Veszprém megye kincsestára 1. – Gr. Esterházy Ferenc megállapodása Pápa belsőváros lakosaival, 1732.

Kincsestár
2020.02.26.
A levéltári raktárak mélyén – mint egy valódi kincsestárban – rengeteg fontos, érdekes és izgalmas, vagy épp gyönyörű kivitelezésű, némelykor humorral átitatott irat rejtőzködik. A levéltárosaink abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy ezekkel a dokumentumokkal nap mint nap dolgozhatnak. A nagyközönségnek viszont ritkán nyílik alkalma arra, hogy megcsodálhassa ezeket a kincseket. Ezért döntöttünk úgy, hogy rendszeresen jelentkező, új forrásközlő sorozatot indítunk útjára honlapunkon „Veszprém megye kincsestára” címmel. Első közlésünket Petrik Iván főlevéltáros kollégánk készítette.

Gróf Esterházy Ferenc megállapodása Pápa Belsőváros lakosaival. 1732. január 1. Pápa

1730-ban és 1732-ben Esterházy Ferenc két szerződésben tisztázta Pápa mezővároshoz való viszonyát. A szerződések közvetlenül bő száz évre, de bizonyos vonatkozásaiban jóval tovább is meghatározták a város életét.

A XVIII. században Pápa, az ország többi részéhez hasonlóan, a török veszély végleges elmúltával és a Rákóczi-szabadságharc lezárultával hosszabb békés periódus elé nézhetett. Az új és kedvező körülmények a gazdaság jól érzékelhető fejlődését és a népesség jelentős növekedését hozták magukkal. A betelepülő új lakosságot elsősorban a város török kori falain kívül létrejött Alsó-, és Felsőváros szívta fel, amelyek súlya így megnőtt, és az önállósódás útjára léptek. A Belsőváros magistratusának a joghatósága értelemszerűen kiterjedt a külsővárosokra is, sok tekintetben azonban ellentétben álltak az érdekeik. Ennek köszönhető, hogy a földbirtokos két külön szerződést kötött mezővárosának lakosaival. Elsőként a Belsőváros fennhatóságától szabadulni vágyó külsővárosokkal 1730-ban, majd 1732-ben a Belsővárossal. A külsővárosokkal jóval könnyebben meg tudott egyezni a földbirtokos, mint a kiváltságaihoz, jogaihoz ragaszkodó Belsővárossal. Az Alsó- és Felsővárossal kötött szerződés eredeti példánya elveszett. Fennmaradt viszont a Belsővárossal 1732. január 1-én megkötött szerződés díszes kiállítású oklevele.
Az oklevél bevezetője szerint a városiak kérésének engedve jött létre a contractus, amit megerősít az a tény, hogy Pápa városa már 1728-ban írásban kérte földesurát, az örökös szerződés megkötésére. Ez a kezdeményezés össze¬csengett az uradalom elképzeléseivel, az álláspontok azonban meglehetősen távol állhattak egymástól. (A vita részletei, sajnos, nem ismertek.) Hosszas tárgyalások után jutottak a felek eredményre, s láthatóan az utolsó, sőt az utolsó utáni pillanatig folyt az egyezkedés. Erre utal az elkészült oklevél kiegészítése, amely módosítja a már elfogadott és megpecsételt szerződés egyik pontját.
A szerződés legfontosabb újítása a földesúri járandóságok tekintetében mutatkozott. Az egy összegben fizetett censuson kívül (1600 Ft) minden egyéb szolgáltatást eltörölt. Ez igen előnyös volt a Belsőváros számára, és valószínűleg jobban megfelelt az uradalom elképzeléseinek is. Az összeg megállapítása nyilván nem ment könnyen: ezt tekinthetjük az elhúzódó tárgyalások egyik központi témájának. A korábbi szolgáltatások közül (egy XVII. századi urbárium és az úriszéki perek tanúsága szerint) a robot az előző évszázadban még komoly terhet jelentett. A városiaknak aratniuk kellett a földesúr gabonáját, kocsmájába bort, a tavon lévő malomhoz épületfát fuvaroztak, a földesúrnak vagy emberének bécsi útjához lovakat és szekeret, a vár, a malom és a majorok építéséhez munkásokat adtak, a tó gátjait, töltéseit rendben tartották. Igaz, a XVIII. század elején a robot megvál¬tásaként már pénzt fizettek. A szerződéssel mindenesetre ezeket a terheket mind megszűntették
Az ingatlanforgalom uradalmi ellenőrzése mindkét egyezségben megtalálható, a Belsőváros esetében azonban az uradalmi tisztviselőnek aláírásával és pecsétjével is meg kellett erősítenie az adásvételről kiállított városi okira¬tot. A szántóföldek és legelők használatát meghagyták a korábbi feltételek szerint. A szerződés megerősítette a szabad korcsmáltatás jogát, amelynek értelmében csak belsővá¬rosi háztulajdonos mérhetett ki bort.
Fontos eleme volt a megállapodásnak, hogy a vásárok felügyeletét (az ezzel járó jövedelmekkel együtt) a földbirtokos átadta a városnak. A vásárbíró a későb¬biekben, amikor biztos és részletes információink vannak róla, már egyértelműen városi tisztviselő. Korábban, a XVII. században azonban más volt a helyzet. A vásárok jövedelmét fontos földesúri haszonvételnek tekintették, értelemszerűen uradalmi tisztviselők látták el a felügyeletét. Ebben a kérdésben a földbirtokos tett jelentős engedményt, még akkor is, ha a vásárbí¬rói ítélkezés fellebbviteli fóruma az úriszék maradt.
A szerződés egyik feltűnő sajátossága, hogy egyik pontját a megpecsételés után megváltoztatták. A 8. pontban Esterházy Ferenc ígéretet tett arra, hogy a városi főbb tisztségviselők számára földet fog juttatni, vélhetően tisztségviselésük időtartamára. A városiak azonban azt kérték, hogy inkább a rájuk eső házcensus fizetése alól mentesüljenek. A földbirtokos ebbe beleegyezett, és a díszes kiállí¬tású pergamen oklevél bal oldali margójára írták a módosítást, kiegészítést. Ezt Esterházy gyűrűspecsétjével hitelesítette. A módosítás jóval az oklevél kiadása után, 1732. október 13-án történt.
A külsővárosokkal és a Belsővárossal kötött két szerződés fontos mozzanata Pápa történetének. Alapvetően határozta meg a város életét, paradox módon azonban elsősorban egy olyan összefüggésben, amely valószínűleg egyik szerződő félnek sem állt kifejezetten a szándékában és szövegszerűen nem is szerepel a szerződésekben. A külsővárosok ugyanis (Alsóváros és a Felsőváros néven) a külön megkötött szerződéseknek köszönhetően leváltak a Belsővárosról és, legalábbis igazgatási tekintetben, elkülönülten élték tovább az életüket.
A szerződés fontos eredménye volt, hogy ezután írott megállapodás szabályozta a földesúr és a mezővárosi polgárok viszonyát. Ami azzal kecsegtetett, hogy a megállapodás pontjait tiszteletben tartva a szerződő felek viszonyukat biztos alapra helyezve békében élhetik életüket. Az ehhez fűzött reményeket azonban nem vál¬totta be tökéletesen a szerződés. Elsősorban az uradalom várospolitikája miatt ez a viszony a XVIII. szá¬zad második felére elmérgesedett és súlyos konfliktusokhoz vezetett, amelynek a feloldását csak az új, a XIX. század hozta meg – többek között a városrészek újraegyesülésével (1842).

Hártya. Visszahajtásba fűzött sodraton Esterházy Ferenc fadobozba zárt függőpecsétjével, illetve bal oldali margón papírfelzetes rányomott pecsétjével megerősítve. MNL VeML V.2.b.aa. Pápa Város Tanácsának iratai. Töredékes iratok. Gr. Esterházy Ferenc kontraktusa a Belsőváros polgáraival.

Kiadása: Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek urbáriuma, úrbéri és telepítési szerződései 1690-1836. (A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 21.) Veszprém, 2009. 279–282., Memoriae commendamus - emlékezetül adjuk. Válogatás Pápa város történetének forrásaiból. (A Pápai Levéltár kiadványai 1.) Szerk.: Petrik Iván. Pápa, 2010. 121–127.

Utolsó frissítés:

2020.03.16.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges