A hónap dokumentuma 2018. augusztus

Széljegyzet egy soha meg nem történt partraszállás margójára.

 

Churchill álma, egy soha meg nem történt partraszállás…

  Rövid leírásomban egy 1945-ben keletkezett főispáni jelentésben leírt tragikus esemény háttértörténetét szeretném ismertetni. Egy nem szokványos harctéri bevetést, és annak végzetes kimenetelét, a balszerencsék láncolatát. A történet 2016-ban kelt életre jelen sorok írója szeme láttára egy kutatói megkeresést követően, ahol információt kértek egy a Somogy megyei Mezőcsokonya határában lezuhant brit Halifax bombázóval kapcsolatban. Ennyi információval futottam neki akkor a keresésnek. A Somogy Megyei Levéltárban sajnálatos módon ennek a történetnek csak egy morzsája található. De ez a morzsa, ez a néhány sor, apró adalék egy olyan történethez, amely közvetve kapcsolódik Sir Winston Churchill és a brit vezérkar soha meg nem valósuló álmának, a szövetségesek balkáni partraszállás tervéhez, és egy katonai ellenállás felélesztéséhez a német megszállás felé sodródó Magyarországon. A brit miniszterelnök terve soha nem jutott el a tényleges hadműveleti tervezés fázisáig. Legutolsó alkalommal 1944 szeptemberében Quebecben kérte Roosevelt elnököt az új frontvonal megnyitására. Az Egyesített Vezérkari Főnökség azonban nyilvánvalóvá tette, amíg Olaszországban harcok folynak, esélytelen katonai haderő elkülönítése egy az Isztriai-félszigeten történő partraszállásnak, és a hídfőállásból a Balkán és Magyarország felszabadítására tett kísérletnek, megelőzve az oroszokat.[1]   

A SZEB Amerikai és Brit Missziója

  Az ideiglenes Nemzeti Kormány küldöttsége 1945. január 20-án aláírta Moszkvában a fegyverszüneti egyezményt. Magyarország számára ténylegesen 1945. április 12-én ért véget a háború és szűntek meg a harccselekmények. A frontvonal és vele együtt az utolsó német katona is elhagyta hazánk területét. A fegyverszüneti szerződés értelmében Magyarországon a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) vette át a hatalmat. Március 28-án tartotta első ülését Debrecenben, majd április 12-én a SZEB Budapestre tette át székhelyét. A SZEB működése mellett tevékenykedő Amerikai és Brit Misszió céljának tűzte ki, hogy felkutatják az összes amerikai és brit katona sírját, hazaszállítják, illetve egy a hősöknek kijáró katonai temetőben gyűjtve össze helyezik örök nyugalomra fiaikat. Az 1945. május 20-án lezárt lista szerint a 15. AAF (15. Amerikai Légi hadsereg) 1698 főt vesztett Magyarország légterében. Közülük 1069 fő eltűnt (MIA – Missing Aircrew) és 481 fő hadifogságba esett (POW – Prisoner of War). 148 fő esetében a 15. AAF statisztikái nem tudtak választ adni a repülők sorsára.[2] A RAF veszteségei ilyen részletekben nem ismeretesek. Az Amerikai Misszió kérésére a magyar hatóságok részletes listát állítottak össze a lezuhant gépek és személyzetükkel kapcsolatban. Az idevonatkozó Somogy vármegyei iratok intézményünkben megtalálhatóak.
  A Szövetséges Ellenőrző Bizottság kérésére az 1945. július 31-i dátummal keltezett 5788/1945. M.E. szám alatt Hives Henrik miniszteri tanácsos, a miniszterelnök rendelete nyomán fordult a vármegyék vezetéséhez, melyben a következőkre kérte a főispánt, „Felhívom, közölje pontos megjelöléssel a háború alatt és után a törvényhatóság területén meghalt amerikai katonák sírjainak pontos helyét. Közölje ugyancsak az elesett személyazonosságára vonatkozó esetleges adatokat, ezeknek hiányában egy jegyzéket a lelőtt, vagy leszállásra kényszerített gépekről, amely azokat hely, időpont és géptípus szerint tünteti fel. Kérem a fentiek legsürgősebb végrehajtását.”[3]A miniszterelnökség iratát 1945. augusztus 8-án iktatták be Kaposváron a főispáni hivatalban 365/1945. szám alatt. Vidovics Ferenc főispán azonnal utasította a járási főjegyzőket és Kaposvár polgármesterét. Kérését a következőkkel zárta: „… Felhívom, hogy a fentiek legsürgősebb végrehajtásáról gondoskodjék és a küldött adatokat pontos és áttekinthető kimutatásba foglalja.”[4]

A belügyminiszter 160.726/1945. B. M. számú rendelete nyomán az 1945 júniusában alakult VII. fegyverszüneti osztály vezetője, Dr. Keszthelyi Nándor augusztus 7-én a vármegyékhez és a törvényhatósági joggal bíró városokhoz fordult: „Felkérem Főispán Urat, utasítsa a városi és községi hatóságokat, hogy állítsanak össze és jelentsék azonnal az elesett amerikai hadseregbeli katonáknak mindazon sírhelyét, amelyek törvényhatósága területén találhatók. Egyúttal jelentsék azt is, hogy hol, mikor, milyen körülmények között találtak amerikai repülőgépet törvényhatósága területén és jelöljék meg a lehetőség szerint a repülőgépek típusát, valamint azt, hogy mi történt a repülőgép felszerelésével, a repülőgépen tartózkodó személyekkel és azok tárgyaival.”[5]Az iratot 1945. augusztus 12-én érkeztették 377/1945. szám alatt. A főispán augusztus 17-én megismételve a kérést, utasította a járási főjegyzőket és Kaposvár polgármesterét: „… Fentiekre vonatkozó jelentését teljesen külön tegye meg a folyó évi aug. 8-án 365/1945. főisp. szám alatt kért jelentésétől, melyre vonatkozó jelentését ezúton sürgetem.”[6] 10 napos sürgős elintézésű határidőt adott meg Vidovics Ferenc Főispán.

  Az Olaszországból felszálló szövetséges repülőgépek a legtöbb esetben a Dunántúl és Somogy vármegye felett elrepülve hajtották végre bevetéseiket. A lezuhant, vagy megrongálódott és kényszerleszállt repülőgépekből nem egy a megye területén végezte. Szeptember 18-ig bezárólag minden főjegyző, és Kaposvár város polgármestere leadta jelentését.
A jelentésekben amennyire lehetett, a közigazgatási elöljárók megpróbálták a legpontosabban leírni a lezuhant gépek típusát, illetve a repülőszemélyzettel történteket. Sajnálatos módon a Somogy Megyei Levéltárban nem találhatók meg a csendőrőrsök beszámolói, napi jelentései. A lezuhant repülőgépeket a katonaság beérkezéséig a csendőrök őrizték. A roncsokat a katonaság elszállította. Ennek ellenére nem egy helyen került elő egy-egy olyan fészer, ól, padlás, kerítés ahol a repülőgépek alumínium lemezeit használták fel a leleményes falusiak.

 

A Royal Air Force veszteségei, egy gép, amely nem illik a sorba…

   A főispánhoz beérkezett jelentésekben nem csak amerikai, hanem több brit gép is szerepel. Az egyik a barcsi járásban Potonynál zuhant le. (Valószínűleg a 40. Squadron[7], kétmotoros Wellington típusú bombázója.)[8] Egy másik Tab község felett zuhant le.[9] A írásomban szóban forgó bombázó Mezőcsokonya határában, Középnyíres pusztánál csapódott a földbe. A kaposvári járás főjegyzőjének, dr. Vermes Dezsőnek augusztus 23-án, Kaposváron kelt 2376/1945. számú jelentésében a következőket közölte a főispánnal:
„Tisztelettel jelentem, hogy a kaposvári járás területén:

1./ Mezőcsokonya községben Nyíres pusztán a temetőben van eltemetve 8 összeroncsolt és elégett holttest. Személyazonosságuk megállapítható nem volt…

3./ 1944. július 4-én egy Halifax rendszerű repülőgépet lőttek le Mezőcsokonya község határában, amely darabokra törve zuhant le Középnyíres pusztánál, majd kigyulladt és elégett. A felszerelési tárgyak és 8 főnyi személyzet elégett…”[10]

Minden kétséget kizárólag az 1. és 3. pontban jelzett repülőgép ugyanazt a gépet jelenti. Mezőcsokonya határában egyetlen bombázó zuhant le a háború alatt.

A repülőgép lezuhanásáról a megyei sajtó nem írt egy sort sem. Ami szokatlan annak tükrében, hogy a két vezető somogyi napilap egyike sem ropott örömtáncot a brit „légi kalózok, terroristák” halála felett, ahogy azt megtették más esetekben. Nincs információ arra nézve, hogy az eseményről készült-e híranyag, tudósítás. Amennyiben igen, a katonai cenzúra nem engedélyezte a közlést? A mezőcsokonyai jegyző sem tett jelentést írásban az alispán felé az alispáni hivatal iktatókönyve szerint. A jegyzőségi iratanyag erősen hiányos, segédkönyvek és iratok hiányában ismeretlen a helyi közigazgatás tevékenysége az esettel kapcsolatban.  A mezőcsokonyai halotti anyakönyvekben nem jegyezték be a haláleseteket.
A Pataky Iván - Rozsos László - Sárhidai Gyula szerzőhármas által írt Légi Háború Magyarország felett I-II. című monográfia II. kötetében a 258. oldalon 1944. július 4-i dátummal a következő szerepel: „1944. VII.4. Nincs adat, (saját adat szerint 2 Wellingtont lelőttek)”[11] majd a 261. és 262. oldalon 4-4 brit nemzetközösségi áldozat szerepel a július negyediki napon.

„1944. VII. 4. Sq. Leader S. P. V. Bird         P.        age 24             RAF
Fl. Off. K. P. MCL. Cran         A. G.   age 35                        
Fl. Serg. P. Lake                       N.                                RAF   
Fl. Serg. A. A. Lee                    W. O.                          RAF
-----------------------------------------------------------------------

1944. VII. 4. Pil. Off.  H. Pearson                 F. E.                            RAF
Fl. Serg. R. Radford                 A. G.   age 20             RAF
W. Off.   D.D.G. Stewart           N.        age 21             Can.
W. Off. M. Tilmont                    A. G                            Francia”    [12]

A 259. oldalon egy másik kiegészítő jegyzék harmadikáról negyedikére négy ismeretlen típusú gép elvesztését közli.[13] Az 5 gép elvesztését a német 4. éjszakai vadászrepülő ezrednek (NJG 4.) könyvelték el, ami azonban tévedés, ez az alakulat a nyugati fronton harcolt. A térségben a II/NJG. 6. és a III/NJG. 6. Me-110G-4 gépei tevékenykedtek Szombathelyi támaszpontjukról.  
A jelentésekből, ami összegezhető volt, hogy a háború alatt Mezőcsokonyánál egyetlen 4 motoros bombázó zuhant le július 4-én, amely egy Halifax típusú gép volt. A nyolcfős összeégett, felismerhetetlen áldozatot eltemették a temetőben. A háború után nyolc főt temettek el a solymári katonai temetőben. Erra a napra datálva az elhalálozás idejét. Kutatásomat az internetes 2. világháborús lelövési és veszteség nyilvántartásokban folytattam. Az Aircrew Remembered[14] honlapján a Mezőcsokonya és a Halifax keresőszavak kontextusában sikeres találat akadt. A Harringtoni Légierő Múzeum[15] honlapján a pilóta Surray Philip Victor Bird neve egyezőséget mutatott. Egyértelművé vált, hogy a jelentésben szereplő Halifax és a nyolc áldozat egy esetet takar. Ez a repülőgép azonban nem a brit 205. bombázó csoport éjjelente a Duna vonalát aknásító, katonai célpontokat bombázó gépe volt. Magyarország szerencsére nem élte át Sir Arthur „Bomber” Harris a RAF Bomber Command parancsnokának háborús bűntettel felérő, a német nagyvárosok, a civil lakosság kegyetlen pusztításával járó terrorbombázását. A 148. Special Duties Squadron (különleges feladatokat végrehajtó század) FS-S jelzésű JP286 gyári számú gépe Brindisiből szállt fel 1944. július 3-án este, 8 főnyi személyzettel és 4 utassal, hogy magyar területen az SOE (Special Operations Executive – Különleges Hadműveletek Parancsnoksága) titkos ügynökeit eljuttassa a műveleti területre. A gépet tapasztalt személyzet repülte, a pilóta Surray Philip Victor Bird a 148. század parancsnoka volt.[16] Az ügynökök „sikeresen” kiugrottak ejtőernyőn, a repülőgép legénysége azonban nem sejthette, hogy percek választják el őket a haláltól. A 8. Jagddivision irányítását segítő német lokátorok már felfedezték az 1700 méteres magasságon hazafelé igyekvő Halifax bombázót. Szombathelyről emeltek egy német éjszakai vadászgépet az angol gép elfogására. Július 4-én éjjel 1 óra 50 perckor érte utol a végzet Bird századparancsnokot és bajtársait, Kaposvártól 10 kilométerre, északkeletre, Leopold „Poldi” Fellerer százados[17], a III/NJG6 parancsnoka személyében. A százados tapasztalt rutinos pilóta volt a háború alatt 41 repülőgépet lőtt le, ebből 32 négymotoros bombázót. Éjszakai vadászként. 35. légi győzelme volt ez. A Halifax darabokra hullott a földbe csapódott és felrobbant. Senki sem tudta élve elhagyni a repülőgépet. Az Aircrew Remembered oldalon vannak információk arról, hogy a csendőrök csak egyetlen embert tudtak azonosítani, Birdet. Július 5-én a Mezőcsokonyai temetőben temették el az áldozatokat.[18]

25 perccel később 2 óra 15 perckor Ltn. Baik[19] a Ferihegyen állomásozó NJG101 pilótája Zombornál (Újvidék) azon az éjjelen egy másik Halifax bombázóval végzett, amely hasonló útvonalon, 1700 méteren repült.[20]

Egy balszerencsés hadművelet

Az Aircrew Remembered oldalon utalások voltak a gép másik négy utasára. Név szerint: Lt. Col. Edward Peter Fletcher Boughay[21], Maj. Richard John Moncrieff Wright, Lt. Alexander Vincent (Alexander Vincent Vass), Sgt. Anthony S. Manley.  Mind a négyen az SOE (Special Operations Executive - Speciális Hadműveletek Parancsnoksága) jól kiképzett titkos ügynökei voltak. A „DEERHURST” hadművelet célja az volt, hogy a csapat ejtőernyővel földet érve, felveszi a kapcsolatot a Balatontól északnyugatra a Magyar Királyi Honvédség egykori tisztjeiből álló csoporttal. Mind az SOE Főparancsnoksága, mind pedig Basil Davidson (az SOE balkáni és magyarországi szekciójának vezetője a háború alatt, brit történész) szkeptikus volt a tervvel, valamint a magyar ellenálló csoport létezésével kapcsolatban. A problémát mélyítette, hogy a végleges küldetést két feladatból gyúrták össze. Az eredetit Wright őrnagy tervezte, a másikat „SANDY” fedőnéven Boughey alezredes. Ez utóbbit azonban elvetették. Az öszvér küldetésnek így két „feje” lett. A rangidős tiszt a csapatban a Londonban szolgáló kevés gyakorlati tapasztalattal rendelkező és Magyarországot nem, ámde az SOE működését mélyen átlátó és a jugoszláviai hadműveleteket ismerő Boughey alezredes volt.[22] A csapatnak eredetileg Steven Mate (Stephen Maitland) hadnagy[23] lett volna a tagja. Az 1911-ben Magyarországon született Máté Istvánt, az angolul és magyarul folyékonyan beszélő, kanadai tisztet április 17-én tragikus repülőbaleset érte az La Manche csatorna felett útban Brindisi felé.[24] Az ő helyére az 1912. október 25-én, Komlón született Vass Sándor került.[25] A szintén a kanadai hadseregben szolgáló tisztet Skóciában képezték ki, kiváló eredménnyel végzett. A szövetségesek ügyéhez lojális, kiképzői szerint hazafi fiatalember égett a vágytól, hogy szolgálja az ügyet, a náci birodalom megbuktatását. A baljós előjelekkel induló bevetésről a háború befejezéséig senki sem tudott semmit. Csak a második világháború után, a hadifogságból hazatérő Boughey alezredes elmondásából derült ki mi történt a küldetés tagjaival.[26]

A kis csapat rossz helyen, nem az eredetileg tervezett helyen ért földet egy erdő közepén, nem messze Herendtől. Az ejtőernyőik 30 méter magasan a fák tetején fennakadtak. Esélyük sem volt eltitkolni hollétüket. Vincent rátalált az egyedül lévő Boughey alezredesre. Huszonnégy órán keresztül rejtőzködtek az erdőben, a magyar katonák és a polgári védelem (az alezredes a Home Guard kifejezést használta) nyomkereső egységei sokszor csak pár lépésnyire mentek el a rejtekhelyük közelében. Újra és újra átfésülték a terepet, míg végül rájuk talált egy katona. Legnagyobb szerencséjükre, a katona nem lőtte le őket. Lefogták Vasst és az alezredest majd a domb lábánál az erdőben található katonai parancsnokságra kisérték őket. Wright őrnagy és Manley ekkor már szintén fogságba esett. Anyaszült meztelenre vetkőztették őket és alaposan átkutatták a ruháikat, majd röviden kihallgatták őket. Egy katonai teherautón négyüket Veszprémbe szállították. A kihallgatóik közölték velük, hogy másnap hajnalban mindegyiküket kivégzik. Reggel nem a vesztőhelyre kisérték a csapatot, hanem vonattal Budapestre szállították őket a titkosrendőrség főhadiszállására (az eredeti angol szövegben secret police HQ szerepel). Az elkövetkező napokban folyamatosan zajlott a kihallgatásuk. Tudtukra adták, hogy a kihallgatásukat a Gestapo fogja folytatni. Átszállították őket a Gestapo Gyorskocsi utcai börtönébe (az alezredes visszaemlékezésében a Duna parti Fu utcát említi, a börtön a Gyorskocsi és a Fő utca sarkán volt található) a Duna-partra. Augusztusban és szeptemberben folytatódtak az újra és újra ismétlődő kihallgatások, majd októberben egy vonattal, amelyen sok zsidó fogoly is volt, Bécsbe szállították őket. Elszeparálták egymástól a négy ügynököt, soknemzetiségű cellákba kerültek. Sok időt nem töltöttek Bécsben, a Gestaponak nem sikerült megtörni egyiküket sem. Nagyon hamar újra vonaton találták magukat. Nem tudták, hová mennek, csak azt, hogy egészen biztosan nyugatnak tart a szerelvény. Az Ober Urseli Luftwaffe kihallgató központba szállították őket, amely Frankfurt am Main közelében volt. A Luftwaffe tábor szinte felüdülés volt a Gestapo nyomasztó légkörű cellái után. A hányattatásuk következő állomása Wetzlar volt, amely a Luftwaffe egyik elosztó központja volt. A hadifoglyok itt német katonai egyenruhát kaptak ahonnét Limburgba kerültek. 1944. december 23-án hosszú napok után először tisztult ki az ég, az Ardenneki offenzíva kilencedik napján. A RAF 9. Légi Hadsereg könnyű és közepes bombázói elözönlötték a légteret, hogy csapást mérjenek a német hadsereg vasúti és közlekedési pontjaira. A Limburg melletti Stalag XIIA tábor közelében fekvő Diez vasútállomását támadták a Mosquito bombázók, azonban a pathfinder (célmegjelölő) repülőgép által kioldott fáklyák az erős szélben elsodródtak és a beérkező bombázók tévedésből a hadifogolytábor területét is bombázták. A kínos incidensben 63 fogoly veszítette életét. Az áldozatok között volt Richard John Moncrieff Wright őrnagy a DEERHURST hadművelet atyja és Alexander Francis Vass vagyis Vass Sándor.[27] [28]

Zárszó

A fenti sorokban emléket állítok a 148. különleges repülőszázad bátor hajózóinak és azoknak a titkos ügynököknek, akik életük kockáztatásával vállalták Európa felszabadítását a náci rémuralom alól. Írásom mellékleteként megtalálható a Fegyverszüneti Osztálynak írt hivatalos jelentés, amely tartalmazza a megye területén lezuhant angolszász repülőgépek, és hősi halált halt vagy fogságba esett személyzetük sorsát. További mellékletekként válogattam a helyi közigazgatási elöljárók megküldött jelentéseiből. Intézményünk nem rendelkezik fényképekkel a DEERHURST küldetés tagjairól, így az interneten fellelhető képanyagot a lábjegyzetben helyeztem el hivatkozásként.

 

Szabó Tamás Antal

 

Felhasznált irodalom:

Dr. Bősze Sándor: Adatok az angolszász szövetségesek Somogy megyét ért bombázásairól. (1942. szeptember-1944. október) 329-351. p. In Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1995. Somogy Megyei Levéltár

Pataki Iván – Rozsos László – Sárhidai Gyula: Légi Háború Magyarország felett 1-2. kötet. Budapest, 1992, Zrínyi Kiadó

Roy McLaren: Canadians Behind Enemy Lines 1939-1945. Toronto, 1981, University of British Columbia

John Grehan – Martin Mace: Unearthing Churchills Secret Army, The Official List of SOE Casualties and their Stories. Barnsley, 2012, Pen and Sword Military Books

Szita Szabolcs: A Gestapo tevékenysége Magyarországon 1939-1945.Budapest,2014, Corvina Kiadó

 

Mellékletek:
(forrás: MNL SML IV. 401.b. Somogy vármegye főispánjának 2/377/1945. számú irata.)

5788/1945. M. E. sz. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság átirata az amerikai hadsereg Magyarországon elesett katonáinak ügyében.

365/1945. Somogy vármegye főispánjától valamennyi járási Főjegyző és Kaposvár város Polgármesterének küldött körutasítás. Hivatkozási szám:5788/1945. M. E. sz.

160.726/1945. VII. B. M. sz. A Magyar Belügyminiszter alá rendelt VII. Fegyverszüneti Osztály körrendelete. Amerikai katonák holttestének felkutatása és egy amerikai temető létesítése.

377/1945. Somogy vármegye főispánjától valamennyi járási Főjegyző és Kaposvár város Polgármesterének küldött körutasítás. Hivatkozási szám:160.726/1945. B. M. sz.

377/1945. Somogy vármegye főispánjának a Fegyverszüneti Osztály körrendeletére megküldött hivatalos jelentése.

2376/1945. A kaposvári járás főjegyzőjének jelentése, a Mezőcsokonya, Nagybajom, Kisberki és Cseberki mellett lezuhant gépekről.

2267/1945. Tab körjegyzőjének jelentése az 1944. június 26-án a település házaira zuhanó brit bombázógépről.

808/1945. Lakócsa körjegyzőjének jelentése a Potonynál lezuhant brit gépről.

1885/1945. A lengyeltóti járás főszolgabírójának jelentése. Balatonlelle, Balatonszemes és Ordacsehi temetőkben eltemetett amerikai és brit repülősökről.    

629/1945. Bálványos körjegyzőjének jelentése a Kapolynál lezuhant két amerikai vadászgépről.

1972/1945. A csurgói járás főszolgabírójának jelentése. A Csurgó, Gyékényes és Inke települések közelében lezuhant angolszász gépekről.

898/1945. Balatonendréd főjegyzőjének jelentése a község határában lezuhant két amerikai gépről.

 



 

 

[1] Arcanum. Online kiadványok. Sipos Péter: Magyarország a második világháborúban Lexikon A-Zs. Budapest, 1997, Petit Real Könyvkiadó
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyarorszag-a-masodik-vilaghaboruban-lexikon-a-zs-F062E/ (2018.08.02.)

[2] Pataki Iván – Rozsos László – Sárhidai Gyula: Légi Háború Magyarország felett 2. kötet. Budapest, 1992, Zrínyi Kiadó 283. p.

[3] MNL SML IV. 401.b. Somogy vármegye főispánjának iratai, általános iratok 5788/1945. M. E. sz. (365/1945.) A Szövetséges ellenőrző Bizottság átirata az amerikai hadsereg Magyarországon elesett katonáinak ügyében.

[4] MNL SML IV. 401.b. Somogy vármegye főispánjának iratai, általános iratok 365/1945.

[5] MNL SML IV. 401.b. Somogy vármegye főispánjának iratai, általános iratok 160.726/1945/ VII. (377/1945.) Amerikai katonák felkutatása és egy amerikai temető létesítése.

[6] MNL SML IV. 401.b. Somogy vármegye főispánjának iratai, általános iratok 377/1945.

[7] squadron=repülőszázad

[8] Pataki Iván – Rozsos László – Sárhidai Gyula: Légi Háború Magyarország felett 2. kötet. Budapest, 1992, Zrínyi Kiadó 259. p.

[9] MNL SML IV. 401.b Somogy vármegye főispánjának iratai, általános iratok A tabi körjegyző 2099/1945. ill. 2267/1945. számú jelentései a Tab községre zuhant brit bombázógépről. (365/1945. ill. 377/1945.)

[10] MNL SML IV. 401.b. Somogy vármegye főispánjának iratai, általános iratok 2376/1945. sz. kaposvári főjegyző irata (377/1945.)

[11] Pataki Iván – Rozsos László – Sárhidai Gyula: Légi Háború Magyarország felett 2. kötet. Budapest, 1992, Zrínyi Kiadó 258. p.

[12] Pataki Iván – Rozsos László – Sárhidai Gyula: Légi Háború Magyarország felett 2. kötet. Budapest, 1992, Zrínyi Kiadó 261-262. p.

[13] Pataki Iván – Rozsos László – Sárhidai Gyula: Légi Háború Magyarország felett 2. kötet. Budapest, 1992, Zrínyi Kiadó 259. p

[14] Aircrew Remembered. S. V. P. Bird és az FS-S J9286 Halifax története.
 http://aircrewremembered.com/bird-surray.html (2018.08.02.)

[15] Harrington Aviation Museum, Sunnyvale Farm, Lamport Rd, Harrington, Northampton NN6 9PF, Egyesült Királyság. Adatbázis Különleges Légi Feladatok alakulatainak veszteségéről.
http://www.harringtonmuseum.org.uk/wp-content/uploads/2016/11/Aircraft-lost-on-Allied-Forces-Special-Duty-Operations.pdf

[16] Vimeo LLC Videómegosztó tárhely. Surray Philip Victor Bird századparancsnoknak állít emléket a linken található videó, fényképekkel és a Brit Légügyi Minisztériumnak az eltűnését közlő 1944. július 10-én kelt távirat is látható.
 https://vimeo.com/69376888 (2018.08.02.)

[17] Weapons and Warfare. Fénykép Leopold Fellererről. https://weaponsandwarfare.files.wordpress.com/2015/08/fellerer.jpg (2018.08.02.)

[18] Aircrew Remembered. S. V. P. Bird és az FS-S J9286 Halifax története.
 http://aircrewremembered.com/bird-surray.html (2018.08.02.)

[19] A Leutnant német katonai rendfokozat rövidítve jelentése, magyar megfelelője: hadnagy.

[20] ww2aircraft. Don Caldwellnek a levéltárakban talált légi győzelmek és gépveszteségek listája. A Luftwaffe által a III. Birodalom, a Nyugati és Déli frontszakaszon elért légi győzelmei 1944 május-július időszakban.
https://ww2aircraft.net/forum/attachments/reichwestsudmayjul-pdf.129841/ (2018.08.02.)

[21] Wikipédia Edward Peter Fletcher Boughey alezredesről készült fénykép. https://en.wikipedia.org/wiki/Peter_Boughey#/media/File:Peter_Boughey.jpg (2018.08.02.)

[23] CBC Television, az X-Company televíziós sorozat háttér információs rovata. Stephen Mate fényképe. http://www.cbc.ca/xcompany/dispatches/the-man-who-didnt-exist (2018.08.02.)

[24] Roy McLaren: Canadians Behind Enemy Lines 1939-1945. Toronto, 1981, University of British Columbia, 164. p.

[25] John Grehan – Martin Mace: Unearthing Churchills Secret Army, The Official List of SOE Casualties and their Stories. Barnsley, 2012, Pen and Sword Military Books

[26] Roy McLaren: Canadians Behind Enemy Lines 1939-1945. Toronto, 1981, University of British Columbia, 164-165. p.

[27] The Pegasus Archive The British Airborne Forces 1940-1945. Információk a Stalag 12A hadifogolytáborról. http://www.pegasusarchive.org/pow/cSt_12A_History1.htm (2018.08.02.)

[28] CBC Television, az X-Company televíziós sorozat háttér információs rovata. Alexander Vass fényképe. http://www.cbc.ca/xcompany/dispatches/brave-hungarian-canadian-finds-no-luck-in-war (2018.08.02.)