Pilóták és reptér Újperinten

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés és az úgynevezett párizsi légügyi egyezmény tiltó rendelkezései miatt légierővel a Magyar Királyság a két világháború közti időszakban nem rendelkezett. Sőt, hazánk teljes repülőgépállományát meg kellett semmisíteni.[1] Ezért a korábbi repülőalakulatok és pilóták egy része a polgárinak minősített Légügyi Hivatal (LÜH) alárendeltségébe kerültek. Az elméleti fejlesztéseket nem tiltotta a békeszerződés, így még 1920-ban elindult a pilótaképzés Budapesten, Szegeden, Szombathelyen és Miskolcon.[2]

A Magyar Királyi Honvéd Légierő, Horthy Miklós (1868–1957) döntését követően, 1938. december 28-án jött létre. 1939. január 1-től önálló haderőnemként működött és 1945 májusában szűnt meg.

A Szombathely melletti Újperinten is létrejött egy polgári repülőtér, amely valószínűleg csak egy kicsiny sportrepülőtér lehetett a falu nyugati felében. A pilóták nem a légierőhöz tartoztak, hanem a Magyar Aero Szövetség tagjaiként folytattak oktatótevékenységet a településen.

Az oktatópilóták közül név szerint ismerjük Török Gyulát Győrből, Pálóczy Ferencet Erdélyből, illetve Hidasi Lászlót és Hajdú Ferencet Debrecenből. Mindannyian a faluban, Kovács József otthonában kaptak szállást, hasonlóan más házakhoz, ahol a minisztériumi hivatalok dolgozóit helyezték el. A pilóták hálából arcképeiket odaajándékozták emlékként a vendéglátó családnak. Amikor a front közeledtével a repülők elhagyták Újperintet, váratlanul egy üdvözlőkört tettek a község felett, amivel akaratlanul ráijesztettek az éppen a haranglábnál összegyűlt emberekre.[3] A gépek nagy része azonban helyben maradt, erről tanúskodik levéltári forrásunk, amelyben a Magyar Aero Szövetség, mintegy 20, a Nemzeti Repülőalap tulajdonában lévő gépet keres a községben. A Szombathelyi Nemzeti Bizottság ezeket meg is találta, felügyeletüket azonban nem tudta biztosítani.[4] Arról, hogy Perinti Reptéren maradt repülőgépeknek mi lett a sorsa, bizonyosat nem tudunk. Egy-két idős újperinti még emlékszik arra, hogy a területen „roncs” gépeken játszottak, de hogy ezek az itt használt sportrepülők lehettek-e, vagy esetleg valóban egy lezuhant vasmadár, azt ma már nehéz kideríteni.

A pilóták arcképei, és a sportrepülőkről készült fotók azonban megőrződtek Kovács József unokájánál, Karcsics Lászlónénál, aki rendelkezésünkre bocsátotta ezeket a ritkaságszámba menő felvételeket. Így az a különleges helyzet állt elő, hogy erről a kicsiny sportrepülőtérről mind levéltári írott forrással, mind fotódokumentációval rendelkezünk.[5]

Pál Ferenc