A szombathelyi börtönkápolna terve – 1815

Még az általában negatív éllel emlegetett „középkori” büntetési gyakorlat – amelynek alapja a megtorlás és az elrettentés volt – sem nélkülözte a bűnösök lelki gondozását. A keresztények fontosnak tartották ugyanis, hogy az elítélt a bármennyire megérdemelt, súlyos büntetésben is kapjon lelki vigaszt, vagy legalább reményt, hogy nem örök kárhozatra jut.

A lelkipásztoroknak felekezeti határvonalakon túllépő törekvése volt a hitéleti gondoskodás. A reformáció és az ellenreformáció harcainak fokozatos csillapulása idején egyre több szabályt és engedményt kaptak a papok és lelkészek, hogy a börtönökben is gyakorolhassák hivatásukat; így például a vármegyei közgyűlés 1767-ben szabályozta a protestáns lelkipásztorok tömlöcben végzett tevékenységét.[1]

A felvilágosodás és a világi humanizmus eszméi már a személy jogait helyezték előtérbe. Ez az emberbaráti hozzáállás különösen II. József (1741–1790) uralkodása alatt volt jellemző. Ennek jegyében 1782-ben utasították a vármegyei büntetési apparátust: a bíróságokat és a büntetésvégrehajtást, hogy az ítélkezésnél minden elgondolható humanitárius buzgólkodást és gondoskodást vessenek be.[2]

A reformkorban már szinte a „levegőben volt” a börtönviszonyok megjavításának igénye. Főleg az angolszász orientációjú liberális nemesség tette magáévá a Nyugaton terjedő modern elveket. Ezek szerint a büntetésnek nem a megtorlás az elsődleges célja, hanem az, hogy az elítéltet lehetőleg visszavezessék a társadalomba. A korábbi, egészségtelen, sanyargató börtönviszonyokat emberséges, a rabokat nevelő környezetté próbálták átalakítani. Ebbe a törekvésbe illeszthető be a szombathelyi börtönkápolna felépítésének terve is.

Az 1815. augusztus 22-i vármegyei közgyűlésen terjesztette be Szalay János vármegyei mérnök az elkészült terveket. A „planum szerint” „a mostani kissebb istállók helyére épülne és az ujonnan építendő archivummal és rab házzal öszve kaptsoltatnék. A térsége segrestyén és oltár helyen kívül hoszszában 4 öll 3 láb,[3] a’ szélességben 2 öll 4 lábat[4] foglalván 12 quadrat öllet[5] tészen, és egy quadrat öllre 9 személt számlálván, 108 személ elegendő téresen el férhet benne.” A beruházás teljes költsége 3784 forint és 26 krajcár lett.[6]

A jóváhagyott rajzokat és a költségvetést a határozat szerint – elvileg – elküldték Somogy Lipót (1806–1822) megyéspüspöknek, aki a fölépítés anyagi terhét magára vállalta.[7]

Bizonyos, hogy – ha megépült egyáltalán – nem sokáig állhatott a csinos kis kápolna, mert hamarosan új építkezés történt a területen. A következő években ugyanis többször visszatért a börtön épületével kapcsolatos problémára a vármegyei közgyűlés, számos gyakorlati módosítás kapcsán. Végül 1835-ben egy új, a korábbinál jóval nagyobb börtönt emeltek a régi helyére. A ma is álló épület a kor legmagasabb technikai színvonalán, korszerű kialakítással készült, a föld alatti cellákat légbefúvásos központi fűtéssel szerelték föl.[8]

Az egykori vármegyei börtönt a 19. század végén levéltárrá alakították át. Az épület azóta is ellátja ezt a funkcióját; a börtöncellák ma már csak látványosságul szolgálnak.

Kóta Péter

A szombathelyi vármegyei börtönkápolna terve.
A helyére később emelt új börtön (ma a levéltár egyik épülete) a teljes alaprajzot elfedte