A hónap dokumentuma 2018. február
Beszédvázlat a magyar-szovjet barátsági szerződés megkötésének 20. évfordulójára
A hónap dokumentumául választott írás apropóját az adja, hogy 70 évvel ezelőtt, 1948. február 18-án írta alá Moszkvában Dinnyés Lajos miniszterelnök és Vjacseszlav Mihajlovics Molotov külügyminiszter, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese a magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. A dokumentumot megerősítő iratokat a szerződő felek 1948. április 21-én, Budapesten kicserélték, és ezzel az egyezmény érvénybe lépett.
A húsz évre szóló szerződésben a felek kötelezték magukat arra, hogy fellépnek mindenfajta, Németország vagy vele szövetséges állam részéről történő támadás ellen, részt vesznek minden olyan nemzetközi akcióban, amely a béke fenntartására irányul és kölcsönösen segítik egymást, ha bármelyikük háborúba keveredik Németországgal vagy annak bármelyik szövetségesével.
Továbbá nem vesznek részt olyan szövetségben vagy akcióban, amely a másik szerződő fél ellen irányul, egyeztetnek egymással a mindkettejüket érintő, fontos nemzetközi kérdésekben, valamint fejlesztik az egymás közötti gazdasági és kulturális kapcsolatokat.
A szerződő felek megállapodtak abban is, hogy a húsz év elteltével továbbra is életben marad a szerződés még további öt évig, ha a lejárat előtt egy évvel egyik fél sem kéri írásban annak megszüntetését.
Tehát a szerződés hivatalosan az esetlegesen újjáéledő német agresszió elleni kölcsönös katonai segítség megkötésére irányult, valójában azonban azt célozta, hogy megakadályozza Magyarország bármiféle, Szovjetunió-ellenes szövetséghez való csatlakozását.
Ez a szerződés része volt a kelet-európai szovjet tábor kialakulásának, ugyanis a Szovjetunió valamennyi, a nyugati határán lévő országgal hasonló szerződést kötött.
A hónap dokumentumául választott beszédvázlat ezen szerződés megkötésének húszéves jubileuma alkalmából tartott ünnepségre készült. Az irat a Magyar-Szovjet Baráti Társaság iratai között található. Ez az egyesület Magyar–Szovjet Művelődési Társaság néven alakult 1945 januárjában, azzal a céllal, hogy elmélyítse a magyar–szovjet barátságot, valójában azonban a szovjet típusú kommunista rendszert próbálta népszerűsíteni. 1948-ban vette fel a Magyar–Szovjet Társaság nevet, amely azonban az 1956-os forradalom idején szétesett, majd 1957 nyarán Magyar–Szovjet Baráti Társaság (MSZBT) néven szervezték újjá. A rendszerváltás idején az MSZBT is széthullott.
A dokumentumot az alábbiakban, a jelenleg érvényes helyesírási szabályok alapján közlöm, a szövegben a közérthetőséget és az egyértelműséget segítő módosításokat végeztem el.
A dokumentum jelzete: MNL SML X. 37. Magyar-Szovjet Baráti Társaság iratai
Dr. Lesz Éva
Beszédvázlat
A Magyar-Szovjet Barátsági Szerződés megkötésének
20. évfordulójára
Az 1968.1 február 18-án megkötött magyar-szovjet Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Egyezmény új történelmünk egyik legfontosabb eseménye volt. Ez a szerződés volt a magyar felszabadulás betetőzése, és mai fejlődésünk, jövőbeni eredményeink legfontosabb záloga.
Húsz évvel ezelőtt Magyarország hatalmas osztályütközet hadszíntere volt. Az országgyűlési választásokon fölénybe került baloldali erők, a kommunisták vezetésével harcban álltak a mindenre kiterjedő néphatalom megteremtéséért. A belső reakció az imperialista nagyhatalmaknál keresett és talált segítséget.
Ebben a helyzetben kötöttük meg a kölcsönös Barátsági és Segítségnyújtási Egyezményt a Szovjetunióval. Enélkül el sem lehet képzelni, hogyan tudtuk volna feltartóztatni az imperialista nagyhatalmak reánk nehezedő nyomását, hogyan tudtuk volna végigvinni a szocialista forradalmat, hogyan védelmeztük volna meg új rendünket, a népi demokratikus Magyarország szabadságát és függetlenségét.
Az úri rend vesztett háborújában legyengült, az újjáépítés és a belső átalakulás problémáival küzdő Magyarországot 20 évvel ezelőtt a tőkés nagyhatalmak olyan országnak tekintették, amelynek az erő pozíciójából diktálni lehet.
Az egyezménnyel megváltozott hazánk nemzetközi státusza, országunk a szocialista nagyhatalom, a Szovjetunió szövetségese lett. Biztonságunkat az a nagyhatalom szavatolta, amely döntő csapást mért a hitleri fasizmusra, s a háborúból a legerősebb hatalomként került ki. Az egész világ számára nyilvánvalóvá vált, hogy aki Magyarországra kezet emel, az legyőzhetetlen erővel, a Szovjetunióval és szövetségeseivel kerül szembe. Sok évszázad keserű tapasztalatai után végre megtaláltuk helyünket a világban.
Bátran elmondhatjuk, hogy ezer éves történelmünk során 1945-ig nem volt olyan nagyhatalom, amelyet igazán önzetlen barátunknak tekinthettünk volna. Addig minden nagyhatalom, amellyel kapcsolatba kerültünk, csak arra törekedett, hogy leigázzon, kifosszon bennünket. Népünk történelme során először talált olyan barátot, a Szovjetuniót, amely felszabadította az évszázados német nemzeti elnyomásból, és amely társadalmi rendszerénél fogva önzetlen és tartós barátja akar és tud is lenni.
Megszűnt az a kétségbeejtő szerep, amelyet egykori uraink önös érdekei teremtettek hazánkban. Új típusú kapcsolat jött létre egy nagy ország és egy kis ország között, az egyenjogúság, a kölcsönös tisztelet, az egymás érdekeinek megbecsülése alapján. Ilyen viszonyok csak a szocialista országok között lehetségesek, mert kapcsolatainkat a közös eszmék, a közös célok szabályozzák.
Társadalmunk szocialista átalakulása mellett a Szovjetunióhoz fűződő új típusú kapcsolatainknak is döntő szerepe volt abban, hogy gyorsan vihettük végbe a háború utáni újjáépítést, és a nagyiramú gazdasági fejlődés útjára léphettünk. Az elmaradt Magyarország jelentős ipari állammá vált, amellyel több, mint száz ország tart fenn kereskedelmi kapcsolatot.
Jogos a kérdés, hogyan valósulhat meg a 220 milliós Szovjetunió és a 10 milliós Magyarország között az ilyen típusú kapcsolat. Hiszen a Szovjetunió aránytalanul nagyobb gazdasági lehetőségekkel, tudományos eredményekkel rendelkezik.
A magyar-szovjet kapcsolatban, mint általában a szocialista országok egymás közötti viszonyában, döntő szerepük van eszmei és erkölcsi tényezőknek is, a szolidaritásnak, a segítőkészségnek. Éppen ezért igen nagy az olyan esetek száma, amikor a kölcsönösségen túl a Szovjetunió önzetlen nagylelkűsége, áldozatvállalása érvényesült velünk szemben. Ez különösen megmutatkozott az ellenforradalmi pusztítás okozta gazdasági károk helyreállítása idején. Nem hiába nevezzük az 1956-os ellenforradalom leverését hazánk második felszabadításának, a szovjet hadsereget szabadságunk megmentőjének és őrzőjének, a szovjet népet a magyar nép legjobb barátjának.
Amint 1945-ben a Szovjetunió volt, aki legelőször segítette élelemmel az éhező Budapestet, ugyanúgy a szovjet nép, a Szovjetunió kormánya segítette elsőnek az 1956-os ellenforradalom után élelemmel, nyersanyaggal hazánkat, hogy az élet újra megindulhasson, hogy mielőbb kiheverjük a pusztulást, eltüntessük a romokat, hogy normalizálódjon az élet hazánkban.
A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kapcsolatai a felszabadulás után nem spontán fejlődtek, hanem a kölcsönösen előnyös államközi szerződések megkötése alapján, amely az 1948. február 18-án megkötött Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Egyezménnyel kezdődött és folytatódik egész napjainkig.
A kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatoknál a Szovjetunió messzemenően figyelembe veszi érdekeinket, gazdasági fejlődésünk perspektíváit a szocializmus teljes felépítésében.
A tőkés világ értetlenül áll az olyan tényekkel szemben, mint pl.: a Barátság Olajvezeték létesítése, amely nagyrészt szovjet segítséggel épült. Nem értik, hogyan lehetséges, hogy a gyorsan fejlődő magyar ipar főképpen nyersanyagot és energiahordozókat kap a Szovjetuniótól, amiért elsősorban munkaigényes késztermékkel fizetünk. Ez nagy lehetőséget ad egyes iparágaink fejlesztésére és a termelés növelésére.
A magyar-szovjet áruforgalom fejlődésében új szakaszt nyitott az 1966-1970. évre szóló, hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás. E megállapodás értelmében 1970-ig 70%-kal fog nőni a kölcsönös áruszállítás mennyisége.
Az együttműködés kiszélesítésére jellemző, hogy amíg az előző években 40-50 szakértőnk utazott a Szovjetunióba tájékozódás céljából, ma már több száz szakemberünk konkrét célkitűzéssel utazik ki a Szovjetunióba.
A baráti kereskedelmi kapcsolatokat szűkebb hazánk, Somogy megye viszonylatában is megtalálhatjuk. Megyénk – mezőgazdasági jellegénél fogva – nagy jelentőségű mezőgazdasági gépeket, traktorokat, kombájnokat és egyéb mezőgazdasági gépeket vásárol a Szovjetuniótól. Ezek a munkagépek megkönnyítik dolgozó parasztságunk életét.
Kedves Elvtársak!
Mindannyiunk által ismert tény, hogy az elmúlt év szeptember 8-án a magyar-szovjet barátsági szerződést újabb két évtizedre felújítottuk, illetve aláírtuk. Ezzel új szakaszt nyitottunk kapcsolataink és együttműködésünk fejlődésében. Újabb két évtizedre megalkottuk a termékeny összefogás programját.
A magyar párt és kormány, az egész magyar nép nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy továbbra is tartós alapokra épül a számunkra oly értékes összefogás. Büszkék vagyunk a szovjet néphez fűződő testvéri barátság újabb bizonyítékára. A magunk munkája mellett ennek a barátságnak köszönhetjük, hogy ma emelt fővel állhatunk a szabad nemzetek táborában.
Az 1948-ban aláírt szerződés mérlegének legfontosabb pozitívuma, hogy az évtizedekre visszanyúló magyar-szovjet kapcsolatok 20 év alatt szoros, testvéri szövetséggé kovácsolódtak. Ennek a szövetségnek az erősítése a magyar nép nemzeti érdeke volt és marad a jövőben is. Függetlenségünk megőrzése, további fejlődésünk biztosítása elválaszthatatlan a magyar-szovjet barátságtól.
A szerződés minden szavából valóság lett. A szerződésben lefektetett elvek és törekvések sikerének legfőbb forrása, hogy testvéri barátságunk és szövetségünk a proletár internacionalizmus alapján áll, céljaink, elveink közösek, pártjaink, kormányaink a legfontosabb kérdésekben azonos nézeteket vallanak. Barátságunk az emberek millióinak barátsága, az egész magyar társadalom ügye. Magyarország és a Szovjetunió együtt halad a történelem útján a szocializmus és a kommunizmus felé. A Szovjetunió a kommunizmus építésében elért sikereivel, következetes békepolitikájával erősíti a szocializmus és a béke hadállásait.
A történelem folyamán a magyar nép sorsa összefonódott a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal. Hazánk felszabadulása után az októberi forradalom útján megtaláltuk népünk felemelkedésének, anyagiakban és kultúrában gazdag élete megteremtésének lehetőségét. Az elmúlt évben aláírt, újabb két évtizedre szóló szerződés kedvező feltételeket teremt együttműködésünk továbbfejlesztéséhez.
A magyar-szovjet barátság nem irányul egyetlen ország ellen sem, és nem táplál békeellenes törekvéseket. A mi barátságunk a szabadságért, a demokráciáért vívott nehéz harcban született és edződött.
Kedves Elvtársak!
Az elmúlt húsz esztendőben a magyar nép többet kapott emberségből, emberhez méltó életből, mint az egész előző évszázadban. A megújított szerződés pedig ismét teljes gazdaságában biztosítja számára a két ország összefogásában rejlő nagy lehetőségeket.
Minden okunk megvan arra, hogy bizakodva tekintsünk a jövőbe. A magyar-szovjet Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Egyezmény olyan keret, amelyet népeink örök barátsága, és a célok teljes azonosságára épülő testvérisége tölt meg mindennél értékesebb tartalommal.
