Veszprém vármegye kincsestára 28. – Perczel Mór és családja nyomában Veszprém vármegyében

Perczel Mór (Bonyhád, 1811 – Bonyhád, 1899) nevelője hatéves korától tíz éven át Vörösmarty Mihály volt, akinek hatására hazafias és demokratikus érzületű ifjúvá vált. Hadapródiskolába ment, de onnét kicsapták, mert szabadcsapatot próbált szervezni a lengyel szabadságharc támogatására. Ezután Tolna megyében főként tisztviselői, illetve politikusi pályát futott be és az 1848-as forradalom után is képviselővé választották. Katonai pályafutása akkor indult be, amikor a lobbanékony, a kormányt gyakran bíráló Perczelt Batthyány Lajos miniszterelnök szabadcsapat szervezésével bízta meg szeptemberben. A pákozdi csatában (szeptember 29.) ezredesként vett részt, az ozorai ütközet (október 7.) után tábornokká léptették elő. Az önfejű, nehéz természetű Perczel nevéhez dicsőséges győzelmek és szomorú vereségek is fűződnek. Az utóbbiak egyike a móri csata, amelyre a győzelmet áhító Kossuth parancsa alapján került sor.

Perczel Mór (1811 – 1899) honvédtábornok portréja

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Hungary - CC BY-NC-ND.

https://www.europeana.eu/item/2048128/469608

Perczel Mór tábornok mindössze néhány nappal az ominózus móri csata előtt, 1848. december 26–27-én csapataival Pápán állomásozott. Az addig a Muravidéket védő Perczelt Kossuth december 16-án Győrbe rendelte, hogy ott, a Görgei vezetése alatt álló feldunai hadsereghez csatlakozva megvédjék a várost Windisch-Grätz tábornagy seregétől. A két magyar csapattest egyesülése azonban meghiúsult, Perczel seregével Kossuth utasítására a főváros felé vette az irányt. Az oda vezető út egyik állomása volt Pápa. A városban 1848 januárjától káplánként szolgáló Plosszer Ferenc a következőket jegyezte fel erről:

„December 26-án a három napig óhajtva várt s eddig még meg nem győzött Perczel érkezett meg öszves seregével, mely 4, legföljebb 5 ezeret tehetett, s ruhátlansága különösen felötlött. Örömmel fogadtatott. Perczel az úgynevezett „Kástél” házban szállásolt, s tiszteletére az egész város kivilágíttatott, s e kivilágításnál sokan az emberek érzelmeit aszerint ítélék meg, ha világosabban, [vagy] sötétebben égtek-e nála a gyertyák. Mi éppen az újonczczá lételtől üggyel-bajjal megmentett Aczél József szüleinél voltunk újmiséi estélyen, s így gyertyáinkat honn n[em] létünkben meg n[em] tisztogathattuk. Egy ismeretlen úr ezt észrevévén, hozzánk betört, s indulatos neki-rohanással követelte, hogy világításunk fényesebb legyen, másként ablakainkat beveri. (…) Másnap, azaz december 27-én a sereg odább indult, de mint kelle bámulnunk, midőn nem a győri, mint mondva volt, hanem a komáromi utat választá, mert Vindischgätz ugyaneznap Győrt is megszállotta, s pedig kardcsapás nélkül. Az egész előttünk megmagyarázhatatlan volt – gyávaság, árulás, gyengeség kényszeríti-e a hős Görgeyt folytonos visszavonulásra s a nagy költséggel készült pozsonyi, és győri sánczok elhagyására? Ismét pár napig kételkedtünk, még álmunkból az igaz valóságra ébredni tudtunk. 29-én hallók az ágyúzást, mely Perczel seregét Mórnál szétoszlatá.”

A szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült Perczel Mór csak a kiegyezést követően tért haza családjával Magyarországra. Rövid ideig Zalában volt képviselő, majd 1870-től visszavonultan élt szülővárosában, Bonyhádon. Gyermekei közül azonban az 1880-as években ketten, Sándor és György is a Pápa közelében fekvő Vanyolán telepedtek le egy időre, 1890-ben pedig József nevű fiát nevezték ki a pápai huszárezred parancsnokává. Az idős tábornok emiatt nem egyszer megfordult Pápán és Vanyolán, látogatásai közül egyet-egyet – szerencsénkre – dokumentáltak is. Voyta Adolf pápai építész visszaemlékezéseiben említi, hogy ő maga is találkozott Perczel Mórral, amikor az Sándor nevű fiánál töltött néhány hetet, aki Szalmaváron, vagyis a Vanyolához tartozó Szalmavár-pusztán volt bérlő. Perczel Sándort (Grouville, 1854 – Balatonalmádi, 1916) egyébként 1883-ban említi először a Pápai Lapok című újság egy szalmavári körvadászat kapcsán.  1887-ben nőül vette Hole Erzsébetet, egy szalmavári zsellér lányát, s 1889-ig biztosan a vanyolai Kis-Badacsony nevű szőlőhegyen éltek. Perczel Sándor főként gazdasági vonalon működött, volt gazdasági tudósítója a pápai járásnak, alapító- és választmányi tagja a Pápa-vidéki Gazdakörnek, tagja a Győr vidéki Gazdasági Egyesületnek. Devecseri járásbíróként vonult nyugdíjba 1913-ban, s akkor hosszú és hűséges közszolgálatáért megkapta a Ferenc József-rend tisztikeresztjét.

A Pápai Lapok című újság 1886. július 18-i számában megjelent rövid hír

Perczel Mór György nevű fia (Bruselles Iselles, 1863 – Battonya, 1902) Pápay Miklós törvényszéki bíró lányát, Máriát vette feleségül 1885-ben Veszprémben. Ezután a megyeszékhelyen, majd 1889-1890-ben Szalmaváron éltek. 1891-ben eladta vanyolai szőlőjét testvérének, Józsefnek és újra Veszprémbe költözött családjával, ahonnan később a családfő Battonyára került.

Perczel József (Kömlőd, 1847 – Budapest, 1921) 1890-ben került vissza Pápára, mivel az év márciusában kinevezték a pápai m. kir. 7. honvéd huszárezred parancsnokának, amely tisztet 1896-ig töltötte be, de a városhoz és környékéhez egészen élete végéig kötődött, legfőképp vanyolai vadászháza miatt.

A pápai huszárlaktanya

Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum - Pápa, Hungary - CC BY-NC-ND.

https://www.europeana.eu/item/2048128/508915

A megfogalmazás nem véletlen: visszakerült, hiszen diákéveinek egy részét a városban töltötte. Amikor 1850-ben édesanyja, Sárközy Julianna követte férjét Törökországba, három gyermekük közül csak Irmát és Mórt vitte magával, Józsefet Kömlődön élő anyai nagyszülei nevelték fel. Nagyapja, nagybócsai Sárközy József politikus a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka, a pápai főiskola gondnoka is volt – nyilván ez az oka, hogy az ifjú Perczel József 1862– 1864 között a református főtanodában bölcsészeti tanpályán tanult. 1865-ben azonban ő is követte családját az emigrációba, majd hazatérésük után katonai pályára lépett. Szolgált Szegeden, Vácott, Kecskeméten és Baján is.

bonyhádi Perczel József tábornokként

forrás: MNL VeVL- XIII.68.

A pápai huszárok élére alezredesi rangban került, majd egy évvel később ezredessé léptették elő. Családjával együtt az Ujváros utca egyik tágas 7 szobával és nagy udvarral rendelkező lakását használták, a nyári és kora őszi időszakot pedig a vanyolai nyaralóban töltötték. A család élénk társadalmi életet élt, rendszeresen szerepeltek a helyi lapok társasági eseményekről szóló híreiben. Gyermekei közül többen tagjai voltak a korcsolyaegyletnek, részt vettek a jótékonysági eseményeken, színi előadásokon, bálokon. Perczel már előző szolgálati helyein is vadászott és agarászott.  Lovait és agarait rendszeresen versenyeztette, s e szenvedélyéhez Pápán is megteremtette a kellő körülményeket. Az ő kezdeményezésére alakult meg a „Pápa és vidéke agarász-egylet” 1892-ben, de az országos agarászversenyek szervezésében is jelentős szerepet vállalt. 1894-ben a szolnoki versenyen már az országos agarászverseny igazgatósági elnöke volt. 1874-ben Szegeden vette feleségül Vaály Ilonát, hét gyermekük született: Mór (több helyen: Móric), Armand, Margit, Mária (több helyen: Marianne), Elemér, Olivér és Miklós. Fiai közül Móric, Armand, Elemér és Olivér a református gimnáziumba jártak 1889– 1896 között, a legkisebb fiú, Miklós pedig 1901– 1902. között a bencés gimnázium tanulója volt Pápán. Valamennyi Perczel fiú a Ludovika Akadémián tanult, amelynek elvégzése után Móric, Armand és Olivér is a pápai huszárezrednél kezdte meg szolgálatát.

Perczel József és fia (balra) Móric, (jobbra) Armand, (mögöttük) Olivér és Miklós

forrás: MNL VeVL-XIII.68.

Perczel Józsefet 1896-ban Budapestre helyezték át, 1897-ben vezérőrnaggyá nevezték ki, 1898-ban pedig a debreceni 4. lovasdandár parancsnoka lett. 1901. január 1-vel nyugalomba vonult. Ez alkalomból a király a III. osztályú vaskorona renddel tüntette ki és címzetes altábornagyi rangot kapott.  Nyugalomba vonulásakor állandó lakóhelyéül Pápát jelölte meg, s a Pápai Közlöny szerint nyugdíjazásának kihirdetésekor már hónapok óta ott élt családjával együtt. Feltehetőleg 1904-ig laktak a városban, majd a család Budapestre költözött, de a nyarakat továbbra is Vanyolán töltötték.

özvegy Perczel Józsefné 75 évesen (1931-ben) a vanyolai szőlőben

Az eredeti fotó Perczel István tulajdona

Perczel József egykori vadászháza Vanyolán, 1954-ben

Fotó, Vanyola - 1954 - Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum - Pápa, Hungary - CC BY-NC-ND.

https://www.europeana.eu/item/2048128/196597

Perczel József Budapesten halt meg 1921-ben. A halálesetéről beszámoló tudósításokban több országos és helyi lap mint jó katonát, híres lovast és jó magyar embert méltatta, akinek elévülhetetlen érdemei voltak a honvédhuszárság szervezése és fejlesztése körül.

A vanyolai nyaralót a Perczel család még évtizedekig használta. Perczel József halála után gyermekei örökölték meg, közülük legtovább Armand és családja, valamint a velük élő húga, Margit lakta. Nem csak a Perczelek ragaszkodtak a faluhoz, a helyiek is nagyra becsülték őket. A Galíciában hősi halált halt bonyhádi Perczel Miklós neve elsőként szerepel az elesett hősök között, a vanyolai katolikus templom falán elhelyezett első világháborús emléktáblán.

A megye egy másik településén, Balatonfőkajáron talált otthonra Perczel Armand tábornok (Ógyalla, 1876 –   Balatonfőkajár, 1956), aki az 1930-as évek közepén vásárolt birtokot a faluban, ahol nyugalomba vonulása után gazdálkodással foglalkozott.

A balatonfőkajári 329. telekkönyvi betétben szereplő 3187/22. d. és 428/2. helyrajzi számon nyilvántartott ingatlanokra vonatkozó tulajdonjog bejegyzési kérelem és vázrajz

Az érintett ingatlan új tulajdonosai közül herceg Odescalchi Károly és Fornet Béláné Zeyk Erzsébet anyai ágon első unokatestvérei voltak Perczel Armandné Toldalagi Ilona grófnőnek.

forrás: MNL VeVL-VII-4.b.1.-1/140/1934.tk.sz.

Felesége, gróf Toldalagi Ilona (Koronka, Maros-Torda vármegye 1894 - Nagyváty, 1978) erdélyi örökségének értékesítése után vásároltak földeket és építtettek egy villát Balatonfőkajáron. Velük együtt élt Kajáron Perczel anyósa, gróf Toldalagi Lászlóné Zeyk Erzsébet (Kolozsvár, 1865 – Balatonfőkajár, 1959) és húga, Perczel Margit (Vác, 1878 – Balatonfőkajár, 1952) is. Perczel Armand testvérbátyjaival együtt végig harcolta az első világháborút (Miklós öccse a gorodoki ütközetben elesett 1914. augusztus 17-én), majd a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályát vezette, 1924-1926 között pedig (nyugállományba helyezéséig) Budapest városparancsnoka volt. A második világháború után birtokaitól megfosztották. Íróasztala mellett, 1956. március 21-én halt meg. Özvegye az 1970-es évekig a faluban élt, orvosírnokként dolgozott.

Perczel Armand egykori háza Balatonfőkajáron, 2016-ban

A szerző felvétele.

Irodalomjegyzék:

Hermann Róbert: Perczel Mór dunántúli hadjárata és a móri ütközet. http://acta.bibl.u-szeged.hu/41003/1/aetas_2001_002_080-103.pdf

Hermann István: Plosszer Ferenc káplán feljegyzései 1848-1849-ről a pápai Szent István Római Katolikus Plébánia historia domusában. Pápa, 1998. LI. Perczel Pápán. Zrínyi-csapat. Kivilágítás. Győr feladatik. http://www.jmvk.papa.hu/node/189

Karika Tímea: Perczel Mór utódai Pápán és Vanyolán. In: Acta Papensia XIX. évf. (2019) 3-4. szám