A Haladás Dal-és Önképző Egyesület megalakulása, 1895-1896

Az 1800-as évek elejétől éneklő csoportok jöttek létre Európa-szerte, elsők között a német városokban. Az 1830–1840-es évtized fordulóján megalakult első magyar dalárdák mintájául is a német dalosegyletek – a „Männergesungsverein”-ek – szolgáltak. A hazai dalárdák igazi jelentőségét a korszakban az adta, hogy az énekek magyar nyelven szólaltak meg. Az első magyarországi dalosegyletek vidéken alakultak, itt a soproni és a pozsonyi (1837), valamint a szombathelyi (1850) egyleteket említhetjük. A hazai dalártörténet fontos állomása volt a pest-budai dalárda megalapítása az 1850-es években, de a dalosmozgalom igazából majd csak az 1860-as évek elejétől kezdett országosan teret hódítani.[1]

A szombathelyi dalárda 1863-ban alakult újjá és ekkor vette fel a Szombathelyi Dalárda Egyesület nevet.[2] A szombathelyi dalosok csatlakoztak – az 1892-ben létrejött – Dunántúli Dalos Szövetséghez[3], amelynek első találkozóját 1894. július 1-jén Szombathelyen tartották. Ezen a rendezvényen a győri, kismartoni (ma: Eisenstadt, Ausztria), komáromi, lajtaszentmiklósi (ma: Neudörfl an der Leitha, Ausztria), muraszombati (ma: Murska Sobota, Szlovénia), pécsi, pinkafői (ma: Pinkafeld, Ausztria), sárvári, szentgotthárdi, soproni, vörösvári (ma: Rotemturm an der Pinka, Ausztria), valamint a szombathelyi Katolikus Legényegylet, a Humanitás Iparosképző Egylet és a Szombathelyi Dalárda is részt vettek.[4]

Talán ez a sikeresen lebonyolított rendezvény is közrejátszhatott abban, hogy az 1890-es években a szombathelyi MÁV Műhely dolgozói elhatározták, hogy létrehozzák a maguk dalos szervezetét.[5] Itt azonban meg kell még jegyeznünk, hogy a magyarországi vasutasság egységessé kovácsolását szolgáló dalárdák, olvasókörök és egyesületek a 19. század végén egymás után alakultak a különböző vasúti járműjavító műhelyekhez kapcsolódóan.[6]  Az első vasutasműhelyi egyesületek között jött létre a szolnoki MÁV Műhelyi Dalárda (1878),[7] a MÁV Északi Főműhelyében a Törekvés, Dal, Zene és Önképző Egyesület (1888), a miskolci (MÁV Műhelyi) Dal-és Önképző Kör (1890), a székesfehérvári Déli Vasúti Dalárda (1892), és az istvántelki Testvériség Dal, Zene és Önképzőkör (1893).[8]

Az 1890-es évek elején a szombathelyi MÁV Műhely fülsiketítő zajában nehéz munkát végző munkások eleinte maguk szórakoztatására gyűltek össze dalolni, majd az előbbiekben felsorolt országos példák nyomán ők is megszervezték a saját dalárdájukat.[9] Az alakuló gyűlésére 1895 áprilisában került sor a műhely éttermében,[10] ahol elfogadták a szervezet alapszabályát, amelyet Nádas Róbert[11] ideiglenes elnök és Kovács János ideiglenes jegyző írtak alá.[12]

A szombathelyi MÁV Műhely Haladás Dal-és Önképző Egyesület néven létesült szervezet megfogalmazott szabályzata szerint azzal a céllal alakult meg, hogy „a karének és zene művelése, a társas szellemnek hazafias irányban való fejlesztése és a tagok értelmi színvonalának emelése”[13]legyen. Céljaik eléréséhez a választmány által meghatározott helyen és időben ének- és zenegyakorlatokat terveztek tartani, időnként pedig a tagság szórakoztatásaként szavalatokkal és felolvasásokkal kívánták a magyar nyelvet ápolni. Belefoglalták még az alapszabályba, hogy feladatuknak tekintik „a rajzgyakorlatok és e nemű pályázatokban való részvétel által pedig a tagok szakszerű ismeretköre szélesítése czéljából társas összejövetelek, végül időnként zártkörű vagy nyilvános mulatságok, hangversenyek valamint műkedvelői előadások” szervezését is.[14] Az egyesület alapító, rendes és tiszteletbeli tagokból állt, de a dal- és a zenekarban a műhely alkalmazottain kívül mások is közreműködhettek tagsági jog és kötelezettségek nélkül. Az alapszabályban meghatározták még a tagok jogait és kötelességeit, illetve a tagság megszűnésének feltételeit. Az egyesület ügyeit az évenként egyszer megtartott közgyűlés és a választmány intézte, mely utóbbi rendkívüli közgyűlést is összehívhatott. Az egyesület tisztviselőiből állt a választmány, amelyet az elnök, az alelnök, a jegyző, a segédjegyző, a pénztárnokok, ellenőrök, a könyvtárnok és hat rendes választmányi és négy póttag alkotott. A szervezet elnöki posztját a MÁV szombathelyi műhelyének mindenkori főnöke látta el. A választmány döntött a tagok felvételéről és kizárásáról, kezelte a szervezet vagyonát, vezette az egyesület ügyeit, határozatokat hozott, felügyelte a pénzügyeket, összehívta a közgyűléseket, szervezte a rendezvényeket, hangversenyeket és műkedvelő előadásokat.[15]

Az áprilisban megtartott alakuló gyűlésen elfogadott alapszabályt ezt követően benyújtották Szombathely város polgármesteri hivatalához. Éhen Gyula[16] polgármester 1896. július 13-án továbbította Károlyi Antal[17] alispán felé az egyesület ideiglenes elnökének a beadványát, amelyben az alapszabályuk jóváhagyását kérelmezte.[18] A dokumentumot Károlyi aztán tovább küldte a belügyminisztériumba,[19] ahol 1896. augusztus 3-án[20] záradékkal látták el, és az egyik példányt visszatartották. A másik kettőt azzal küldték vissza, hogy az alispán helyezze azt el a saját levéltárában, míg a másikat továbbítsa az egylet elnökének.[21]

Bajzik Zsolt