi gyűlésen a mintákról.^[1]        

Tompa Miklós jegyző arról tájékoztatta a képviselő-testületet augusztus 13-án, hogy sikerült beszereznie egy megfelelőnek tűnő hősi emlékműtervet. A képviselő-testület a bemutatott tervet, illetve egy hasonló kivitelű és kb. 4000 pengő költségű emlékművet megfelelőnek talált, és határozatot hoztak a költségek biztosításáról. A községbeli hősök emlékművére adományokból már ezer pengőt meghaladó összeg rendelkezésre állt, azt azonban nem remélték, hogy társadalmi úton sikerül összegyűjteni az emlékmű költségére a szükséges kb. 4000 pengőt.  Mivel a községi pénztár az előző évi megtakarításokból és a bevételi többletekből felesleggel rendelkezett, a képviselő-testület alkalmasnak találta az időt az emlékmű létesítésére.^[2]

Az 1933. évi jóváhagyott házipénztári költségvetésben előirányzott 3000 pengővel a hősi emlékmű felállításához szükséges összeg fedezve volt, ezért az emlékmű létesítésének előkészítésére egy bizottságot választott a képviselő-testület 1933. február 6-án.^[3]

Az emlékmű építésének további története nem ismeretes, néhány évvel később, 1939. májusában szóltak a híradások az avatásról. Az ünnepségen megjelent Jankovics Miklós főispán is, a szoboravatást pedig ünnepi szentmise előzte meg.^[4]  Az avatóbeszédet József főherceg tartotta, Fülöp Elemér szobrászművész alkotását pedig dr. Czermann Antal volt országgyűlési képviselő adta át a községnek.^[5]

Az alkotáson látható felirat szerint a bronzöntést Vignáli Rafael végezte. Az emlékművet 1990-ben az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc, valamint a második világháború áldozatainak emlékére állított emléktáblákkal egészítették ki, amelyek a szobrot körülvevő falon kaptak helyet. Az 1990. május 27-én rendezett avatáson Rigó István nyugdíjas iskolaigazgató mondott beszédet. A Berhidi Mária által tervezett emlékmű leleplezése után Hegyi Károly római katolikus plébános és P. Tóthné Szakács Zita református lelkész tartott megemlékezést.^[6]

Jegyzetek