ARCHONTOLÓGIA │ Guáry Leó

Guáry Leó
(1879. március 15. – 1937. december 31.)[1]

Vas vármegyei Söptén született római katolikus családban. Édesapja Guáry Emil földbirtokos, édesanyja Ritter Mária volt. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen a premontrei gimnáziumban és Kalocsán a jezsuita gimnáziumban végezte.[2] A soproni gimnáziumban érettségizett 1896-ban.[3] Elvált, egy gyermek édesapja volt. Államtudományi államvizsgáját 1901. június 21-én tette le. Második jogtudományi státuszhoz való szigorlatát 1902. március 26-án sikeresen abszolválta. A Kolozsvári Tudományegyetemen 1904. február 9-én második jogtudományi szigorlatát is letette. A jogtudományok doktora oklevelét 1905. június 25-én szerezte szintén a Kolozsvári Tudományegyetemen. A magyaron kívül németül és kicsit franciául is beszélt.[4] Ügyvédi gyakorlatát Viola Ödön ügyvédi irodájában végezte addig, amíg közigazgatási gyakornok nem lett.[5] Erre 1901. március 28-án került sor. A celldömölki járási szolgabírói hivatalnál dolgozott szeptember 2-ig.[6] Ekkor vármegyei ötödik aljegyzővé választották,[7] mely pozícióban december 31-ig dolgozott. Ezen a közgyűlésen a vármegye negyedik aljegyzővé választották meg,[8] mely állásban sárvári szolgabíróvá történt választásáig, 1902. május 5-ig tevékenykedett.[9] 1904. november 28-án a celldömölki szolgabírósághoz helyezték át.[10] 1905. január 30-án első osztályú szolgabíróvá választották meg, szolgálati helyéül a felsőőri járási szolgabírói hivatalt jelölték ki.[11] 1906. május 21-én a sárvári szolgabírói hivatalhoz helyezték át,[12] majd pedig ugyanezen a közgyűlésen vármegyei másodosztályú jegyzőnek választották meg.[13] 1910. november 28-án vármegyei első osztályú jegyző lett.[14] A Vasvármegyei Nyomdavállalatoknál végjegyzői feladatokat is ellátott minden javadalmazás nélkül, amely ellen a törvényhatósági bizottság nem emelt vétót.[15] 1916. július 10-én a kőszegi szolgabírói hivatal vezetésével bízták meg, mely feladat alól 1917. március 11-én mentették fel,[16] mivel a közélelmezési és földművelésügyi minisztérium által kinevezett miniszteri biztos lett. Bécs és Trencsén vármegyékre kiterjedő hatáskört kapott, a rekviráló bizottság vezetőjévé és ellenőrévé nevezte ki.[17] 1918-ban a sárvári járás főszolgabírói állásban helyettesítésre rendelték. 1919. szeptember 15-én főszolgabírónak választották meg. A forradalmi időkben háromszor akarták eltávolítani állásából. A Tanácsköztársaság idején házát rekvirálták, kertészként volt kénytelen dolgozni. 1919. augusztus 5-én újra elfoglalhatta hivatalát.[18] Huszár Károly sárvári képviselővel és Rakovszky István belügyminiszterrel való rossz kapcsolatának eredménye lett, hogy B-listára került,[19] valmint 1920. január 2-től 1921. szeptember 5-ig állásából felfüggesztették azzal az indokkal, hogy az 1886. évi XXIII. tc. 1. §. a) pontjába ütköző hivatali kötelességmulasztás miatt fegyelmi vétséget követett el. Az eljárás eredményeként dorgálásban részesült 1924. január 24-én.[20] Végül rehabilitálták. 1925-ben vette át a Foncière biztosító szombathelyi kirendeltségének vezetését. Nyugdíjaztatása után teljesen visszavonult a közélettől.[21]