„Berzsenyi emlékezete” – Éhen Gyula költeménye

Vas Vármegye Közgyűlése 1876. május 6-án ünnepi ülésen emlékezett meg Berzsenyi Dániel (1776–1836) születésének századik évfordulójáról. Az ülésről készült jegyzőkönyv 3. pontja szerint itt elhangzott a „Berzsenyi emlékezete” című költemény, amelynek szerzője és előadója egy tehetséges fiatalember, Éhen Gyula (1853–1932) volt, aki a későbbiekben meghatározó szerepet játszott Szombathely kulturális és politikai életében.[1]

Éhen Gyula, a református gazdatiszt fia 1853. november 22-én, Gyöngyösszőllősön született. Pápán a református kollégiumban érettségizett, majd jogakadémiát végzett. Ügyvédi irodát nyitott, és bekapcsolódott a város közéletébe. 1895-ben, 42 évesen lett Szombathely polgármestere. A közegészség és a közbiztonság ügyét tartotta a legfontosabbnak. Hét évi polgármestersége alatt elkészült a város csatornázása, a vízvezeték és az utcaburkolás kiépítése, de programjában szerepelt a közvilágítás fejlesztése, parkok létesítése, a lakáskérdés javítása, a szemétgyűjtés és a szegényügy megoldásának nagyszabású terve is. Hivatásos tűzoltótestületet hozott létre, átszervezte a városi rendőrséget. Figyelme kiterjedt az új sportok meghonosítására is. Ő rendezte Szombathelyen az első labdarúgó mérkőzést. Városfejlesztési elképzeléseit „A modern város” című könyvében fejtette ki részletesen.[2] Éhen Gyula egyike volt a századforduló „polgári ethosz”-át megvalósító magyar városvezetőknek. Eredményei Bárczy István budapesti, Kada Elek kecskeméti, Bernády György marosvásárhelyi vagy Lázár György szegedi teljesítményéhez mérhetők. Éhen Gyula közéleti működése napjainkig az érdeklődés homlokterében áll, viszont életművének lírai elemeire lényegesen kevesebb figyelem irányult, holott méltatói irodalmi munkásságáról csak elismerő szavakkal nyilatkoztak. „Éhen Gyula vérbeli poéta ember volt... Kora ifjúságától kezdve mindig irodalmi stílusú írásaival szólt…”[3] – írta róla visszaemlékezéseiben egykori újságíró munkatársa. 1887-ben „Régi dalaimból”, 1894-ben „Elfeledt dalok” című verseskötete jelent meg. Ez utóbbiról ez a méltatás olvasható: „...meg van bennük az a melegség, őszinte hang, szívből fakadó, üde hangulat, ami nélkül el nem lehet poéta…”[4] De nemcsak a lírát, a színészetet is a magyar kultúra fontos elemének tartotta. „Virág Örzse” (1877) „Gróf Lipót” (1888) „Karkötő” (1888), Örvény felé” (1889), „A tudós” (1889) című színdarabjait a társulatok nagy sikerrel játszották.[5] Emlékét az utódok is megőrizték. Szobrának felállításakor a színháztörténészek így méltatták az egykori városvezető jelentőségét: „Márványba van vésve szigorú és nemes arca. A Szombathelyre érkező idegen először ővele találkozik: Éhen Gyulával. Szoborba faragták a hálás szombathelyiek, mert neki köszönhetik városuk mai fejlett, nevelési kultúráját. Ez nagyszerű polgár, e jelentős várospolitikus gyengéd, finom költő volt.”[6]

Éhen Gyula a Szombathelyi Olvasóegyletnek is aktív tagja volt, és az egyesület 1876 áprilisában kezdeményezte, hogy Berzsenyi Dániel költőről születésének centenáriumán megemlékezésre kerüljön sor.[7] A javaslatot a vármegye felkarolta és az ünnepi közgyűlést követő napon Egyházashetyén, Berzsenyi szülőházán emléktáblát helyeztek el.[8] Ezzel vette kezdetét a nagy költő napjainkig tartó kultusza, amelynek következő jelentős stációjára a Millennium évében került sor, amikor Szombathelyen felállították a város első, egész alakos szobrát, amelyet Berzsenyi Dánielről mintáztak.[9]

Feiszt György