Jelenlegi hely
LEVELEK A MÚLTBÓL | 2025. szeptember
A csókakői major előkerült térképe
2024-ben egy magánszemélytől a vépi Erdődy családra vonatkozó kisebb iratanyag került be az MNL Vas Vármegyei Levéltárába. A zömmel 19. századi anyag a családi gazdálkodás szempontjából jelentős dokumentumokat, térképeket tartalmaz, feldolgozására a restaurálási munkálatokat követően, az idei évben került sor.
Ebben az irategyüttesben található egy töredékes térkép a vépi uradalomhoz tartozó, Vép és Pórporpác között fekvő Csókakői majorról. A térkép amiatt bír különös jelentőséggel, mert a vépi uradalom vonatkozásában a reformkor időszakából nincs adatunk a majorsági művelési rendszerről.
A 18. század végén és a 19. század elején többnyire még a két- és háromnyomásos művelési rendszert alkalmazták. Ennek ugar nélküli változata néhány helyen már megjelent, sőt több uradalomban már a váltógazdaság vagy a legelő-váltógazdaság is feltűnt. A teljes váltógazdaság bevezetéséhez azonban tagosításra lett volna szükség.[1] A váltógazdálkodásra legelőször az uradalmi pusztákon tértek át,[2] Vas vármegyében ez a folyamat már az 1850-es években elkezdődött.[3] Ez a rendszer azért volt jobb a korábbiaknál, mert a háromnyomásost meghaladó földművelésnél több területet szántottak fel, ezáltal nagyobb részt tudtak legelőnek meghagyni, vagy takarmánynövény termesztésére fordítani[4] – amint erről 1826-ban megjelent útmutatójában egy korabeli mezőgazdasági szakember, Folkusfalvi Lacsny Miklós (1776–1857) is beszámolt.[5]
Az 1822-ből fennmaradt csókakői térkép középső része – lényegében az ábrázolt terület nagyobb fele – sajnos hiányzik, szerencsés módon azonban a térkép szélén felsorolták a művelési rendszert. Ez alapján a csókakői major 360 holdnyi területét négy, egyenként 90 holdas[6] calcatur-ra osztották, vagyis itt már ekkor négy nyomásban művelték a szántóföldet. Ez a terület mind szántó volt, a legeltetést pedig a majorhoz tartozó erdőben oldották meg.[7]
Vas vármegyében a csókakői majoron kívül jelenleg csupán egy további nyomásrendszert ábrázoló korabeli térképet ismerünk, amely az Eszterházy család kőszegi uradalmához tartozó Gencset ábrázolja 1819‑ben. A térkép alapján tudható, hogy ezt a területet annak idején három calcaturára osztva művelték meg.[8]
[1] Ruzsás Lajos: A mezőgazdaság. In: Magyarország története 1790-1848. 1. kötet. Szerk.: Vörös Károly. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980. 324-372. p., 337-340. p.
[2] Szabad György: A tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1957. 62-63. p.
[3] Vörös Antal: A paraszti termelő munka és életforma változásai a Dunántúlon, 1850-1914. In: Történelmi Szemle, 1966. 162-186. p., 174. p.
[4] Folkusfalvai Lacsny Miklós: Egy tagban lévő nagyobb jószágok kormányozása könnyebbítésére szolgáló oktatás, magában foglalván a törvényes, urbariális, gazdaságbéli, és erdei úgy szinte a számadásbéli dolgok elrendelése módját, és a tisztségeknek és hivataloknak egy más köztt való felosztását. Posonyban 1826. 37. p.
[5] Folkusfalvi Lacsny Miklós országgyűlési követ és több vármegyében táblabíró, az 1820-as évektől az 1840-es évekig herceg Erdődi Pálffy József és Pálffy Antal uradalmainak kormányzója volt. (Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 7. kötet. Budapest, Hornyánszky Viktor Könyvkiadóhivatala, 1900. 612. p.)
[6] A térképen 1 hold 1100 négyszögölnek felel meg.
[7] HU-MNL-VaML XIII. 10. 6. téka Praedium Csókakő hochgräflich Maria Erdődy
[8] HU-MNL-OL S16. – No. 650.
Kovács Eszter
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges