Szobrot Berzsenyinek!

A szombathelyiek számára a belváros megszokott képéhez elválaszthatatlanul hozzá tartozó látvány a vármegyeháza előtt álló Berzsenyi Dániel-szobor, amelyet 120 évvel ezelőtt, 1896-ban avattak fel. Az idei évben – 2026 májusában – a költő születésének 250. évfordulójáról megemlékezve érdemes röviden feleleveníteni a szoborállítás történetét.

Az események alakításában három személy játszott kulcsszerepet, akik közül Balogh Gyulát (1837–1921) kell az első helyen megemlíteni. Balogh előbb jogi tanulmányokat folytatott, majd újságíró, lapszerkesztő lett, végül levéltárosként, levéltárvezetőként fejezte be pályafutását. Fiatal korában verseléssel foglalkozott, több verseskötetet is publikált. Levéltáros korában helytörténet iránt fogékony kutatóként előszeretettel emlékezett meg jeles történelmi személyiségekről és a hozzájuk kapcsolódó évfordulókról.[1] Ő volt az, aki 1876 tavaszán Berzsenyi Dániel születésének 100. évfordulója közeledtével javaslatot tett arra, hogy a költő születésének centenáriuma alkalmából jelöljék meg egyházashetyei szülőházát emléktáblával. Kezdeményezése kedvező visszhangra talált, és a költő tiszteletére két napos nagyszabású ünnepségsorozatot tartottak. A szervező bizottság munkájában már akkor komoly feladatot végzett további két személy, Éhen Gyula (1853–1932) és Dr. Károlyi Antal (1843–1911), akik a két évtizeddel későbbi szoborállításban is meghatározó szerepet vállaltak.[2]

Nem ismeretes, hogy már 1876-ban felvetődött-e a javaslat, vagy a későbbiekben született meg az elhatározás, hogy Vas vármegye székvárosában a költőfejedelem tiszteletére egészalakos köztéri szobrot állítsanak, de a források egybehangzó állítás szerint ez az ötlet is Balogh Gyula fejéből pattant ki. Első alkalommal a Vasmegyei Lapok oldalain, 1891 augusztusában jelent meg a „Szobrot Berzsenyinek” című írás, majd reflexióként 1891. szeptember 30-án a Vasvármegye tudósított arról, hogy mozgalom indult a szoborállítás érdekében.[3] Az ötletadó Balogh Gyula érdeme elvitathatatlan, ugyanakkor a vágyálom valóra váltásához, az elképzelés gyakorlati megvalósításához több befolyásos, társadalmi tekintéllyel és kapcsolatokkal rendelkező támogatóra is szükség volt. Közülük emelkedett ki az előzőekben már említett két ismert közéleti szereplő. Éhen Gyula ügyvéd és újságíró – a későbbi szombathelyi polgármester – figyelt fel elsők között Balogh Gyula felvetésére, és karolta fel az ügyet. Motivációi között említhető, hogy maga is gyakorta foglalkozott verseléssel, és Berzsenyi munkásságának nagy tisztelője volt. Személyes jó barátja, Dr. Károlyi Antal alispán volt az ügy harmadik nagy támogatója. Károlyi esetében is kimutatható egyfajta személyes érintettség, ami a szoborállítás támogatásának hátterében állhatott, tekintve, hogy ő ugyanabban a Soproni Evangélikus Líceumban végezte tanulmányait, ahol egykor a költőfejedelem is tanult, és amelynek diákjai között éppen ezért erős volt a poéta tisztelete, kultusza. Ráadásul Károlyi alispán sógorai között is akadt a Berzsenyi családhoz tartozó személy.[4]

A műalkotás felállítás érdekében 1891-ben az alispán elnökletével szoborbizottságot alakítottak, és megindult a pénzadományok szervezett gyűjtése. 1892 végén Dr. Károlyi Antal kezdeményezésére létrejött a Berzsenyi Kör, a nemzeti kultúra ápolását, előadások szervezését, az irodalomkedvelők összefogását célzó egyesület. Ez a civil szervezet feladatának tekintette a szoborállítás ügyének előmozdítását, támogatók toborzását, illetve a társadalmi bázis kiszélesítését is. A szobor terve, makettje 1893 végére készült el, az alkotás felállításának helyszínét az avatás évében, 1896-ban véglegesítették. A szobor elkészítésére a korszak egyik elismert művészét, Kiss Györgyöt (1852–1919) kérték fel, akinek munkái napjainkig láthatók az Országház és az Operaház épületén, illetve a Hősök terén.[5]

A faragott kőtalapzaton álló bronzszobor avatóünnepségére 1896. december 8-án került sor, az ország több pontjáról érkezett illusztris vendégek jelenlétében.[6] A rendezvény részletes programját nyomtatásban is megjelentették, ennek egy példánya fennmaradt az MNL Vas Vármegyei Levéltárban. Az aktában megőrződött továbbá egy kézzel írt köszönetnyilvánító levél is, amelyben az ünnepségre díszvendégként meghívott unoka, a Niklán élő Berzsenyi Sándor fejezte ki háláját a szíves vendéglátásért és szeretetteljes fogadtatásért a szombathelyi szervezőknek.[7]

Dr. Melega Miklós

A Berzsenyi Dániel-szobor avatóünnepségének meghívója
(HU-MNL-VaML-V.173.c. III.756/1896.)

Berzsenyi Sándor köszönetnyilvánító levele Éhen Gyula szombathelyi polgármester részére
(HU-MNL-VaML-V.173.c. III.756/1896.)

A Berzsenyi Dániel-szobor korabeli fényképe
(Vasvármegye Berzsenyinek. Emléklap Berzsenyi Dániel szobrának leleplezése ünnepére, Szombathely 1896. december 8. [Szombathely, 1896.] 9. p.)