ARCHONTOLÓGIA │ Horváth Dezső

Horváth Dezső
(1848. január 31. – 1916. december 7.)[1]

Sopron vármegyei Beled községben született római katolikus családban. Felesége gelsei Bíró Gizella[2] volt. Házasságukból három gyermek született. Elemi iskolai tanulmányait 1856. október 1-én kezdte. Sopronban érettségizett 1868. július 20-án. Jogi tanfolyamot végzett Győrött, melyről bizonyítványát 1871. július 10-én állították ki. Mind a Császári és Királyi Hadseregben, mind pedig a Magyar Királyi Honvédségnél szakaszvezető volt. Önkéntes katonai szolgálatát 1869. október 1-e és 1870. október 1-e között teljesített. A magyar mellett a német nyelvet beszélte. 1872. április 22-től[3] augusztus 26-ig a vármegye tiszteletbeli aljegyzője volt. Ugyanezen a napon a vármegye másod aljegyzőjévé választották meg,[4] ezt a pozícióját 1875. július 12-ig töltötte be. Ekkor vármegyei első aljegyző lett.[5] 1881. december 31-én kelt honvéd elbocsátó levele alapján hadiérem tulajdonosa volt. 1888. július 11-én tiszteletbeli vármegyei főjegyzőjévé nevezte ki Radó Kálmán főispán.[6] 1901. december 19-én ismételten tiszteletbeli főjegyző lett, ekkor Reiszig Ede főispán nevezte ki.[7] 1906. május 21-től a vármegye főjegyzője lett,[8] de ezt az állást csupán néhány hónapig töltötte be, mivel október 31-én nyugdíjazták.[9] 34 évi szolgálat után beteges állapota miatt kérte nyugdíjaztatását.[10]