A nyugat-magyarországi felkelés
és Sopron visszatérésének 100. évfordulója

Ausztria az 1. világháborút – Magyarországhoz hasonlóan – vesztes oldalon fejezete be. A nemzetközi békekonferencia ennek ellenére helyt adott osztrák területi követeléseinek is, és az 1919. szeptember 10-i Saint Germain-i békeszerződésben 4.312 km² kiterjedésű magyar területet ítélt Ausztriának, mintegy 351.000 főnyi népességgel. A Magyarországra kényszerített, 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum ugyanezeket a határokat rögzítette. Sopron vármegye elvesztette területének mintegy 43%-át. Ausztria megkapta többek között Sopron városát is, amelyet a létrehozandó új osztrák tartomány, a későbbi Burgenland székhelyének szemeltek ki.[1]

A trianoni diktátum végrehajtása illetve az elcsatolásra kijelölt területek átadása céljából a magyar csendőrség és vámőrség 1921. augusztus végén nagyrészt kiürítette az Ausztriának ítélt területeket, azonban a történelmi határvonalat augusztus 28-án átlépő osztrák csendőralakulatok váratlanul magyar szabadcsapatok heves puskatüzébe ütköztek. Az önmagukat „Rongyos Gárda” névvel illető felkelők ugyanis útját állták a megszállóknak a Sopron melletti Ágfalvánál, és kiszorították az osztrákokat a Vas vármegyei Pinkafőről (ma Pinkafeld, Ausztria), Pörgölényből (ma: Pilgersdorf, Ausztria) és Felsőőről (ma Oberwart, Ausztria) is.[2] A kibontakozó sikeres fegyveres ellenállás, majd a Lajtabánság névvel létrejövő önálló magyar államalakulat kikiáltása tárgyalóasztalhoz kényszerítette Ausztriát. A nyugat-magyarországi felkelésnek köszönhető tehát, hogy lehetőség nyílt Magyarország számára kedvezőbb feltételek kiharcolására, az elcsatolásra kijelölt területek egy részének visszaszerzésére. Az 1921 októberében Velencében megkötött osztrák-magyar államközi egyezmény Sopront és környékét demilitarizált övezetté nyilvánította és népszavazást rendelt el a térség hovatartozásról.[3]

A népszavazást megelőzően mind a magyar mind az osztrák fél igyekezett a választókat a maga javára befolyásolni. Az osztrákok erőteljes agitációt fejtettek ki és magyarellenes propagandával próbáltak szavazatokat nyerni. Ennek egyik emléke az a Bécsben nyomtatott és hazánkban terjesztett német nyelvű röplap, amelynek több példányát a magyar hatóságok egy Sopronból Szombathelyre közlekedő vonaton foglalták le. Az MNL Vas Megyei Levéltárban őrzött irat szövegének magyar fordítása a következő: „Egy  csomó hazugság vesz körül! A magyarok hazudozással akarják megmenteni a vesztett ügyüket Sopronban! Ne higgyetek nekik! Menjetek a felszabadított Burgenlandba és saját szemetekkel látjátok, hogy Ausztria napi árfolyamon váltja a magyar koronát. A közlekedés és a kereskedés teljesen szabad!”[4]

Az osztrák befolyásolási kísérlet szerencsére kudarcot vallott és Sopron város lakosságának több mint 70%-a, köztük sok német anyanyelvű polgár is a magyar fennhatóságot választotta. Az 1921. december 14. és 16. között megtartott népszavazás teljes magyar sikerrel zárult, Sopron és 8 környező falu lakosságának 65%-a Magyarország mellett döntött. A várost és környékét hivatalosan 1922. január 1-jén adták vissza hazánknak.[5] Az örömteli esemény megünneplésére Sopron város törvényhatósági bizottsága január 10-én díszközgyűlést tartott, amelyre invitálást kapott a szomszédos Vas vármegye vezetősége is. A meghívó egy példányát levéltárunk őrzi.[6]

Dr. Melega Miklós

HU MNL VaML IV. 402. e-h. 23. Nyugatmagyarországi Kormánybiztos iratai. Vegyes iratok

HU MNL VaML IV. 405. b Vas Vármegye alispánjának iratai. Közigazgatási iratok. 1191/1923.