ARCHONTOLÓGIA │ Ostffy Lajos

Ostffy Lajos, dr.
(1876. október 19.[1] – 1944. december 26.[2])

udapesten született ágostai hitvallású evangélikus családban. 1898. december 8-án gőzgép kezelői bizonyítványt kapott. Gazdasági Akadémiai oklevéllel is rendelkezett, melyet 1899. július 12-én kapott kézhez. Államtudori oklevelét pedig 1902. június 21-én szerzete meg. A magyar mellett németül, franciául és angolul beszélt, valamint gyorsírni is tudott. A Magyar Királyi Koronaszabadalmi Hivatalnál 1895. augusztus 31-től magángyakornok volt 1896. augusztus 14-ig. 1900. július 1-től földbirtokosként élt, noha tagja volt Sopron vármegye törvényhatósági bizottságának. 1903. március 11-én tiszteletbeli szolgabírónak választották meg Vas vármegyében. Ugyanezen év október 12-től az alispáni hivatalhoz osztották be.[3] November 30-án vármegyei negyedik aljegyzővé választották meg.[4] 1906. május 26-tól másodosztályú jegyző lett.[5] 1906. szeptember 17-én tiszteletbeli főjegyzőnek nevezte ki Bezerédj István főispán.[6] 1908. május 18-án első osztályú jegyzőnek választották,[7] de 1910. július 5-én lemondott,[8] mivel országgyűlési képviselő lett.[9] Kossuth-párti programmal képviselte a celldömölki kerületet.[10] Ferenc József július 25-én nevezte ki Vas vármegye főispánjának, melyet november 26-án foglalt el.[11] 1918. szeptember 16-án a király Sopron szabad királyi város főispáni teendőinek ideiglenes ellátásával bízta meg.[12] 1919. január 9-ig volt a vármegye főispánja.[13] 1932-1938 között újra Vas vármegye főispánja volt, és ideiglenesen Sopron vármegyéé és Sopron törvényhatósági jogú városé is. 1938-tól a vármegye választott felsőházi tagja volt. Hosszas szenvedés után életének 68. évében érte a halál Szombathelyen. Temetésére 1944. december 28-án került sor Ostffyasszonyfán.[14]