Levelek a múltból | 2020. április

2020.04.27.

Ékszerek és falvak


 

ala megye Vassal határos nyugati csücskében fekszik Felsőszenterzsébet község. A megye egyik legkisebb települése, története az alsólendvai Bánffy és a felsőlendvai Széchy családéval fonódik össze. A Wikipédia részletes adatokkal szolgál az érdeklődőknek a falu régmúltjáról. Egy kiragadott példa: "Széchy Tamás, a földesúr azonban 1609-ben arra kényszerül, hogy Bánffy Kristóftól kölcsönt kérjen, Szent Ersbethet ezért zálogba adta."[1] A Wikipédia információi feltűnően részletesek, pontosak.

Forrásmegjelölést azonban nem találunk a cikkben, mint ahogy annak szerzője nevét sem sikerült megtudni. Így találgatásokra vagyunk utalva, például az adatok forrásaként Holub József falutörténeti kéziratát (amelyet az MNL Zala Megyei Levéltára őriz) gyaníthatjuk. A "1334-ben Csesztreggel és Kerkakutassal együtt, mint Miklós mester ősi és hagyományos birtokát említik." mondatot például csak azért nem minősíthetjük betű szerinti idézetnek, mert Holub nem a mai Kerkakutas, hanem a középkori Hétkutas névalakot használta; az eredetiben szerepel az "István fia Miklós" pontosító kifejezés; és az "adományos" szót "hagyományos"-ra cserélte a cikkíró, a fontos jogi kategóriát értelmetlen jelzővé torzítva. Az Alsószenterzsébet Wikipédia-cikkben[2] ugyanez a mondat pontosan jelenik meg, de szintén forrásmegjelölés nélkül.
Hogy a Mohács utáni időszak adatait honnan vették, azt végképp nem sikerült megállapítani, talán Zala Megye helytörténeti lexikona kéziratos regesztagyűjteményéből.[3] Ez az eljárás ütközik a Wikipédia saját alapelveivel. Nagyonis igaz, hogy "A jó források a Wikipédiát megbízhatóvá és használhatóvá teszik."[4] Ám a hiányzó vagy éppen plagizált források? Ily módon válik a Wikipédia elsődleges forrássá...
Egy további irányelv "nem tiltja a speciális tudással rendelkező szerkesztőket abban, hogy tudásukat a Wikipédiához adják, de megtiltja, hogy a saját tudásukra támaszkodjanak anélkül, hogy a forrásaikat idéznék."[5] A bevezetőben idézett mondatot akkor találtuk a neten, amikor arra voltunk kíváncsiak, vajon van-e újdonságértéke a most közlendő dokumentumnak, amely nem csupán Szenterzsébet falu történetébe, hanem a kora-újkori ékszerek világába is elvezet minket. A két főúr Topolócon (szlovénül: Topolovci, vendül Topolouvci, Szlovénia) állapodott meg arról, hogy a Murány várának (Muránsky hrad, Szlovákia) megszerzésére készülő Széchy Tamás nagy értékű ékszereket kap kölcsön Bánffytól, biztosítékul pedig Szentlászló és Szenterzsébet falvakat köti le. A közel százezer arany forintnyi vételár előteremtése bizony nem ment áldozatok nélkül. Nem is sikerült visszaadni a kölcsönt, a két települést ettől az időponttól fogva a Bánffy család birtokában találjuk. A dokumentum két példányban is fennmaradt: egy magyar fogalmazvány és egy hiteles, latin nyelvű okirat formájában. A magyar szöveg a mai olvasó számára is szemléletesen mutatja be az átadott ékszereket; szinte el is lehetne készíteni azok mását a leírás alapján:

Topolóc, 1609. janár 28.
Széchy Tamás a Bánffy Kristóftól kölcsönvett ékszerekért biztosítékul két Zala megyei falut köt le.
...
Adjuk mindeneknek tudására kinek illik, a mi levelünknek rendjében, hogy mi ilyen nagy szükségünknek idején, úgymint Murány várának megvétele, vettünk fel nagyságos Bánffy Kristóf urunktól egy nyakba vetőt, kilencszáz forint árát, kiben vagyon arany boglár tizenhat, az boglárok egy rendben, egyben kő vagyon, másikban gyöngy, nyolcában vagyon nyolc smaragd, nyolcában mindenikben vagyon öt-öt szem gyöngy.
Item (továbbá) egy arany láncocska, kiben merő boglárocska avagy korsócska tizenhat vagyon, gyöngyösök, és nyom negyvenkilenc corona aranyat. Isméglen egy arany öv, vagyon mindenfelől benne hatvanhat corona arany, es azon korsócska tíz, az egyik végén egy horog, másik végén egy gomb. Item egy gyöngyös főkötő, az kiben vagyon egy öreg gyöngy elöl pelikán módjára a főkötőben csinálva, és az többi is sok gyönggyel bőségesen föl ékesíttetvén kettősen. Ily okkal: hogy valamint mi zálogban vethetjük, ez jövendő ezerhatszáztíz esztendőben Húsvét napjáig semmit tőlünk reá nem kíván, hanem ha a megnevezett Húsvét napjáig, a megnevezett arany mívet ki válthatjuk, olyan épen, fogyatkozás nélkül tartozzunk neki visszaadni. Ha pedig a megnevezett napra akármi okból ki nem válthatnánk és őkegyelmének kezéhez nem adhatnánk, tehát itt a mi Zechy Zigethy jószágunkban, úgymint ZentLazlo-t, ZentEörsebet-et, mely Zala vármegyében vagyon, ...
tartozzunk kezünktől kezekhöz,
...
adnunk.
...


A dokumentum pontos forrásmegjelölését a Wikipédia vonatkozó szócikkeinek javított változata számára ajánljuk fel  miután a többi ott idézett adat korrekt hivatkozása is elkészült.
A régi ékszerek iránt érdeklődőknek javasolhatjuk az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek tanulmányozását. Az ötvösgyűjteményben találhatók boglárok,[6] és egy násfa pelikán figurával. Talán a Bánffy-főkötő dísze is ehhez hasonló formát mutatott.[7]
 

Irodalom:

P. Alcsuti Katalin: Régi magyar ékszerek. Budapest, 1940.
Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek. Budapest 1976.

Jegyzetek:

 

[1] https://hu.wikipedia.org/wiki/Felsőszenterzsébet.
[2] https://hu.wikipedia.org/wiki/Alsószenterzsébet.
[3] https://library.hungaricana.hu/hu/view/ZALM_Hl_12/.
[4] https://hu.wikipedia.org/wiki/Wikipédia:Az_első_lépések_(tartsd_észben).
[5] https://hu.wikipedia.org/wiki/Wikipédia:A_Wikipédia_nem_az_első_közlés_helye.
[6] https://gyujtemeny.imm.hu/keres-reszletes?detailedSearch_artworkTitle=bogl%C3%A1r&detailedSearch_makerName=&detailedSearch_material=&detailedSearch_technique=&detailedSearch_dateOfProductionFrom=&detailedSearch_dateOfProductionTo=1609&detailedSearch_placeOfProduction=&detailedSearch_collectionUuid=&detailedSearch_accessionNumber=.
[7] https://gyujtemeny.imm.hu/gyujtemeny/nasfa-pelikan-figuraval/1493?ds=eyJxIjoicGVsaWvDoW4ifQ%3D%3D&i=0.
.

 

Dr. Kóta Péter




.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Utolsó frissítés:

2020.06.11.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges