Mészáros Hugó
( Szombathely, 1892. április 1. – Budapest, 1969. szeptember 21.)[1]

910-ben érettségizett a szombathelyi premontrei főgimnáziumban. 1916-ban államtudományból és jogtudományból doktorált a budapesti egyetemen.[2] 1915. december 18-tól Szombathely város közgyámi feladatait látta el.[3] A világháború alatt a 18. honvéd gyalogezredbe vonult be. 1922-ben a város aljegyzője, 1924-től a főjegyzője,[4] 1930-tól tanácsnok, majd 1941 és 1944 között a polgármesteri székbe került. A német megszállás alatt az izraelita felekezetekkel való tárgyalás eredményeként a két zsinagóga közelében hozta létre a gettót. Ezért 1944 októberében letartóztatták, mint „zsidóbarátot”, s csak azután helyezték szabadlábra, miután állásáról és minden ehhez kapcsolódó igényével felhagyott. 1946-ban ismét börtönbe került, a vád ezúttal „összeesküvés” volt, nyolc hónap múlva szabadult. Győrött 1947 novemberében a Népbíróság 5 évi börtönt szabott ki rá, ahonnan 1951-ben került ki. Ezután gyári segédmunkásként helyezkedett el, később raktáros lett. 1960-ban vonult nyugdíjba.[5] Hamvait Szombathelyen a Szent Márton úti temetőben temették el.[6]
   Irodalmi munkássága is jelentős: Ősz Iván álnéven írt verseket,[7] melyből kötete is jelent meg. A szombathelyi és a fővárosi sajtónak is dolgozott.[8] 1917-ben Prohászka Ottokár bíztatására több társával együtt életre hívta a Nemzedékek irodalmi vállalatot. 1921-23-ban a Magyar Nyugat irodalmi rovatát igazgatta, 1936-ban pedig az Írott Kő című folyóirat szerkesztője volt.[9]