Veszprém megye kincsestára 22. – Apponyi emlékbeszéde IV. Károly királyról

Pákozdi Éva Szilvia levéltári főkönyvtáros
2022.04.08.
1922. április 1-jén elhunyt IV. Károly, Magyarország utolsó királya madeirai száműzetésében. Halála megrázta az első világháború tragédiáiból épp csak éledező magyar társadalmat, átrajzolta a politikai viszonyokat és végképp lezárt egy történelmi korszakot.

IV. Károly második sikertelen restaurációs kísérlete során 1921 októberében került fogságba, majd antant nyomásra, őrizet alatt kíséretével november 1-jén elhagyta Magyarországot. Hosszú, viszontagságos út után, november 19-én szállt partra a száműzetése helyéül kijelölt, Portugáliához tartozó Madeira szigetén. A királyi család anyagi helyzete rendkívül szűkös volt, amelyet súlyosbított az antant által zár alá helyezett és az utódállamok között szétosztott Habsburg-vagyon visszaszerzéséért folytatott végeláthatatlan tárgyalások bizonytalan kimenetele. Egyedül a magyar kormány folyósította a magyarországi birtokok jövedelmét, amelynek értéke a gazdasági válság miatt igen csekély volt. A királyi család kasszáját a gyermekeik Svájcból Madeirára való utaztatása végképp kimerítette. Így tehát 1922. februárjában elfogadták a számukra felajánlott nyári villát, amely Funchal-tól mintegy félnapi járásra volt. A napfényes tengerparti fővárosból felköltöztek a ködös, esős, hűvös klímájú hegyi falucskába. Egy március elején tett funchali gyalogút során IV. Károly megfázott, amelyet néhány nap múlva az influenza A vírusa (spanyolnátha) is súlyosbított. Mivel a család anyagi helyzete nem engedte meg, hogy idejében orvost hívassanak, a király állapota napról napra rosszabbra fordult. IV. Károly betegségének hírére hazánkban gyűjtést indítottak, hogy orvost tudjanak küldeni, valamint imaláncot szerveztek a király gyógyulásáért. Azonban minden emberi igyekezet hiábavalónak bizonyult, rövid szenvedés után 1922. április 1-jén IV. Károly király visszaadta lelkét Teremtőjének. Temetése április 5-én a monte-i Hegyi Boldogasszony-templomban volt.

 

IV. Károly király síremléke Monte-ban (Károlyi Ildikó felvétele, 2021)

 

Néhány nap múlva, április 9-én a Szent István Akadémián a kor legnagyobb szónokának tartott Apponyi Albert gróf mondott beszédet az elhunyt uralkodó emlékére. A legitimista politikus ez időben a tudományok katolikus szellemű művelését célul kitűző akadémia elnöke volt. Bár nem volt aktív előkészítője IV. Károly egyik visszatérési kísérletének sem, ugyanakkor mélyen tisztelte a királyt, akit tihanyi fogságában meg is látogatott. Erről a látogatásáról így írt: „Előttem soha olyan magasan nem állott fejedelmi méltóság … mint amikor azt minden földi hatalomtól megfosztva, csupán az eszme erejét képviselve, a keresztény megadás csúcspontján szemléltem.” Az akadémián elmondott emlékbeszédéből is sugárzik IV. Károly király iránti tisztelete, ugyanakkor kortárs kritikát fogalmaz meg a dualista magyar politikáról a trianoni tragédia árnyékában. Az emlékbeszédet a Szent István Akadémia még az évben megjelentette. A szecessziós címlapú, minden oldalán gyászkeretes füzetből két példányt őriz levéltárunk szakkönyvtára.

 


http://mtda.hu/books/apponyi_albert_megemlekzese_IV_karoly_kiralyrol.pdf

 

Felhasznált irodalom:

Apponyi Albert: Megemlékezés IV. Károly királyról. Budapest, 1922.

Dékány Szilveszter: A spanyolnátha árnyékában. IV. Károly király utolsó hónapjai Madeirán. In: Rubicon 31. évf. (2020) 5. sz. p. 92-98.

Kovács Gergely: Zita és Károly. Akik egymást segítették az égbe. Veszprém, 2017.

Speidl Zoltán: Végállomás: Madeira. Királykérdés Magyarországon, 1919-1921. Budapest, 2012.
 

Utolsó frissítés:

2022.04.08.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges