LEVELEK A MÚLTBÓL | 2024. február

2024.02.19.

A szentpéterfai malombővítés

Szentpéterfán az I. katonai felmérés (1763–1787) alapján már a XVIII. század második felében állt egy kőből épült malom. Az 1857. évi kataszteri térkép szerint három kerekű lehetett, előtte pedig egy gát helyezkedhetett el.

A XIX. század végén a szentpéterfai műmalom a monyorókeréki uradalomhoz tartozott, így gróf Erdődy Ferenc (1830–1906) tulajdonában állt. A malombérlet 1892. évi hirdetésében így írtak róla: „a Pinka folyóra épített hat pár köre és két hengerszekérre berendezhető, két vizeskerékkel, egészen új viziszerkezettel és vashajtógépezettel ellátott”, több melléképület, valamint 15 hold szántóföld és rét tartozott hozzá.[1]

A monyorókeréki uradalmat – így a hozzátartozó szentpéterfai gazdasági épületeket is – gróf Erdődy Pál (1904–1994) édesapja, gróf Erdődy Sándor (1865–1940) halála után, 1940-ben örökölte meg. Rövidesen ezután, 1942. június 25-én az új birtokos uradalmi erdőhivatala a szombathelyi járási főszolgabíróhoz fordult, hogy a szentpéterfai malomépülethez egy gépházat szeretne emelni, ahol a „villanyáram-szolgáltatáshoz” tartozó pótgépet helyezik majd el. A malom elektromosárammal történt ellátása valószínűleg ekkor valósult meg.

A toldaléképületet 7,3 méter hosszúra, 5,07 méter szélesre és 3,8 méter magasságúra tervezték. A június elején készült tervrajz alapján a toldalék a malom északi, duzzasztógát felőli oldalához került. A közel 10 méter magas malomépületnél jóval alacsonyabbra méretezték és falvastagsága is mindössze 28 cm volt.

Szentpéterfa község részéről sem építészeti, sem tűzrendészeti kifogás nem vetődött fel, hiszen az építési terület a gróf saját birtokával volt szomszédos. A főszolgabíró ezért már június végén megadta az engedélyt az építkezéshez, amely a fellebbezési idő letelte után, 1942. július 27-én vált jogerőssé.[2]

Néhány évvel később Magyarországon a malmokat államosították, s a szentpéterfai malom – amely a nyugati határtól csupán pár méterre helyezkedett el – valószínűleg használaton kívül került. A Vasvármegye című lap 1955. április 10-i híradása szerint a „régóta nem működő” malom helyreállítását akkor kezdték meg.[3]



[1] Malombérlet. = Köztelek, 1892. febr. 13. 218. p.

[2] Magyar Nemzeti Levéltár Vas Vármegyei Levéltára IV. 430. b. 3149/1942.

[3] Szentpéterfán… = Vasvármegye, 1955. ápr. 10. 7. p.

Kovács Eszter Katalin

Utolsó frissítés:

2024.03.28.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges